A szakmai tiltakozások ellenére újabb modern épület tűnhet el a Várból

A szakmai tiltakozások ellenére újabb modern épület tűnhet el a Várból

Az egykori Burg Hotel a Szentháromság téren 2015-ben (Fotó: MTI/Marjai János)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Az épület az 1970-es évek kiemelkedő alkotása, példamutató módon oldja meg kortárs, és egyben időtálló építészeti eszközökkel a környezethez való illeszkedést – jellemezte a budai Várban, a Szentháromság tér sarkán álló egykori diplomataházat a Magyar Építész Kamara (MÉK) november eleji állásfoglalásában. Hiába azonban a szakmai kiállás, a Jánossy György és Laczkovics László tervei alapján 1971 és 1981 között készült épület – amely leginkább a későbbi funkciójának megfelelően Burg Hotelként vált ismertté – hamarosan eltűnhet a városképből.

A ház a múlt év elején került a Matolcsy György-féle Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME) tulajdonába, amely bontási engedélyért folyamodott, hogy a telken a „környezetéhez illeszkedő” épületet húzzon fel. Nem ez az első modern alkotás a Várban, amelyet az építészek és a művészettörténészek véleménye ellenére radíroznak ki, és vélhetően nem is az utolsó. A mai napig éles vitát vált ki a második világháború után készült épületek jelentősége, a szakmai egyeztetés helyett ugyanakkor kizárólag a hatalmi szó dönt minden kérdésben. A diplomataház várható bontása kapcsán számba vettük a Vár „kakukktojásnak” tartott épületeit. Nem ötletet akarunk adni a kormánynak, csupán arra keressük a választ, hogy miként hangolható össze a modern és a historikus a reprezentatív történelmi környezetben.

– Elfogadhatatlannak tartjuk a kortárs megoldások helyett száz–százötven éve megrajzolt tervek, fel sem épült épületek anakronisztikus megvalósítását, teljesen elpusztult épületek újraépítését, az ennek érdekében teljesen felszámolt magyar műemlékvédelem történetének és eredményeinek teljes semmibevételét – indokolta a Várnegyed átalakítását célzó Hauszmann-programból való távozását három szakember. Csomay Zsófia építész, Lővei Pál művészettörténész és Schneller István építész-urbanista, Budapest egykori főépítésze a Lázár János, akkori Miniszterelnökséget vezető miniszternek címzett nyílt levélben figyelmeztettek: „bűn a Várnegyed és a várpalota egész nemzetet szolgáló, sikeres kulturális-tudományos hasznosításával szemben a kulturális és tudományos intézmények kitelepítése, ellehetetlenítése, és az ide nem való kormányzati funkciók tervezett helyükre telepítése”.

A kormány célja egyértelmű: a „Várnegyed újjászületéseként” visszaépítik a korábban elpusztult, vagy csak tervben létező épületeket, illetve teljeskörűen rekonstruálják a Budavári Palotát és környezetét. A munkálatok végeredményeként több minisztérium is a Várba költözik, ami alapvetően változtathatja meg a városrész arculatát és napi működését. Nem csupán a sok száz, autóval munkába járó minisztériumi dolgozó megjelenése miatt, hanem azért is, mert az „anakronisztikus megvalósítással” párhuzamosan elkezdték felszámolni a második világháborút követő időszakban – az elpusztult házak helyén – felhúzott épületeket.

Virág Csaba, a 2015-ben elhunyt építész Országos Villamos Teherelosztója tavaly került visszavonhatatlanul a célkeresztbe. S bár a szakma már akkor is szinte egy emberként állt ki az ikonikus épület mellett, a kormány nem vette figyelembe az érveiket, és a bontás mellett döntött. Holott az UNESCO műemlékvédelmi szakmai szervezeteként működő ICOMOS magyar bizottsága már 2016-ban emlékeztetett, hogy „a budai Várnegyed a korábbi kortárs építészeti beavatkozásokat is tartalmazó állapotában lett világörökség 1987-ben”. Mint írták: „reméljük, hogy megújuló hivatalos értékvédelmi szemléletünk lehetővé teszi világörökségi helyszíneink értékeinek megbecsülését és a különös veszélynek kitett 1960–80-as korszak építészeti értékekeit képviselő rangos épületek megmentését a jövő generáció számára.” Öt év elteltével talán nem túlzás kijelenteni, hogy reményeik nem válnak valóra.

Igaz, a Várnegyedben a Teherelosztón és a Burg Hotelen kívül számos modern alkotás található még. A második világháború fájdalmas nyomot hagyott a Váron, a lebombázott, kiégett házak rekonstrukciója a romeltakarítás után vette kezdetét, a menthetetlennek ítélt épületek helyén az ötvenes évektől kezdve a környezethez alkalmazkodó, stílusában mégis jelentősen eltérő házakat emeltek. A történelmi keretbe ágyazott korszerű munkák egyik szószólója Farkasdy Zoltán – később Ybl- és Kossuth-díjat kapott – építész lett, aki több alkotásával is igyekezett bizonyítani, hogy az évszázados különbségek ellenére is kialakulhat párbeszéd az épületek között.

