Alaposan megváltozik a Gellért-hegy I. kerület felőli oldalának látképe a következő években. Eltűnik a Somlói út Hegyalja úti végénél álló, messziről beazonosítható épületegyüttes, amely korábban a Munkásőrség székházaként, majd a Balassi Intézet irodaházaként funkcionált. Helyére a kormány által közpénzmilliárdokkal alaposan kitömött, és így a legjelentősebb alapítványok közé emelt Mathias Corvinus Collegium (MCC) új központja kerül, amely a Napur Architect építésziroda tervei alapján várhatóan 2025-re készül el.
Megtanulhattuk az elmúlt bő évtizedben, hogy a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években született modern épületek még akkor sincsenek biztonságban, ha a művészi értéküket illetően széles körű szakmai konszenzus született. A félmúlt kulturális örökségének eltörlése a budai Vár átalakítása esetében a leglátványosabb, a történelmi környezetből a kormányzati negyed kialakítására hivatkozva előszeretettel tüntetik el a „tájidegennek” nevezett, kiemelkedő jelentőségű alkotásokat, de a főváros több pontján találkozhattunk már a szelektív emlékezet e tünetével. A Somlói útnál is az inkriminált korszakban készült épületeket bontanak el, ám ott a hiány talán kevésbé lesz fájó.
A Spiró Éva által tervezett, 1971-ben átadott kollégium, valamint a Pázmándi Margit nevéhez kötődő, 1985-re elkészült irodaépület eredetileg a Munkásőrség parancsnokságának és tisztképzőjének adott otthont. Sulyok Miklós művészettörténész így írt az épületegyüttesről: a székház „negatív szereplője a magyar történelemnek. Annak az elnyomó rendszernek volt a része, amely szovjet helytartóként uralkodott itt Magyarországon 1948-tól 1989-ig. Emiatt kézenfekvő, hogy az épület sorsának rendezése visszabontásban vagy teljes elbontásban valósuljon meg”. Kálmán Ernő Ybl-díjas építész, az MCC új székházának terveit elbíráló bizottság tagja szerint az egykori funkció a mai napig hatással van az épület működésére. A kockatömb ugyanis „egy félkatonai, önkényuralmi épület, befelé forduló, erődítményszerű építmény. Zártságával, lőrésszerű ablakaival távol tartja az érdeklődőket s igyekszik kizárni a külvilágot. Egy ilyen belső térben megváltozik az emberek viselkedése, és kapcsolattartásuk formája is”.
Nem az elnyomó rendszer emlékezetének erődszerű manifesztációja volt ugyanakkor a legerősebb érv az épület bontása mellett, hanem a leromlott állapot. Az MCC a Budai Hang kérdésére azt közölte, hogy a 2001 óta használt Somlói úti központjukból nemrég egy bérelt ingatlanba kellett költöznie az intézménynek, mert „az épületegyüttes alkalmatlan a hosszú távú szakmai célok megvalósítására, energetikai megoldásai, technológiai berendezései elavultak, szakértői vélemények egybehangzóan azt állítják, hogy tulajdonképpen felújíthatatlan, ugyanis már a tervezéskor rossz műszaki tartalommal készült”.
Az MCC 2020 decemberében írt ki nyílt építészeti tervpályázatot az új központ megalkotására. A tenderen tavaly áprilisban hirdettek eredményt: a Napur Architect, valamint a Hello Wood és a ZDA-Zoboki Építésziroda közös pályázata megosztott első díjat nyert. A bírálóbizottság szavazati joggal rendelkező tagjai a két nyertes közül végül a Napurt „javasolták meghívni hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásba”.
A tervek szerint a beruházó idén február és május között megkapja a hatósági engedélyt, ezt követően kezdődhet a kivitelezési tervdokumentáció elkészítése, 2023 nyarától pedig elindulhatnak a kivitelezési munkák. Az ütemtervnek megfelelően a 2025–26-os tanévet már a Somlói úti új épületében kezdheti meg az MCC.
Az intézmény lapunknak küldött válaszában hangsúlyozta, a „mostani, szocializmusban emelt, katonai objektumra emlékeztető betonmonstrum soha nem illeszkedett a Gellért-hegy környezetébe, és rombolta a történelmi épületekkel tarkított budapesti látképet. Éppen ezért döntött úgy a bírálóbizottság is, hogy a magyar építészeti hagyományokhoz hű tervpályázatot támogatja, amely szervesen illeszkedik a világörökségi panorámába”. Vagyis „a Munkásőrség egykori székhelyét egy olyan épület fogja felváltani, amely harmonizál a környezetével, kívül-belül az igényesség jellemzi, és nem utolsó sorban bővelkedik a zöldterületekben”.
