Ötszáz pengőt sikkasztott a gigerli pékinas – számolt be e szavakkal az Ürömi utcát megrázó esetről 1927. szeptember 22-én Az Est című lap. A bűncselekmény Sommer János híres, 1884-ben alapított pékségében történt; egy gyáriparost talán nem vágott volna földhöz az összeg elvesztése, a családi vállalkozás csődjéhez azonban nagyban hozzájárult. Havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccelt – a sláger 1936-os, a húszas évek végén egy munkás évi keresete 1500, egy tanáré 5000 pengő körül alakult. Az egyszintes kis téglaépület ma is áll a II. kerület újlaki városrészében, megbújik a kilencvenes években épült többemeletes házak között. Három ablak, méretes fakapu, fölül kékes alapon még kivehető, de egyre inkább a múltba vesző betűk: Sütőház So(mmer) ... Backhaus.
A kerületi polgármester, Őrsi Gergely vezette helytörténeti sétán gyalogolunk fel az épülethez, járművel alighanem sokan, sokszor elmentünk előtte. A túra igen népesre sikeredett, száznál is többen lehettünk. A pékség 1931-ben jelentett csődöt, a vagyon értékesítéséből igyekezett a család kifizetni az adósságokat, a rá következő évben pedig elhunyt az alapító. Az ingatlan és az üzem előbb a Madaras családhoz került, 1939-ben pedig Viola István Sütöde és Tápszer üzeme működött itt, a különböző állomásokat, cégéreket fotók őrzik. 1952-ben érte utol őket az államosítás, az egykori gazdák később a II. kerületi Sütőipari Vállalat alkalmazottaiként dolgoztak ugyanitt. (Számos más példa akad ilyesmire, sőt arra is, hogy ugyanaz a család a rendszerváltozás után visszaszerzi egykori tulajdonát, és a sokadik generáció viszi tovább a tradíciót, ilyen például a Schieszl vendéglő Budakalászon.) És hogy mire kellett a pékinasnak ennyi pénz? Kihallgatásán ezt hozta fel védelmére: „Egyetlen szenvedélyem, hogy elegánsan öltözködjem.”
Szóval ott áll ez a szerény téglaház a budai lankás úton, rajta az autóból észrevehetetlen, málló felirattal. De menjünk még közelebb, mert maguk a téglák is mesélnek. Több vésés, karc is felfedezhető, a legteljesebb és legjobban kivehető (műemlékileg konzervált) szerint: „Itt álltunk sorba kenyérért / a 4 Horváth / 1956. október 25-én / Horváth István, Horváth Gábor, Horváth Gabriella, Horváth Béla.”
Alig néhány perc sétányira innen egy újabb állomás: szó szerint állomás. Volt egykor. Az Árpád fejedelem útja – Komjádi Béla utca sarkán álló épületet biztosan mindenki ismeri, aki Budán közlekedik. A kis utca túloldalán az uszoda, a valamikori császárfürdői állomásépület alsó szintjén utazási iroda, előtte pedig minden szombaton népszerű (MDF) piac működik. A főváros egyik legsúlyosabb vasúti katasztrófájának helyszíne. Vasút? Bizony, vasút is, meg HÉV is, utóbbi most is jár erre, párhuzamosan a Dunával.
Az időpont 1952. december 26., reggel 6 óra 39 perc. Zajlik a háborús helyreállítás, az újpesti híd nincs kész, az esztergomi vonalon közlekedő vonatok ide, a szentendrei helyi érdekű vasúttal közös állomásra érkeznek. (A budai körvasút 1892-ben készült el, a szentendrei HÉV 1888, az esztergomi vasút 1895 óta jár.) Néhány nappal korábban született meg a rákosista döntés, miszerint karácsony másnapja akkortól nem hivatalos ünnep. A járatokon utasok sokasága, Molnár Imre váltókezelő pedig hibázik, és az észak felől érkező HÉV mintegy 35 kilométeres óránkénti sebességgel belerohan az indulásra várakozó vonatszerelvénybe. A helyszínen életét veszti 26 ember, 59-en megsebesülnek.
Az eset szakmai kivizsgálására esély sincs, az Államvédelmi Hatóság azonnal felelős keres, elvégre „kizárt”, hogy a balesetben nemcsak emberi tényezők játszanak szerepet, hanem esetleg rendszerhibák is. A váltókezelőt azonnal szabotőrnek titulálják, aki nem figyelmetlen volt, hanem a karácsonyi ünnep eltörlése miatt bosszúból okozza a tragédiát. A Roósz Lajos vezette rögtönítélő bírói tanács a 42 éves férfit, a „népi demokratikus rendszer ellenségét” halálra ítéli, Molnár Imrét másnap 18 óra 10 perckor kivégzik. Az ügyet 1995-ben felülvizsgálta a Fővárosi Bíróság, felmentve a koholt vádak alól Molnár Imrét. (1952. június 4-én Rákos állomásnál is hasonló baleset történt, akkor 23-an haltak meg. A váltókezelőt szintén halálra ítélték, de ő kegyelmet kapott, börtönbe került.)
A kerület most azt tervezi – mondja a helyszínen a polgármester –, hogy korhű módon végeznek felújítási munkákat az épületen, egyúttal zöld járdaszigeteket alakítanak ki a mostani beton elválasztó elemek helyén az Árpád fejedelem úton. A munka várhatóan jövőre kezdődik.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/46. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg november 16-án.
