Olajos erek csorognak a Dunába Budapest szívében, az egykori Óbudai Gázgyárnál, az állam pedig három évtizede tétlenül nézi a szennyezést. A halogatást megelégelve a terület egy részének tulajdonosa, a Graphisoft Park pert indított, amelybe a főváros is beszállt, a III. kerület vezetése pedig abban reménykedik, hogy így legalább kiderül, hogyan végezné el a kármentesítést az MVM (Magyar Villamos Művek). A további késlekedés hatalmas károkat okozhat: a Greenpeace évek óta arra figyelmeztet, hogy rákkeltő anyagok szivárognak folyamatosan a folyóba.
A bűztől hamar elszédülünk, a kipárolgás égeti a bőrünket – mindezt Budapest közepén, a Duna partján tapasztalhatjuk: az egykori Óbudai Gázgyár területéről rákkeltő, mérgező anyag szivárog. A kármentesítés az állam feladata lenne, de évtizedek óta halogatja annak elvégzését. A rendkívül értékes telket hiába szeretné a főváros és a III. kerület is megnyitni a lakosság előtt, erre jó ideig nem lesz lehetőségük. És ami ennél is nagyobb baj, hogy alacsony vízállásnál – mint az idei márciusi állapot is – a szennyezés akadálytalanul folyik a Dunába.
Budapest a XX. század elejére – méretében legalábbis – világvárossá fejlődött, folyamatosan gyarapodó lakossága – 1910-ben már közel 900 ezren éltek a fővárosban – egyre nagyobb kihívás elé állította a városvezetést. Ki kellett szolgálniuk a látványosan megnőtt energiaigényt: nemcsak az ipari létesítményeknek volt szükségük több energiára, hanem a modern háztartásoknak is, amelyek a fűtéshez, a főzéshez és a világításhoz is gázt használtak. Ezt pedig a meglévő források már nem tudták biztosítani, elkerülhetetlenné vált, hogy Budapesten egy új gázgyár, vagy ahogy akkoriban nevezték, légszeszgyár épüljön. A leendő gyárat egy (akkor még) külvárosi részen képzelték el, ahol nem zavarja a lakosságot, de vasúttal és közúton is jól megközelíthető, és ahol a bőséges vízellátás is biztosított. Így esett a választás az 1896-ban átadott Újpesti vasúti hídtól délre található, háromszög alakú, 27 hektáros óbudai területre. Mivel Magyarországon addig még nem épült hasonló komplexum, a város 1908-ban nemzetközi tervpályázatot írt ki, amelyet Weiss Albert, zürichi gázgyáros nyert el. Ő Bernauer Izidor világítási igazgatóval, valamint Schön Győző mérnökkel együtt dolgozta ki a gázgyár terveit. Az építés 1910- ben kezdődött, és 1913-ig tartott. A hivatalos megnyitót 1914. június 13-án tartották.
Mint azt Horváth Péter, az Óbudai Múzeum történésze a Budai Hangnak korábbi cikkünkben elmondta, a gyárat a legmodernebb gépekkel szerelték fel. Napi 250 ezer köbméter gázt termelt, így Budapest gázigényének egy jelentős részét ez a létesítmény elégítette ki. Még ma is működőképes az a dízelaggregátor, ami az első világháború idején a villamosáramot biztosította Óbuda lakosainak. A 800 lóerős gép 110 voltos egyenáramot képes termelni. A gázt szén égetésével állították elő, ezért a terület Duna felőli oldalán egy kemencekomplexum is épült. A gázgyártás melléktermékeként kokszot és kátrányt is gyártottak: a kátrányt tornyokban tárolták, ahol az kettévált könnyű és nehéz kátrányra, utóbbit útépítéseknél használták.
A működés során rengeteg mérgező vegyület került a környezetbe, egyebek mellett cianid, arzén és benzol (de higanyt, ólmot és naftalint is rejt a terület). A talaj egy részét ugyan megtisztították, amikor a Graphisoft szoftverfejlesztő cég elindította a gázgyár telkén épülő, Graphisoft Park elnevezésű irodakomplexum fejlesztését, ám a hajdani üzem jelentős része még mindig kármentesítésre vár, holott erre már három évtizeddel ezelőtt kötelezték a szennyezés „örökösét”, a Fővárosi Gázműveket.