A Napur terve Mátyás király korának hangulatát idézi meg a hegyoldalban. A reneszánsz palotákra és a középkori erődítményekre egyszerre emlékeztető épület főhomlokzata a tervezők leírása alapján öt szimbolikus elemre bontható, amelyek közül a legerősebb a Fekete Sereg előtt tisztelgő, lófejek sora által kísért magányos oromzat. „A tetőzet körbeforduló meredek, sajátosan Kárpát-medencei, fel-felszakított képe maga a Kárpát-medence, a két zöldellő tetőkert pedig páratlan lehetőség a történeti hágók emlékének felidézésére, illetve a diákok tanulás melletti kikapcsolódására” – írták a Napur alkotói. Az épület magában rejt továbbá egy palotakertet, egy kápolnát és egy sportközpontot is.
A külső megjelenés két anyagra, a kőre és égetett agyagra épül, az enteriőrökben pedig a finomabban megmunkált kőfelületek mellett megjelenik a fa. A kertben őshonos növények, ezen belül is „a reneszánsz korban használt” fajok találhatók: hárs, tölgy, bükk, rózsa, orgona, jázmin, gránátalma, mályvacserje, gyűszűvirág, írisz, fagyal és cserepes leander.
Mátyás király kora hangulatának megidézését nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá minősítette a kormány, a tervezőknek és a megrendelőnek így nem kell törődnie a kerületi építési szabályozással. A vonatkozó kormányhatározat értelmében az új székház akár 32 méter magasra is emelkedhet – ez egy tízemeletes panelháznak felel meg nagyjából –, a telket pedig 65 százalékban építhetik be.
– A pályázati eljárás során a beérkezett tervek elbírálására, jogszabályi kötelezettségüknek eleget téve, meghívták a kerületet is, amióta azonban tavaly áprilisban kihirdették a két nyertest, a beruházó nem lépett kapcsolatba az önkormányzattal – mondta el a Budai Hangnak Csány Éva, az I. kerület főépítésze. – Korrektek és kedvesek voltak, de a további közreműködésünkre nem tartottak igényt, ami egy kiemelt beruházás esetén bevett gyakorlat. Jogi szempontból nincs beleszólásunk az ügybe, a személyes véleményem szerint ugyanakkor a megvalósuló tervek szétfeszítik a rendelkezésre álló telek méreteit.
Csány Éva hangsúlyozta, bár a lebontásra ítélt épületek közül a kollégium szakmai szempontból vitatható értékű, a Pázmándi Margit tervezte főépület azonban jellegzetes kortárs alkotás, amelyet szerencsésebb lett volna átépítéssel megőrizni. Ez a beruházás ütemezése miatt is célszerű lett volna, hiszen a munkálatok egybeesnek majd a Citadella felújításával. – Mivel ugyanazok a kiszolgálóutak állnak rendelkezésre, a hatalmas mennyiségű törmelék egyidejű elszállítása, illetve az építőanyagok odaszállítása jelentős terhelést jelent a környékre – mondta a kerületi főépítész.
– A pályázat kiírásakor azt kérték a jelentkezőktől, hogy szimbólumerejű épületet tervezzenek – árulta el Csány Éva. – Az MCC nem akar eltűnni a budai hegyoldalban, hanem tudatosan egy jellegzetes városi pontot kíván létrehozni. Ez örömteli igény, de csak akkor, ha az épület minősége indokolttá teszi a hangsúlyos látványt. Ha izgalmas végeredmény születik, amelyre érdemes ránéznünk, akkor valóban megéri kiemelni azt a környezetéből.
Az elmúlt években számos példát láthattunk már rá, hogy a megvalósult épület nyomokban sem emlékeztetett a látványtervekre – a legemlékezetesebb talán a szintén a Napur által tervezett Duna Aréna volt. Felvetésünkre a kerületi főépítész elmondta, hogy a pályázati tervek minden esetben módosulnak a beruházás során. – Bízom benne ugyanakkor, hogy az az igényesség, amely a pályázat során jellemezte az MCC vezetését, kitart a munkálatok végéig. Az elsődleges szempont számukra az volt, hogy izgalmas épület szülessen, a gazdaságosság nem merült fel érvként. És mivel a kormány elegánsan gondoskodott az anyagi fedezetről, az igényességnek valószínűleg nem lesz pénzügyi akadálya – fogalmazott Csány Éva.
A finanszírozás kapcsán valóban nem lehetnek kételyeink. Az 1996-ban alapított MCC – amelyet a fiatal tehetségek támogatására hoztak létre – mára a legjelentősebb kormányközeli alapítvánnyá nőtt, vagyona csak 2020-ban legalább 500 milliárd forinttal gyarapodott, vagyis nagyobb támogatásban részesültek, mint a teljes magyar felsőoktatás egy évvel korábban. Az MCC megkapta a Mol és a Richter addig állami tulajdonban lévő részvényeinek 10-10 százalékát, valamint számos értékes ingatlant országszerte, köztük az egykori zalaegerszegi városházát, egy révfülöpi vitorláskikötőt és a volt Tiszti Kaszinó épületét Pécsett.
Kormánnyal való összefonódásuk a szélsebes vagyonosodáson túli szimbóluma maga Orbán Balázs, aki egy személyben az MCC kuratóriumi elnöke, illetve a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/04. számában, annak is a Budai Hang mellékletben jelent meg január 21-én.
