A környezettudatos szemléletformálás, a közösségi lét meghatározó helyszíneiként működnek az itthon is nagy népszerűségnek örvendő városi kertek, melyek jóval többről szólnak a puszta zöldségtermesztésnél. Van, aki egy jó ügy miatt ragad kesztyűt és szerszámot, másokat a növények iránti feltétlen szeretet vagy épp a közösséghez való tartozás hajtja. És épp az utóbbiban rejlik a város kertek valódi ereje: a közösségformálás nem csupán a vetőmag- vagy terménycseréről szól, hanem az elszigeteltségből való kimozdításról, a környéken lakók békés együttélésének megteremtéséről.
A városi közösségi kertek hosszú múltra tekintenek vissza: az ipari forradalom hatására sokan próbáltak az urbánus környezet lehetőségeihez mérten visszakanyarodni a természeti értékekhez. A második világháború idején elsősorban Angliában számos, úgynevezett válságkertet hoztak létre, ahol az emberek megtermelhették az élelmiszer-szükségletük egy részét. A közösségi kertek később, a hetvenes években, főként New Yorkban terjedtek el. Ezek a kertek azóta is működnek az Egyesült Államokban, ahogy nagy hagyománya van ennek a műfajnak Nyugat-Európában is.
Itthon közel egy évtizede alakultak az első közösségi kertek. Ma már több tucat olyan hely van, ahol a kisebb-nagyobb, 20-30 négyzetméteres mini kerttől a pár száz négyzetméteres, parcellákra osztott, önkormányzati tulajdonú telkeken veteményezhetnek a környéken lakók. Az első klasszikus közösségi kert a 2012-ben nyílt, és mára megszűnt Lecsós projekt volt a Millenárison, ugyanabban az évben, amikor a józsefvárosi Leonardo ágyásait is kialakították, de akkor indult az Első Kispesti Kert is. Ezek mind a Kortárs Építészeti Központ égisze alatt jöttek létre, amely ma is összefogja és segíti a városi kertészkedő közösségeket. Honlapjukon (Kozossegikertek.hu) utána lehet nézni, hol van megművelhető terület.
2013-ban önkormányzati támogatással valósult meg az óbudai Békási kert, 2016 óta pedig a szintén önkormányzati tulajdonú területen kialakított Zápor kert is várja a kikapcsolódni vágyókat. Mindkettő esetében közel ezer négyzetméteren, 27 egyenként 6-7 négyzetméteres ágyásban tudnak gazdálkodni a kertközösség által kiválasztott lakosok. Fontos szempont, hogy jelentkező a közelben lakjon, mert a tapasztalatok szerint a lakóhely távolsága befolyásolja leginkább, hogy mennyi magaságyás marad gazdátlanul. A várólisták hosszúak, a túljelentkezés mértéke is mutatja, hogy milyen népszerű a lakosok körében a közösségi kertészkedés.
Hasonló a helyzet a II. kerületben is, ahol ugyan még csak harmadik éve működik ilyen program, de mégis rengetegen éreznek késztetést a növénytermesztésre. Az első évben még csak a Mechwart ligetben, tavaly már az Üstökös utcában, az Elvis Presley-játszótérnél is kialakítottak magaságyásokat. Ezek művelésére idén is lehetett pályázni, most is jóval többen jelentkeztek, mint amennyi terület rendelkezésre áll.
Ahogy Óbudán, úgy a II. kerületi kertek esetében is fontos szempont, hogy a kiválasztott kertészek vegyszermentes biotermesztést folytassanak, nem ültethetnek mérgező és bódító hatású növényeket. Vannak olyanok, akik inkább virágokkal foglalkoznak, sokan azonban paradicsomot vagy epret termelnek, zöldfűszereket, gyógynövényeket, gyökérzöldségeket, karalábét, krumplit termesztenek. A II. kerületben a magaságyások határozott idejű hasznosítására, egyéves időtartamra lehet pályázni, így az ültetni kívánt növények kiválasztásánál ezt is figyelembe kell venni.
Az I. kerületben zajlik a tavaszi szezon a kerületi közösségi kertben. A Kuny Domokos utca 6. sz. alatti telek tíz magaságyással, asztalokkal, padokkal, kerti komposztálóval, esővízgyűjtő rendszerrel és egy közös fészerrel várja a kerületi kertészeket. A parcellákra pályázattal lehetett jelentkezni, két magaságyást pedig a generációk közötti kapcsolat erősítése céljából kerületi idősek és a Budavári Általános Iskola diákjai közösen kaptak meg művelésre.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/16. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg, április 21-én.
