Egyedülálló természeti kincset rejt a Budai-hegység gyomra, a Molnár János-barlang mégsem a különleges adottságai, hanem a kutatásával és használatával kapcsolatos különös ügyek miatt lehet hungarikum.
Páratlan jelenség – így jellemezte egy lapunknak név nélkül nyilatkozó búvár a Molnár János-barlangot. A Budai-hegység mélyén megbúvó természeti képződményt mára több kilométer hosszan feltárták, a közelmúltbeli története azonban már jóval nehezebben átlátható. Haláleset, pereskedés, kitiltás és különös szerződések: a barlang zsúfolt másfél évtizeden van túl, a szálak pedig a NER-hez vezetnek.
A luxuslakóparkként újjáéledő egykori SZOT-üdülő monumentális tömbje alatt húzódik hazánk legnagyobb víz alatti barlangrendszere, és egyben a világ legnagyobb hévizes barlangja, a Molnár János-barlang – írtuk a Budai Hang 2021. november 19-én megjelent számában. A Frankel Leó úton álló egykori Népgőzfürdő mögött nyíló barlangról már a XIX. században tudtak. Molnár János gyógyszerész, a gyógyforrások kutatója – és a későbbi névadó –, egy 1858-as előadásában a budai hévizek tulajdonságairól számolt be, felvetve a lehetséges üregek, járatok és termek létezését. A környékbeli lőpormalmokat (majd a hagyományos malmokat) hajtó, és a mai Lukács fürdő elődjét, az 1850- es években néhány kádból álló létesítményt termálvízzel ellátó források kapcsán ugyanis arra következtetésre jutott, hogy a mélyben barlangrendszer rejtőzhet.
Molnár János feltételezését a megfelelő technológiák hiányában hosszú ideig képtelenség volt igazolni. Közel egy évszázadot kellett várni az első merülésekre, ám hiába próbálkoztak könnyűbúvárok az 1950-es években a barlang bejáratánál található Malom-tóban, a Kessler Hubert vezette kísérletek nem hoztak sok eredményt. Ahogy a mélyben fekvő tereket felülről megközelíteni igyekvő barlangászok szabadtüdős kísérlete sem. A hetvenes években vázlatos térkép készült a barlangról, amelyet 1977-ben országos jelentőségűvé, 1982-ben pedig védetté nyilvánítottak. A kilencvenes évek végétől egyre gyakoribbá váltak a kutatási célú merülések, 2002-ben pedig eljött a kitartó búvárok által várva várt áttörés: egy nyílás megtisztításával hosszú járatrendszerre bukkantak.
Nem könnyű átlátni: a Malom tó és a Népgőzfürdő maradéka (Fotó: Magyar Hang/Végh László)
2008-ban a legnagyobb feltárt termet egybenyitották a József-hegyi táróval, az összeköttetés a további kutatások, és a barlang tudományos vizsgálata szempontjából is jelentős lépés volt. Olyannyira, hogy arra már a politika is felfigyelt: az összenyitást Szabó Imre, a Gyurcsány-kormány környezetvédelmi és vízügyi minisztere, illetve a II. kerület fideszes polgármestere, Láng Zsolt sajtótájékoztatón ünnepelte meg. Az eseményen elhangzott, hogy a termekből nem csinálnak barlangfürdőt, és mindent elkövetnek azért, hogy az UNESCO világörökségi védettség alá vegye a természeti képződményt a Budapest alatt található barlangrendszerekkel együtt.
Ilyen előzmények után akár nagy nemzetközi visszhangot kiváltó sikertörténetet is várhatnánk, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) működési területén található Molnár János-barlang sztorija azonban magyaros fordulatot vett. 2011-ben egy merülést követően életét vesztette egy 37 éves búvár, s bár a vizsgálatok később megállapították, hogy minden szabályszerűen történt, és a férfi halála nem hozható összefüggésbe merülési hibával, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (KTVF) a tragédia után azonnal megvonta a barlang feltárásában oroszlánrészt vállaló búvárcsoport kutatási engedélyét.
