Kevesebb Adria, több Balaton – mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2020 júliusában, a koronavírus-járvány első hullámát követően. Szavait akkor a legtöbben virológiai szempontból értelmezték, holott talán az ingatlanfejlesztés irányát jelezte a kormányfő: a NER módszeresen kebelezte be és építette tele a Balaton partját. Mivel a tó környéke az áldásos tevékenységüknek hála lassan megtelik, az oligarcháknak új helyszín után kell néznie. Csakhogy a Fertő tó az állami környezetpusztítás után holdbéli tájra emlékeztet, a Tisza-tó messze van, a Velencei-tó vize pedig önfejűen ingadozik, hol fejleszthet akkor egy kormányközeli milliárdos? Hát a Római-parton! A III. kerületi partszakaszon minden megvan, amire egy állami hátszéllel repített vállalkozónak szüksége lehet, és most egy kiskapu révén az utolsó akadály is elhárult a nagyszabású – és így a városrészt veszélyeztető – beruházások elől.
Hirdetés
Kevés vonzóbb helyet találhatnak maguknak a fővárosban a hűsítő nyári kikapcsolódásra vágyók a Római-partnál. A Pünkösdfürdő utcától a Pók utcáig húzódó, a Nánási út–Királyok útja és a Duna között fekvő, mintegy 70 hektáros terület adottságai révén kiemelt jelentőségű övezet, amelyet ezért is néznek ki maguknak a befektetők időről időre. A parti sávot a Demszky Gábor vezette Fővárosi Közgyűlés 1998-ban nyilvánította beépítésre szánt üdülőövezetté, ám az üdülő fogalmának kreatív értelmezése és az akkor még III. kerületi polgármesterként dolgozó Tarlós István 2001-es döntése a beépíthetőségről (lásd keretes írásunkat) oda vezetett, hogy a helyi önkormányzat 2012-ben már építési tilalommal igyekezett feltartóztatni a megállíthatatlanul szaporodó lakóparkokat. 2015-ben feloldották a tilalmat, és hiába rendelték el egy évre rá ismét, a nyitott idősávban megszerzett építési engedélyek birtokában az ingatlanfejlesztők számos újabb monstrumnak kezdhettek neki. A beépítések alapvetően változtatták meg a városképet, veszélybe sodorva a Római-part eredeti arculatát. A Fővárosi Közgyűlés többek között erre is reagálva fogadott el tavaly év végén településfejlesztési tervet és fővárosi rendezési szabályzatot, valamint helyi építési szabályzatnak minősülő Duna-parti építési szabályzatot (Dész), amely lehetővé teszi a partszakasz egységes fejlesztését. Ez utóbbit hosszú éveken át tartó előkészítő munka és társadalmi egyeztetés előzte meg, a szabályzat célkitűzése az, hogy a rendelettel segítsék a Római-part átjárhatóságát, gyalogos megközelítését, illetve a meglévő zöldfelület megőrzését és megújítását.
– Példaértékű egyeztetést folytattunk a partszakasz ügyében, több mint ötezer embert vontunk be az előkészítésbe, az ő véleményüket, elvárásaikat, reményeiket sikerült becsatornázni a rendeletbe – mondta a Budai Hangnak Béres András, Óbuda-Békásmegyer alpolgármestere. – A válaszadók többsége szerint a Római-part természetközeli állapotát meg kell őrizni, illetve nagyobb hangsúlyt fektetnének a turisztikai, a sport- és a rekreációs funkciókra. Utóbbiak esetében a kézi hajtású vízi sportokat támogatják a motorcsónakokkal és a jet skikkel szemben. Ennek szellemében készült el a terület építési szabályozása. Az alpolgármester elmondta, az önkormányzat a döntéssel igyekszik megőrizni a Római-part hagyományos hangulatát, amelyet elsősorban a lakóparképítések veszélyeztetnek. Az érintett területen lakóingatlanra nem adtak ki építési engedélyt, de üdülőre igen, a befektetők ezt kihasználva húzták fel egymás után az „üdülőparkokat”. Az új szabályozás számos szigorítást tartalmaz, így a parti sétánytól számított 20 méteres sávban immár kizárólag csónakházat lehet építeni – ezzel a sportfunkciót erősítené az önkormányzat a lakóparkok rovására –, és a beépíthetőség mértékét, illetve az engedélyezett épületek magasságát is csökkentették. Mindehhez azonban fel kellett függeszteni a parti sávban érvényben lévő változtatási tilalmat is: eddig semmit nem lehetett építeni az adott szakaszon, ez most megszűnik, és a helyébe az új szabályzat lép.
