Sok minden megváltozott az elmúlt másfél évtizedben, amióta a bíróság bejegyezte a Rózsadombi Önkéntes Tűzoltó Egyesületet. Nemcsak a benzin- és energiaárak hullámzása nehezíti a munkájukat, de a klímaváltozás hatásait is egyre erősebben érzik az önkéntesek. És bár az államtól nem kapnak több segítséget, mégis talpon maradtak, pedig három éve kis híján szögre akasztották a tömlőt.
Ha akarnánk, sem tudnánk eltéveszteni a Rózsadombi Önkéntes Tűzoltó Egyesület tűzoltószertárát: a Ruszti útra nyíló kapu nyitva, a kocsibeállón, közszemlére téve, csillogó-villogó tűzoltóautó áll. Nem fiatal, harmincéves elmúlt, de az egyesület számára a legújabb büszkeségük: fél évvel ezelőtt érkezett a házhoz. Nem meglepő, hogy sokszor bejelentés nélkül is betévednek a nyitott kapun az erre járók, főleg a környékbeli lakosok. Az önkéntes tűzoltók őket is szívesen látják, ha nincs éppen sürgős dolguk. Egyesületüknek éppen az a lényege: részei a helyi közösségnek. Ez esetükben a II. kerületet jelenti – de mivel állomáshelyük közel esik a XII. kerület határához, gyakran riasztják őket oda, és ha szükséges, a város más részeire vagy akár az agglomerációba is.
Az önkéntes tűzoltó egyesületek, amelyekből országosan nagyjából 800 működik, a Katasztrófavédelem irányítása alatt dolgoznak. Ugyanúgy riasztják őket bármilyen tűzoltók feladatkörébe tartozó esethez, mint a hivatásosokat, és ilyenkor a lehető leggyorsabban – a rózsadombiak két percen belül – indulnak. Ezen a napfényes márciusi szombat délutánon viszont nyugalom van. – Nem úgy, mint tegnap, akkor le sem tudtunk ülni, annyi riasztásunk volt – mondja Rozsos Zsolt, az egyesület elnöke. Amikor megérkezem, éppen az új tűzoltóautó ablakát mossa. A szerkocsi huszonhárom évig szolgált a hivatásos tűzoltóságnál, aztán még hét évet egy másik önkéntes csapatnál, de megfelelő gondozás mellett tíz évet még minden további nélkül szolgálhat. Rozsos Zsolt szerint azért is, mert az egyesületek nagy becsben tartják a tulajdonukat: – Nekünk ő a mindenünk. Ha meg kell csinálni rajta valamit, akár hajnali kettőkor is nekiáll az ember – teszi hozzá.
Az önkéntességgel ez egyébként is együtt jár: a tűzoltók munkaidő után és a szabadnapjaikon teljesítenek szolgálatot, a Rózsadombi Önkéntes Tűzoltó Egyesületben jelenleg huszonöten. Többnyire huszonéves fiatalok, van köztük ipari alpinista, mérnökhallgató és közszolgálati egyetemi hallgató is, aki tűzoltónak készül. Előfordul, hogy a fiatalok hivatásosnak állnak, tavaly az egyesületnél három ilyen ember is volt. Bár igyekeznek visszajárni, Rozsos Zsolt arra készül, hogy őket előbb-utóbb elveszítik, mert a legtöbb tűzoltó mellékállást vállal, hogy kiegészítse az illetményét, így érthető, ha önkéntes munkára nem marad már energia. Más hivatásokban dolgozó önkénteseik is igyekeznek a munka mellett rendszeresen visszajárni. Az év majdnem felében megvan a létszám ahhoz, hogy kocsival indulni tudjanak. Tavaly 316 riasztásuk volt, ezzel az ország egyik legtöbbet vonuló önkéntes egyesületének számítanak. Két szerkocsival és egy vízszállítóval dolgoznak, mind a három jármű idősebb harmincévesnél. A legújabb autójuk ára még így is 6 millió forint volt. Az egyesület Rozsos Zsolt elmondása szerint úgy tudta kifizetni, hogy tavaly több térítéses – azaz fizetős – megbízást is elvállaltak, például rendezvények biztosítását.