A Greenpeace rendszeresen végzett vizsgálatai szerint a talajban lévő mérgek a Dunába jutva Budapest vízkészletét veszélyeztetik. A terület megtisztítása immár a Fővárosi Gázművek utódja, az MVM Next Energiakereskedelmi Zrt. feladata lenne, az állami cég azonban a kormány hathatós támogatásával halogatja a kármentesítést. A munka elodázása katasztrófával fenyeget, hiszen a területen legalább 200 ezer köbméternyi földet érint a szennyezés, ahonnan folyamatosan szivárog a rákkeltő, mérgező anyag a Dunába.
– A kármentesítésre jogszabály kötelezné az állami MVM-et, ám évek óta más sem történik, minthogy a határidő idő lejárta előtt pár nappal, legutóbb éppen a karácsony előtti napon, hoznak egy határozatot és eltolják a határidőt. Menlevelet adnak a semmittevésre – írta Facebook-oldalán Karácsony Gergely főpolgármester február 18-án. Posztjában bejelentette: az Óbudai Gázgyár méregtelenítése érdekében Budapest beszáll az állammal szemben indított perbe. – A semmittevést megelégelte a területen működő Graphisoft Park, és perben igyekszik munkára fogni a magyar államot. Ezt a pert erősítjük azzal, hogy a Főváros, mint a kármentesítésben érintett ingatlanok tulajdonosa, illetve társtulajdonosa, csatlakozik a perhez – írta a főpolgármester. Majd hozzátette: „a gázgyár területe mai tudásunk szerint nagyságrendekkel szennyezettebb, mint a Rákosrendező”.
Több terv készült a szennyező források megszüntetésére, valamint a talajvíztisztításra és a teljes talajcserére. Eleinte 10 milliárd forint körüli összegre becsülték a költséget, ám menet közben világossá vált, hogy ennél lényegesen több pénzre lesz szükség a helyzet megoldásához: egyes becslések szerint a költségek elérhetik a 30 milliárd forintot is. Egyebek mellett az alulbecsült összegek miatt is hiúsult meg a legutóbbi, 2017-es közbeszerzési pályázat is: nem akadt cég, amely a rendelkezésre álló kereteken belül vállalta volna a feladatot. Egy 2021-ben elfogadott kormányrendelet alapján a kármentesítés határideje 2022. december 31. (illetve egyes részfeladatokra 2024. április 30.) lett volna. Ezt a határidőt az MVM Next kérésére módosították: a kármentesítés elvégzésére és a záródokumentáció benyújtására 2024. december 31-et, az egyes részterületek kármentesítésére és a felszín alatti vizeket érintő határidőre 2026. április 30-át határoztak meg. De 2024-re ismét csak elmaradt a kármentesítés, ehelyett kijött egy kormányrendelet, amely szerint felül kell vizsgálni az alkalmazni kívánt technológiát minden ügyben, ahol az elmúlt öt évben nem történt meg a kármentesítés. Az alig eltéveszthetően az egykori Óbudai Gázgyárra szabott határozat értelmében az MVM Nextnek 2025- ben kell kiírnia a kármentesítéséhez szükséges technológia kiválasztását célzó, nyílt közbeszerzési pályázatot. De ez még nem a munkakezdés határideje, hiszen a technológia felülvizsgálatára 2026 végéig van ideje az állami cégnek, vagyis a kivitelezésre csak ezt követően írnak majd ki pályázatot. A Graphisoft Park az újabb halasztásra reagálva indított közigazgatási pert a kormányhatározat ellen.