A kizárás pikantériája, hogy a 2002-es áttörés, az új járatok és termek felfedezése éppen a nemkívánatossá vált csoport vezetőjéhez, a hivatalosan kutatásvezető-helyettesként merülő Gyurka Zsolthoz köthető. ő volt az, aki Kalinovits Sándor kutatásvezető szakmai felügyelete mellett a kilométereken át kígyózó hálózatot elzáró nyílást kitisztította, és több mint ezerötszáz merülés során a barlang további részeinek feltárásában is közreműködött. Gyurka később új engedélyért folyamodott, ám a felügyelőség megtagadta annak kiadását, az ismételt elutasítást követően indított pert pedig elvesztette a búvár.
Kitiltották a barlangból a korábban említett 2008-as összenyitást levezénylő Adamkó Pétert is – akit nem mellesleg az általa (többekkel együtt) felfedezett és 32 évig kutatott, szintén a DINPI vagyonkezelésében lévő József-hegyi barlangból is kizártak. A felügyelőség a Gyurkáékkal és Adamkóékkal szemben hozott határozatot egy állapotfelméréssel is megtámogatta: e szerint a kutatók kárt okoztak a barlangban, így további munkájuk ellentétes a természetvédelmi célokkal.
A Budai Hangnak név nélkül nyilatkozó, a Molnár János-barlangot sokszor megjárt búvárok szerint az állapotfelmérés mondvacsinált ok volt arra, hogy a feltárást végző, akkor már másfél évtizede kutató szakembereket eltávolítsák az útból. A különleges természeti csodát ugyanis már valaki kinézte magának.
Elsőként a Simicska Lajos bizalmi emberének tartott Müllner László vehette át az irányítást, a DINPI az ő cégét bízta meg az említett állapotfelméréssel, és 2017-ig tartó kutatási engedélyt adott számára. Müllner egyébként akkor vált országosan ismertté, amikor 2017 őszén segédkezett az Orbán Viktorral bajszot akasztott főnökének festékszóróval felfújni a miniszterelnök híressé vált (négybetűs) jellemzését egy veszprémi hirdetőoszlopra. Az addigra már a Fidesz közelébe sodródott Origo hírportál az ügyet „Jobbikos vazallusával rondította össze Simicska Veszprém oszlopait” című cikkében tárta fel, cinikusan Müllner szemére vetve, hogy az oligarcha „farvizén úszva szerezte meg számos magyarországi barlangra vonatkozóan a kizárólagos merülési jogot”. Talán nem is sejtették, hogy mennyire beletrafáltak, cikkükben csupán a neveket kell kicserélni.
Sallai Róbert Benedek, az LMP akkori politikusa, 2016-ban a Hír Tv-nek úgy fogalmazott, hogy azért tiltották ki a kutatókat a barlangból, mert azt „kizárólagos használatra egy Fidesz-közeli vállalkozónak adták búvártanfolyamra”. Nem pontosította kijelentését, holott a Magyar Narancsban 2012- ben megjelent egyik írás már megnevezte az említett vállalkozót. A lap szerint Hosszú Attila állt a barlanggal kapcsolatos ügyek hátterében, akit a cikkben nyilatkozó Gyurka Zsolt „Orbán Viktor miniszterelnök testvérét, Győzőt is oktató búvár”-ként jellemzett. Ezt az információt a Magyar Narancs kérdésére az érintett sem cáfolta, és a Budai Hangnak nyilatkozó búvárok is egybehangzóan állították, Hosszút úgy ismerték, mint „Orbán Győző oktatója”.
Bár Müllner László 2017-ig kapott kutatási engedélyt, Simicska Lajos és Orbán Viktor 2015 februárjában bekövetkezett hangos szakítását követően nem sok lehetősége maradt a barlangban. Erre utal legalábbis, hogy a DINPI 2015. szeptember 29-én Hosszú Attila cégével, a Hosszú és Halmos Kft.- vel kötött 2024. március 3-áig szóló bérleti szerződést. Ezt 2019. május 7-én módosították, az új kontraktus értelmében Hosszúék 2029. március 3-áig használhatják a Molnár János-barlangot.