Amikor három évvel ezelőtt írtunk róluk a Budai Hangban, még az sem volt biztos, hogy elő tudják teremteni a működéshez szükséges évi nagyjából tízmillió forintot. Nagy összegű, kiszámítható pályázati támogatásoknak híján van a szektor, így a rózsadombiak kisebb összegű pályázatokból és egyszázalékos adófelajánlásokból igyekeznek fenntartani magukat. Három éve azonban tarthatatlanná vált a helyzet a megnövekedett üzemanyag- és energiaárak, illetve a biztosítási díjak miatt – a közhasznú egyesületek is a piaci árat fizetik, nekik nem jár kedvezmény. – Amikor a világ felfordul, az ember bízik benne, hogy a pályázati támogatások nőnek, de nem így történt – mondja az önkéntesek egyesületének elnöke. Jövő hónapban lesz tizenöt éve, hogy bejegyezték az egyesületet, és a másfél évtized alatt a legnagyobb pályázati összeg amit elnyertek, 1,4 millió forint volt. Segítség végül a II. kerületi önkormányzattól érkezett, amely a helyzetüket látva, 2022-ben betervezte a költségvetésébe az egyesület támogatását, így most évi ötmillió forintos stabil bevétellel számolhatnak. Rozsos Zsolt úgy látja: a Kutyapárti Kovács Gergely vezette Hegyvidék is nyitottabb az együttműködésre, mint korábban, Pokorni Zoltán polgármestersége idején, amikor egy 600 ezer forintos támogatást leszámítva csak udvarias jókívánságokat kaptak az önkormányzattól. Pedig gyakran riasztják őket a XII. kerületbe is, így logikus lett volna, hogy ott is a sajátjuknak érezzék az egyesületet. Rozsos Zsolt arról is beszámol, hogy az egyszázalékos felajánlások összege viszont nagyot nőtt, ami szerinte annak is köszönhető, hogy az elmúlt években jobban bekerültek a II. kerület életébe, sok kerületi rendezvényre hívják őket, így a helyi közösség alaposabban megismerte a tevékenységüket.
És a munkájukra egyre nagyobb szükség van. Rozsos Zsolt elmondja: az elmúlt évtizedben egyértelműen nőtt a riasztások száma. – Ha valaki nem érti a klímaválságot, nyugodtan hozzánk fordulhat: benne élünk évről évre – fogalmaz. Rengeteg kidőlt fával, leszakadt vezetékkel jár például, amikor a fákra rakódó hó – a korábban megszokottnál melegebb idő miatt – vizes és nehéz. Ezt idén januárban is tapasztalták. Februárban viszont szárazság volt, ami előrehozza az avartüzek időszakát, főleg akkor, ha nagy szél is társul hozzá – immár az év első hónapjaiban is előfordulnak avar- és bozót-, illetve erdőtüzek, ami korábban nem volt jellemző. Tavasszal és nyáron pedig érkeznek a viharok. – Esőről már alig lehet beszélni, gyakorlatilag felhőszakadás jön villámárvízzel. Vagy szárazság, ezek a végletek vannak. Az eredmény pusztító, és ezt tűzoltóként egyre jobban érezzük a bőrünkön – részletezi Rozsos Zsolt. Ennek fényében az önkéntesek keveslik, hogy a fővárosi hivatásos tűzoltóknál összesen két nagy kapacitású vízszállító autó üzemel, egy a pesti és egy a budai oldalon, ezeket ráadásul Pest megye területén lévő tűzesetekhez is sokszor riasztják. Rozsos Zsolt szerint a klímaváltozás következményeit látva többet kellene ilyen járművekbe fektetni. Ami nem egyszerű feladat, a régiós piacról ugyanis kezdenek eltűnni a használt vízszállítók: a környező országok tűzoltóságai felvásárolják ezeket, készülve az egyre nagyobb számban és egyre nagyobb területen várható erdőtüzekre. A tűzoltók nemcsak a klímaválságot tapasztalják meg testközelből, hanem sokszor a társadalmi problémákat is: a fővárosban rengeteg riasztást kapnak egyedül élő idős emberekhez, akik nem nyitnak ajtót. Ha a szomszédok időben észreveszik a bajt, még megelőzhető a tragédia, de előfordult már olyan is, hogy kilenc adag kiszállított ebéd halmozódott fel egy ajtó előtt, ám ez a lépcsőházban senkinek nem tűnt fel. És ennyi idő után már nincs remény. A hivatás szomorú pillanatai, amikor holtan találnak valakit az otthonában – ez az egyesület fiatal tűzoltóival is többször előfordult már.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/12. számában, a Budai Hang című mellékletben jelent meg március 21-én.