– Nem hagyhatjuk, hogy veszélyes mérgek jussanak a legfontosabb folyónkba – mondta a Budai Hangnak Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország regionális vegyianyag-szakértője. – Ép ésszel felfoghatatlan, hogy egy elvileg kulturált európai országban az állam harminc éve nézi tétlenül, ahogy rákkeltő anyagok szivárognak a Dunába, és a legkülönfélébb indokokkal halasztja el újra és újra a kármentesítést. És itt valódi mérgekről beszélünk, amelyek esetenként több ezerszeresen lépik túl a határértéket. – Ez már önmagában botrány, de tovább súlyosbítja az ügyet, hogy az állami cég hanyagságát voltaképpen maga az állam mentegeti. A környezetvédelmi hatóságok évtizedek óta képtelenek érvényt szerezni a saját döntésüknek, hogy a szennyezés felelőse haladéktalanul kezdje meg a terület rendbetételét. Ha egy állami cég ilyen látványosan semmibe veheti a hatósági határozatot, akkor mit várhatunk a magáncégek súlyos szennyezési ügyeiben – tette fel a kérdést a Greenpeace szakértője. Hozzátette, alacsony vízállás mellett jól látszik, ahogy vékony erekben csorog a színes és szagos folyadék a Duna felé. És ne feledjük, a szomszédban irodaházak állnak, a parton emberek sétálnak, kutyát úsztatnak a vízben, és a közelben található sportegyesület versenyzői éppen az érintett szakaszon eveznek.
Simon Gergely szerint a legbiztosabb megoldás az lenne, ha az egész területen eltávolítanák a szennyezett talajt és talajvizet, ez azonban hatalmas mennyiségű föld megmozgatásával járna, és egyelőre nincs szakmai egyetértés abban, hogy helyben kezelhető-e a szennyezés, vagy a kitermelt földet veszélyeshulladék-tárolókba kell-e szállítani – bár a helyben kezelés megbízhatóságára kevés bizonyíték áll rendelkezésre. A munkálatokhoz sátrat kell húzni a terület fölé, amely – legalább részben – megakadályozza, hogy a szennyezés bűze beterítse a környéket. Ez különösen fontos szempont, hiszen az egyik oldalon a már említett Graphisoft Park áll, azon túl további irodák, illetve lakóházak, a másik oldalon, a vasúti töltés mögött pedig a Pók utcai lakótelep, a beavatkozás így több ezer ember életét nehezítheti időlegesen, különösen ha nem a legmegfelelőbb technológiát alkalmazzák.
Burján Ferenc, Óbuda-Békásmegyer alpolgármestere lapunk kérdésére elmondta, az önkormányzatnak nincs beleszólása az kármentesítés ügyébe, így hiába fordulnak a kormányhoz, vagy az MVM-hez, semmilyen választ nem kapnak. – A fővárossal közösen szeretnénk hasznosítani a területet, közparkot, sportlétesítményeket vagy akár egyetemi campust is el tudunk képzelni ott. Mellette áll az egykori gázgyár nemrégiben felújított komplexuma, amely szintén integrálható lenne a város életébe, de sajnos egyelőre az sem használható, fallal vették körül. A legfontosabb természetesen a szennyezett talaj eltávolítása lenne, hiszen anélkül semmit sem kezdhetünk a területtel. – A kormány csak ígérget, de semmit sem teljesít. Folyamatosan tologatják a határidőket, közben a költségek nőnek, 30 milliárdnál tartunk most, de nem tudom, meddig drágul tovább, amíg végre valóban belekezdenek. Úgy látom, sem politikai akarat, sem pedig pénz nincs a kármentesítésre – fogalmazott Burján Ferenc. Az alpolgármester elmondta, a kerületi lakosok rendszeresen fordulnak aggodalommal az önkormányzathoz, mivel napi szinten találkoznak a szennyezéssel, a szemük láttára folyik a mérgező anyag a Dunába. A kerület azonban semmit sem tehet azon túl, hogy nyugtázza a panaszokat. – Bízom benne, hogy a Graphisoft Park által indított per felgyorsítja a folyamatot, ha a kármentesítés nem is kezdődik el azonnal, legalább rákényszeríti az államot, hogy érdemben nyilatkozzon a szándékairól – mondta Burján Ferenc, aki Simon Gergelyhez hasonlóan hangsúlyozta a majdani munkálatokkal járó gondokat. – Bárcsak már ott tartanánk, hogy a talaj eltávolításával kapcsolatos problémákról tájékoztatjuk a lakosságot. Mert akkor végre kommunikálhatnánk a helyiek felé, hogy a rekultiváció után egy olyan megújult városrészt vehetnek birtokba, amely nemcsak a kerület, de egész Budapest érdekét szolgálja.
Kerestük az ügyben az MVM Next Zrt.-t is, lapzártánkig nem kaptunk választ.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/12. számában, a Budai Hang című mellékletben jelent meg március 21-én.
