Tavaly ilyenkor jártam utoljára a Mocsárosdűlőn. Akkor már több civil kezdeményezés indult, fővárosi terv és természetvédelmi elképzelés létezett arra vonatkozóan, hogy miként lehetne megóvni, és helyreállítani ezt a különleges ökológiai adottságokkal rendelkező területet. Most, egy évvel később visszatértem, hogy megnézzem, mi valósult meg az ígéretekből.
A tájban kocogók, sétálók egybehangzóan állították: nem sok minden változott az elmúlt egy évben. A területet illegálisan elfoglaló állattartók épületei, villanypásztorai nem tűntek el, ahogy az udvarokat megtöltő lomok, és a kerítések tövébe lehajított szemétkupacok sem. A Mocsárosdűlő egyszerre tűnik vadregényes, ligeterdős tájnak és lepusztult tanyavilágnak, ahol a gazdagon burjánzó növényzetet drótkerítések rácsa szabdalja darabokra. Egy sáros talicska, itatónak használt vaskádak, napszítta nejlonzsák foszlányok rondítanak bele a paradicsomi látképbe. A füzek lombjai közt madarak énekelnek, de a háttérben lomhalmok tornyosulnak. A villanypásztorok túloldaláról kérődző tehenek lesik kíváncsian az arra járókat. Ahogy egy éve is tették. És talán 10 évvel ezelőtt is.
Pedig papíron zajlanak az események. A Mocsárosdűlő egy része, 24 hektár, már eddig is természetvédelmi oltalom alatt állt, nemrégiben azonban a főváros további 51 hektárnyi területet vont védelem alá. Ennek az összesen 75 hektárnak a rehabilitációja valósul majd meg egy Life-pályázat segítségével. A projekt célja, hogy Budapest egyik utolsó megmaradt, természetes vizes élőhelyét visszaadja a természetnek – és a városlakóknak. A rehabilitációt egyébként az elmúlt harminc évben a területen lezajlott változások is megnehezítik. Annak idején a főváros lakótelepet szándékozott építeni, ezért kisajátította az itteni zártkerteket, és az akkori tulajdonosokat kártalanította. Csakhogy az építkezés elmaradt, így többen úgy döntöttek, mégsem költöznek el. Ők azóta illegálisan használják ezeket a telkeket.
Bardóczi Sándor főtájépítész elmondta, hogy a tervezés és az előkészítő munka halad, de az illegális területhasználat – különösen az állattartás – akadályozza a megvalósítást. – Ha nem jutunk dűlőre a területfoglalókkal, idén végrehajtási eljárás indulhat ellenük – mondta. A szakember szerint a legeltetést mindenképpen korlátozni kell a területen, mivel az jelenlegi formájában veszélyezteti a természeti értékeket. Burján Ferenc, Óbuda-Békásmegyer alpolgármestere hozzátette, hogy a főváros és a Pilisi Parkerdő közösen kezdték meg a terület megtisztítását. Ebben segít az önkormányzat és a Máltai Szeretetszolgálat is, ők gondoskodnak arról, hogy az ott élő hajléktalan emberek megfelelő helyre kerüljenek. – A területet megtisztítjuk, lebontjuk az illegális létesítményeket, és visszaállítjuk a természetközeli állapotot – mondta Burján. Hangsúlyozta, hogy nem egyszerű kilakoltatásról van szó: minden érintett számára alternatív lakhatást keresnek.
Az eredeti Life-terv közparkkal is számolt a dűlő délnyugati részén, hogy a kutyások ott találjanak maguknak helyet. Ez a terv időközben módosult, mert a területen rábukkantak egy fokozottan védett szöcskefajra, a magyar tarszára. – A tarsza a magas gyepet kedveli, amit az intenzív, villanypásztorral elkerített legeltetés teljesen tönkretesz – mondta Bardóczi. De azt is hozzátette, hogy a kutyások számára is találnak megoldást: őket az Aquincum Park nevű, a vasúton túl fekvő területre igyekeznek majd átirányítani. Ehhez most kezdődik egy koncepció terv kidolgozása, lakossági bevonással.
A főváros a jövőben irányított, kíméletes legeltetéssel számol a Mocsárosdűlőn. Az új koncepció szerint a terelőlegeltetés nem csak fenntarthatóbb, de összeegyeztethető a természetvédelmi célokkal is. A jelenlegi vadon élő állomány számára is fontos lenne, hogy az ökoszisztéma természetes egyensúlya helyreálljon. – Jelenleg az erdőterület rekonstrukcióját készítjük elő. Ezt a Pilisi Parkerdő már tavasszal elkezdte volna, de mire lezárult a közbeszerzés, elérkezett a rügyfakadás ideje, ezért a munkát őszre halasztották – mondta el lapunknak a főtájépítész. A Magyar Madártani Egyesület is jelen van: a Határ út felőli oldalon egy bemutatóközpont épül, amely egy másik, párhuzamos Life-projekt része. – Ez összekapcsolódik a mi programunkkal is, amikor elkészül a központ – mondta Bardóczi. A központ a mocsár madárvilágát mutatja majd be, vezetett túrákkal, madárgyűrűző táborokkal. Az ismeretterjesztés lényegi eleme a tervezett rehabilitációnak. Céljuk, hogy a lakosság is megértse, miért fontos a védett élőhelyek megőrzése, és milyen ökológiai értéket képvisel egy ilyen terület a városon belül.
Mindeközben a főváros tervezi a terület vízpótlását is. A Fővárosi Csatornázási Művek most készíti elő azt a vízjogi engedélyes tervet, amely alapján visszatartható lenne a csapadékvíz és a vízfolyások hozama. Ez különösen fontos, mert az utóbbi évek aszályai megmutatták: a vizes élőhelyek vízellátása nélkül az ökoszisztéma gyorsan öszszeomlik. A klímaváltozás hatása már most érezhető a Mocsárosdűlőn: a nyarak hoszszabbak és szárazabbak, a talaj pedig egyre kevésbé képes megtartani a nedvességet.
A táj rehabilitálása egyelőre lassan halad. Ahhoz, hogy a Mocsárosdűlő valóban Budapest egyik legértékesebb vizes élőhelyévé válhasson, a szavakat tetteknek kell követniük. Egyelőre több az ígéret, mint a változás. A helyiek, a környezetvédők és a szakemberek abban bíznak, hogy a következő év már nem csak a tervezésről és előkészítésről, hanem a valódi beavatkozásról szól majd. A természet visszatérése ugyanis nem történik meg magától: meg kell teremteni a feltételeit.
Ez a cikk a Magyar Hang 2025/16. számában, a Budai Hang című mellékletben jelent meg.