A DINPI első megkeresésünkre nem reagált, így közérdekűadat-igénylés keretében kértük ki tőlük a Molnár János-barlangra vonatkozó szerződéseket. Ezekből kiderült, hogy Hosszú Attiláéknak turisztikai és oktatási célokra kell használniuk a „bérleményt”, ehhez legalább három barlangi merüléshez szükséges képzettséggel rendelkező búvárt kell alkalmazniuk. A több mint 6 kilométer hosszú, nem csak hazai mércével mérve egyedülálló barlang áfamentes bérleti díja havi 150 ezer forint. Amennyiben azonban a merülni vágyó látogatók száma meghaladja a havi ötvenet, a bérlő minden további vendég után nettó 2000 forintot köteles fizetni. A Hosszú és Halmos Kft. a Molnár János-barlanggal kapcsolatos honlapján szereplő árlista szerint egy 50–70 perces, és legfeljebb 40 méteres merülés díja 60 euró (21 ezer forint), és még egyszer ennyi a teljes felszerelés napi bérleti díja.
A díjak kérdése azért is érdekes, mert a már idézett Magyar Narancs-cikkben Hosszú Attila azt állította, korábban általános gyakorlat volt a „feketemerülés”, vagyis amikor az érdeklődők a barlangot kutató csoport felügyelete mellett, ám a hatóság tudta és engedélye nélkül merültek. Erről a Budai Hangnak nyilatkozó búvárok is beszámoltak, hangsúlyozva, hogy a szabályozás legkevésbé sem (volt) életszerű, annak értelmében lehetetlen (lett volna) megfelelően merülni.
Kerestük az ügyben Hosszú Attilát, szerettük volna megtudni tőle, hogy valóban kapcsolatban áll-e Orbán Győzővel, illetve azt is, hogy a bérleti szerződésben szereplő oktatási hasznosítás mit jelent a gyakorlatban, levelünkre azonban a lapzártáig nem kaptunk választ. Fontos kérdés pedig a barlangi kutatás kontinuitása, hiszen 2002-től közel tíz éven át több kilométernyi járatot tártak fel a később kitiltott búvárok, érdekes lenne megtudni, hogy azóta mire jutottak. Az általunk megkérdezett búvárok szerint a barlanghálózat hossza megbecsülhetetlen, és bőven lenne még mit feltárni.
A Molnár János-barlang jelentőségére tekintettel a környezete hagy némi kívánnivalót maga után. Az egykor törökös hangulatú, eklektikus pavilonként jellemzett Népgőzfürdő – amely idősebb Ray Rezső svájci származású magyar építész tervei alapján 1895-re készült el – ma szomorú romként emlékeztet a valamikori élénk társadalmi életre. Akárcsak a telek másik felén álló Malomtó Bisztró, amely 1962-es nyitását követően hamar a budai oldal népszerű találkozóhelye lett, és hosszabb-rövidebb szünetekkel egészen 2014-ig működött. Bezárása tovább erősítette az elkerülhetetlen pusztulás előérzetét.
A DINPI által rendelkezésünkre bocsátott szerződésekből kiderül, hogy a terület rendezése folyamatban van, ám félő, hogy a néhány tízmillió forintos állagmegóvások, illetve egy közel 100 milliós funkcionális korszerűsítés elvész majd a romok között. A telek hasznosítására számos terv született az elmúlt években. A legemlékezetesebb talán a Dakar-ralit többször megjárt Szalay Balázs ötlete volt: az autóversenyző a Népgőzfürdő helyére Malomtó Fürdőszálló néven terveztetett gyógyfürdőt és hotelt. A 2006-ban indult projekt azonban hamar megrekedt, miután az engedélyt barlangászok és búvárok, a természeti képződmény megóvását szem előtt tartva megtámadták. Hosszú pereskedés végén a beruházásra alapított projektcég a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. tulajdonába került, amely később letett a tervek megvalósításáról.
Az egyedülálló természeti értékek gátlástalan kizsákmányolását és tönkretételét – Balaton, tatai Öreg-tó, Dunakanyar, Fertő tó és így tovább – látva, biztosak lehetünk benne, hogy a Molnár János-barlangra, illetve az egykori Népgőzfürdő telkére is előbb-utóbb sor kerül. A Budai Hangnak nyilatkozó búvárok arról számoltak be, hogy van, amit már mostanra is sikeresen szétvertek, ez pedig a hazai barlangi búvárközösség. Véleményük szerint a több évtizedes tapasztalattal rendelkező, a legfontosabb hazai barlangokat feltáró szakemberek teljes kiszorítása túlmutat a személyes sérelmeken, hiszen a természeti értékek erővel történt átvétele egy teljes szektort nullázott le.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/04. számában, annak is a Budai Hang mellékletben jelent meg január 21-én.
