Eltelt egy hónap, ismét itt a Magyar Hang havonta jelentkező melléklete, a Budai Hang! Legfrissebb számunkban, nyolc oldalon!
Hirdetés
Kormányközeli oligarcha húzhat fel lakóparkot a Római-parton, Lázár János új építési törvénye pedig kellően kiszolgáltatottá teszi az önkormányzatot ahhoz, hogy ne legyen lehetősége megakadályozni a tájidegen monstrum megépítését. A NER módszeresen kebelezte be és építette tele a Balaton partját. Mivel a tó környéke az áldásos tevékenységüknek hála lassan megtelik, az oligarcháknak új helyszín után kell néznie. Csakhogy a Fertő-tó az állami környezetpusztítás után holdbéli tájra emlékeztet, a Tisza-tó messze van, a Velencei-tó vize pedig önfejűen ingadozik, hol fejleszthet akkor egy kormányközeli milliárdos? Hát a Római-parton! A III. kerületi partszakaszon minden megvan, amire egy állami hátszéllel repített vállalkozónak szüksége lehet, és most egy kiskapunak köszönhetően az utolsó akadály is elhárult a nagyszabású, és így a városrészt veszélyeztető beruházások elől.
A hatékony gyermek- és áldozatvédelem alapja a jól működő jelzőrendszer, itthon azonban az orvos, a rendőr és a szociális gondozó gyakran elbeszélnek egymás mellett. Az intézményekből olyan sok szakember hiányzik, hogy nem tudni előre, a bántalmazó családban, vagy a gyermekotthonban kerülnek-e nagyobb veszélybe a gyerekek. A Budai Hangnak nyilatkozó szakértők rendszerszintű problémákról számoltak be, az önkormányzatok a civil szervezetekkel karöltve próbálják ellensúlyozni az állam hanyagságát.
Kollégánk tavaly ilyenkor járt utoljára a Mocsárosdűlőn. Akkor már több civil kezdeményezés indult, fővárosi terv és természetvédelmi elképzelés létezett arra vonatkozóan, hogy miként lehetne megóvni, és helyreállítani ezt a különleges ökológiai adottságokkal rendelkező területet. Most, egy évvel később visszatért, hogy megnézze, mi valósult meg az ígéretekből.
Parti Nagy Lajos így ír a kérdőjel háta című versében: „hát, szegény feleim szümtükkel, / szegény szuterén magyarország, egymásnak / ugrott sötét kisállam, vogymuk, vogyén, / gyüledezik immár közös medencédbe a szégyen, / ez a félelemgyanta és epeszirup, / kié mert nem hitt nekik, mégis hagyva hagyta, / kié mert hitt, s most gőggel fut e balhit után, / kivörösödve adja a nemzeti naivat, / és ordas összeesküvés-rongyokat ráz pucéron; / már csak ettől a szégyentől is / meg kéne hőkölniük, / mikor lesz elegendő, hogy kitessék?” Ez a vers adja a felütését Soós Nóra kortárs képzőművész a budai Képező galériában, április 11-én, a költészet napján nyílt kiállításának, amely a kérdőjel háta mögé próbál tekinteni. Létezhetnek ott válaszolok, ürességek vagy újabb kérdések – a művészben az utóbbiak munkálnak, képeinek is visszatérő motívuma a kérdőjel maga. Soós Nóra szerint ma Magyarországon a „szuperigazságok” már nem tekinthetőek egzakt kijelentéseknek.
Hatodik éve fizetteti a kormány a jobb anyagi helyzetben lévő önkormányzatokkal a szolidaritási hozzájárulásnak nevezett különadót. Az így befolyt pénzt elvileg a szegényebb települések felzárkóztatására fordítják. Elvileg, mert valójában soha, semmiféle kimutatás nem tisztázta, milyen beruházások, fejlesztések valósultak meg ezekből a pénzekből. Pedig a megadóztatott önkormányzatoknak nem kis erőfeszítésébe kerül, hogy az évről-évre drasztikusan emelt összegeket előteremtsék. Hogyan tudja kigazdálkodni a II. és a III. kerület a szolidaritási adó címén elvont – egyre növekvő – összegeket? Honnan veszik el a pénzt, mi az, amire a kormány döntése miatt nem marad forrás?
Lebontják a Körszállót – írta meg a Magyar Hang is korábban. A főváros arculatát meghatározó, henger alakú épület tavaly nyáron került a miniszterelnök jóbarátjaként emlegetett Garancsi István érdekeltségi köréhez tartozó Market Asset Management Zrt. tulajdonába; nem sokkal később felröppent a hír, hogy luxus apartmanokat alakítanának ki az egykori szállodában, ez azonban csak a bontás utáni újraépítés esetén lehetséges, így az eredeti Körszálló mindenképpen eltűnik Budapestről. A helyén felhúzandó torony – akárcsak a várbeli újraépítések – replikaként őrizheti majd az épület emlékét. Elpusztul vagy megmenekül – ki hogyan értelmezi az ikonikus épület sorsát?
Most kezdem gépelni az eddigieket. Valahol le kell zárni, és persze írni tovább. Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére. – Ezzel a mondattal zárult Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója. A kötet utolsó bejegyzése 2016. március 2-án, szerdán született, az író négy és fél hónappal később, július 14-én hunyt el. Életében megjelent utolsó könyvében a hasnyálmirigyrák történetét írta meg, pontosabban a saját történetét a betegséggel folytatott viszony tükrében. Esterházy Péter idén április 14-én lett volna 75 éves. Az évforduló tiszteletére a Magvető Kiadó Vanni van címmel válogatást jelentetett meg az íróval készült beszélgetésekből, és a születésnapon ünnepi megemlékezést is tartottak. Ezen az eseményen a Magyar Irodalom Barátai Alkotóház kuratóriuma is felvonult: a Vámos Miklós, Dragomán György és a német–osztrák író, Daniel Kehlmann létrehozta alapítvány célja, hogy Esterházy Péter rómaifürdői egykori otthonát alkotóházzá alakítsák.
Mindez a legújabb Budai Hangban, az április 17-én megjelent Magyar Hang 8 oldalas mellékletében!