Ezt használta ki a Divinus Befektetési Alapkezelő Zrt. és az Aranypart Ingatlanfejlesztő Alap: a Disznós Zoltán debreceni milliárdos érdekeltségi körébe tartozó alapok már tavaly – a változtatást megorrontva – építési engedélyt kértek egy kilenclakásos „üdülőházra”. A Losonc utcai projektjüket ugyanakkor a III. kerületi tervtanács egyhangúlag és egyértelműen elutasította, mivel a szakmai vélemény szerint az épület léptéke és koncepciója is problémás: sem méretében, sem megjelenésében nem illeszkedik az üdülőterület világához. Ám a beruházó nem nyugodott bele a döntésbe: a budapesti tervtanácshoz vitte tovább az ügyet, a Sára Botond vezette fővárosi kormányhivatal alatt működő testület pedig felülírta a helyi döntést, és zöld utat adott az építkezésnek. Korábban a nemzetgazdasági szempontból kiemelt minősítéssel írhatta felül a kormány a helyi rendelkezéseket, most már nincs szükség erre a trükkre. A tavaly elfogadott új építési törvény értelmében a helyi tervtanácsok véleményét a területi tervtanács bármikor felülbírálhatja, és ha még ekkor sem születik a hatalom számára kedvező ítélet, az országos tervtanács is beszállhat az ügybe. Mivel ez utóbbinak Lánszki Regő országos főépítész, a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) államtitkára az elnöke, a döntések iránya felől nem lehetnek kétségeink.
– Veszélyes precedenst teremt, ha a helyi közösségek akaratával, az önkormányzat és a helyismerettel rendelkező szakemberek véleményével szembemenve az állam engedélyezi a Római-part beépítését – fogalmazott Béres András. Az alpolgármester elmondta, a III. kerületi lakosok döntöttek a terület jövőjéről, a monstre beruházás pedig épp attól az értékétől fosztaná meg a Római-partot, amely a legfőbb vonzerejét adja. A helyi tervtanács felülbírálása ráadásul megnyithatja az utat a hasonló építkezések előtt, aminek következtében végleg ellephetik a lakóparkok a partszakaszt. A Divinus nem először nézte ki magának a Rómait, a cég korábban az ugyancsak a Losonc utcában álló egykori Postás üdülő és csónakház torzóvá pusztult maradványait szerezte meg, és újította fel, hogy abban „üdülőházat” nyisson. Az 1970-ben szállodaként megnyitott és 2006-ban bezárt torony átalakítására még a fideszes Bús Balázs polgármestersége idején adták ki az építési engedélyt, a beruházás pedig látványos átalakítással járt: több fát kivágtak, a maradékot megcsonkították, és az eredeti épület is alaposan megváltozott a rekonstrukció során. Disznós Zoltánék nem feledkeztek el ugyanakkor a terület hagyományairól sem: megőrizték a csónakházat – apró szépséghibája a gesztusnak, hogy éttermet nyitottak az épületrészben (ami aztán a „rezsiárak drasztikus emelkedése és a gazdasági környezet vendéglátóiparra gyakorolt hátrányos hatásai miatt” nem sokkal később be is zárt).
Ismerős szereplője a NER ingatlanfejlesztésének a Divinus: több tervezett beruházásuk is vihart kavart. Siófokon, az egyik utolsó érintetlen, Natura 2000 besorolású partszakaszon magánjachtkikötőt készültek építeni Disznósék, ám a civil tiltakozást hatósági elutasítás követte, így (egyelőre legalábbis) sikerült megakadályozni a környezetpusztítást. Kicsivel nyugatabbra azonban már sikerrel járt a milliárdos: a balatonberényi egykori gyermeküdülőt valamivel több mint félmilliárd forintért szerezték meg Disznós (részben offshore hátterű) érdekeltségei. Az ugyancsak Natura 2000-es, 1,6 hektáros, saját partszakasszal rendelkező területet az állam 2012-ben vette el Vas megyétől, 2016 óta üresen állt, néhány évvel később került magánkézbe – nem is akárhogy, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő versenyeztetés nélkül adta oda a kikiáltási árnál vélhetően lényegesen értékesebb ingatlant. Nem először volt ilyen nagyvonalú az állam: az ugyancsak a Disznós-birodalomhoz tartozó debreceni Divinus Hotelt 2020-ban 360 millió forint vissza nem térítendő támogatással segítették ki a hírhedten arányosan elosztott Kisfaludy-pályázatokon keresztül.
Az „üdülőház” ügyében kerestük az ÉKM-et, választ lapzártánkig nem kaptunk.
Évek óta heves viták övezik a római-parti gát tervezését. A területen élők a parton szeretnék látni a gátat, ami árvíz idején megóvná otthonaikat, csakhogy az a beruházás jelentős környezetpusztítással járna, ezért a főváros és a III. kerület is a Nánási út–Királyok útja mentén húzná fel a védművet.