Az Úri és a Fortuna utcában, a Dísz tér sarkán álló művei, valamint a Tóth Árpád sétány tömbrekonstrukciója mára a Vár arculatának természetes részeivé váltak – ahogy erre az ICOMOS is rámutatott korábban idézett állásfoglalásában –, még akkor is, ha a historizáló szemlélet alapján sokak szerint ezeket a műveket idegen testként kellene kivetnie magából a Várnegyednek. Városképi szempontból, az elhelyezkedése miatt ugyancsak meghatározó a Szentháromság utca és az Úri utca sarkán álló Fehér Galamb-ház, amelyet Virág Csaba tervei alapján húztak fel. S bár a kivitelezés nem követte hűen az alkotói elképzeléseket, így a megvalósítás, különösen öt évtized távlatából, hagyhat kívánnivalót maga után, a ma Jamie Oliver brit celebszakács olasz éttermének otthont adó épület szintén példát szolgáltathat a történelmi korok békés együttélésére. Ahogy a kereszteződés túloldalán álló, Horváth Lajos tervezte ház is, amelynek földszinti részében a Képzőművészeti Galéria kapott helyet. A hetvenes években megszületett épület számos részletében reflektál a környezetének történeti jelentésére.

Vagyis éppen azt a munkát végzi, amelyet az örökségvédelmi szakemberek, a művészettörténészek és az építészek elvárnának a döntéshozóktól: hogy felmérjék a múlt értékeit, és párbeszédbe lépjenek azokkal, ne a szakmai és társadalmi vita teljes mellőzésével mondjanak ítéletet egyes alkotások fölött. A diskurzus hiánya azért is fájó, mert ha érdekalapú döntésről van szó, akkor az értékek védelme sem tűnik elhanyagolható szempontnak. Az egykori Burg Hotellel szemben áll a régi budai városháza, amelyet a Magyar Nemzeti Bank a már említett Matolcsy-féle alapítványon keresztül 2014-ben vásárolt meg a Magyar Tudományos Akadémiától 1,85 milliárd forintért. A felújítás – amelyet a korábban Mészáros Lőrinchez, majd Tiborcz Istvánhoz közeli Magyar Építő Zrt. végzett 3,6 milliárd forintért – számos elismerést kapott, a szakmai kritikák elismerően szóltak róla.

A múlt építészeti és belsőépítészeti formát öltött kreatív feldolgozására csupán az épület felhasználása vet árnyékot. A Bölcs Vár néven oktatási intézményként hirdetett létesítmény ugyanis elsősorban étteremként funkcionált, ebben a minőségében pedig alaposan felforgatta a szomszédos ház lakóinak életét, akik perre mentek az alapítvánnyal. Budapest Főváros Kormányhivatala ennek hatására visszavonta az épület használatbavételi engedélyét, ám az intézmény zavartalanul működött tovább, és az I. kerület korábbi, fideszes vezetése sem tett lépéseket a törvény betartatása érdekében.

Két évvel ezelőtt újabb fordulatot vett a régi városháza története. Az „egyedülálló doktori iskola” céljából megvásárolt és felújított épület hirtelen elvesztette funkcióját, mert a hivatalos indoklás szerint a Bölcs Vár már nem tudta „kellő színvonalon és megfelelő kapacitással kiszolgálni ezeket az oktatási programokat”, így túladtak rajta. Egészen pontosan a jegybank – amely korábban szintén vevőként jelent meg az ügyben – egy saját cégén keresztül visszavásárolta a saját alapítványától, méghozzá 8,7 milliárd forintért.

Az MNB a különös ügylet kapcsán akkor arról tájékoztatta lapunkat, hogy a jegybank független intézményként saját éves gazdálkodási tervvel rendelkezik, így a bevételei és kiadásai a központi költségvetésnek nem jelentenek terhet. Vagyis a Bölcs Vár elvesztette közpénz jellegét.

Mindezek ismeretében különösen izgalmas, hogy az egykori diplomataházat – annak hűlt helyét – is tudományos konferencia-központként élesztené újra a PADME. – A kihasználatlan és leromlott állapotú épületre bontási engedélyt kért és a Várnegyed történelmi arculatához, az UNESCO világörökségi környezethez illeszkedő stílusban kívánja újjáépíteni – írták érdeklődésünkre.

Lapzártánk idején a bontási engedély már a kormányhivatalnál volt, és az új épület terveit is hamarosan elfogadhatják, így hiába küzdöttek a szakemberek Jánossy György és Laczkovics László művének megóvásáért, úgy tűnik, ismét a központi akarat diadalmaskodik.

– Az épület harmonikusan illeszkedik az utcaképbe. Jól látszik az utalás arra, hogy itt régen nem egy, hanem három külön épület állt, a sarokrész pedig szépen tükrözi az egykori budai városháza hasonló motívumát. Példamutató megoldás született, a Nagyboldogasszony templom méltó kereteként – írta a bontásra ítélt házról a huszonkét neves építészt tömörítő Huszonkettesek csoport a Facebook-oldalán.

Az építészek így folytatták közös állásfoglalásukat: „A mai elképzelések ezt is eltörölni szándékoznak. Itt ugyan nem az 1944 előtti állapot replikája motiválja a döntést, hanem a Vár kortárs építészettől történő megszabadításának fülkeforradalmi hevülete.”

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang karácsonyi dupla számában, annak is a Budai Hang mellékeltében jelent meg, december 17-én.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – A vert sereg