A Duna egyre gyakoribb kiöntései miatt 1953-ban ideiglenes földsáncot emeltek a Római-parton. Közel három évtizeddel később elkészült a békásmegyeri lakótelepet védő gát, ezt követően egyre gyakrabban merült fel a védvonal meghosszabbítása, amire azonban nem került sor. Az ezredforduló idején megkezdődött a környék átalakulása: a csónakházas részt üdülőnek álcázott lakóházak, majd lakóparkok lepték el – egyebek mellett amiatt, hogy Tarlós István, akkori III. kerületi polgármester 2001-ben engedélyezte a területen a maximális beépítést: a néhány régi házat leszámítva a hullámtéren álló ingatlanok ezt a jogi kiskaput kihasználva épültek fel. És ahogy nőtt a (nem hivatalos) lakóépületek száma, úgy lett egyre látványosabb az árvizek pusztító hatása is.
A hullámtérben élők egyre hangosabban követelték ingatlanjaik védelmét, ám a Kúria egy korábbi döntése szerint „a folyók hullámterében a helyi önkormányzatot nem terheli árvízvédelmi kötelezettség, az ott elhelyezkedő ingatlanok tulajdonosai csak saját kockázatukra végezhetnek építési és gazdálkodási tevékenységet”. Ennek ellenére mozgalom indult a part menti gát mellett kampányolva – a szándékukat árnyalja ugyanakkor a résztvevők felháborodása mögött felsejlő üzleti érdek. Ahogy arról a Budai Hangban korábban már írtunk, a part menti mobil gát tervét támogató Egyesület a Római-partért alelnöke Egri Gábor milliárdos vállalkozó, akinek komoly érdekeltségei vannak az árterületen belül. A Magyar Narancs 2016-os cikkéből kiderült, hogy az akkor a száz leggazdagabb magyar között számon tartott Egrié a közvetlenül a partra épült négycsillagos, 63 szobás Holiday Beach Budapest Wellness and Conference Hotel. És nem ő az egyetlen hangos civil: az Átlátszó feltárta, hogy a mobil gátért kiáltó helyiek egy része valójában a befektetését igyekszik megóvni. Mindez pedig az ingatlanspekuláció gyanúját is keltheti.
A helyi perpatvarnál fontosabb volt a kormány számára a Karácsony Gergely főpolgármestert támadó akciók sora, így a mobil gát hívei kaptak némi állami segítséget. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter egy 2023 márciusában tartott kormányinfón például meglepő módon vette védelmébe a tiltakozókat, mondván, „több érv szól amellett, hogy a part mentén épüljön meg a gát, még akkor is, ha nem minden ott lévő ház az építési engedély birtokában épült annak idején”. De hiába a törvénytelenséget legitimáló nyilatkozat, a nyomvonalat végül a főváros által kijelölt részen húzták meg – az építkezés azonban forráshiány miatt a mai napig nem kezdődött meg. Április 11-én azonban tett egy lépést a beruházás felé a Fővárosi Közgyűlés, amikor arról döntött, hogy európai uniós pályázatot nyújt be az árvízvédelmi beruházásra. A védmű több mint 55 ezer ember számára jelenthet biztonságot, a Pók utcai lakóteleptől Rómaifürdőn és Csillaghegyen át egészen Békásmegyerig.
Számos rémhír kelt szárnyra az elmúlt hetekben a gáttal kapcsolatban, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata lapunknak is eljuttatta ezek cáfolatát. Álláspontjuk szerint a nyomvonal jelentősen magasabban van, mint a part, ezért nincs veszélye a jeges árnak, vagy egy elszabadult uszálynak, így a tervezett nyomvonalon sokkal könnyebb és biztonságosabb a védekezés, mint a part menti mobil gát esetében. Ugyancsak hamis állítás a kerület szerint, hogy több ezer embert kell kiköltöztetni az építkezés miatt: a kivitelezés idején senkinek sem kell elhagynia az otthonát. Ahogy alaptalan az a félelem is, hogy a gát „gettóba zárja” a hullámtérben élőket: a jelenlegi földgátat elbontják, a helyén épülő vasbeton térdfalból pedig normál vízállásnál mindössze egy 0,5–1 méter magas rész látszódik majd. És az álhírekkel ellentétben, árvíz idején továbbra is lehetséges lesz az egyéni védekezés, amíg az az elsőrendű védvonal védelmét nem veszélyezteti; és a majdani védmű nem veszélyezteti az épületek statikai állapotát sem.
Ez a cikk a Magyar Hang 2025/16. számában, a Budai Hang című mellékletben jelent meg.
