Ősszel közösségi gyűlések révén térképezi fel a fővárosi II. és VI. kerület önkormányzata, hogy az ott élők – közülük is a nők – milyen intézkedéseket, fejlesztéseket látnának szükségesnek a városrészek élhetőbbé, szerethetőbbé tételéhez. De mi is takar a közösségi gyűlés, mivel tud többet, mint egy lakossági fórum vagy közvélemény-kutatás? Bördős Éva, a közösségi gyűlések szervezésével és lebonyolításával foglalkozó DemNet Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány igazgatója a programindító sajtótájékoztatón azt mondta, a közösségi gyűlés a döntés-előkészítés lehető legdemokratikusabb eszköze, amely az érintett lakosságból kiválasztottak aktív részvételén alapszik szigorú szabályrendszer szerint.
Az első, legfontosabb és talán a legnehezebb feladat a résztvevők kiválasztása, akiknek reprezentálniuk kell a közösséget jellemzően olyan indikátorok alapján, mint a nem, a korcsoport, a végzettség, a lakóhely, a gazdasági aktivitás vagy a családi állapot. A véletlenszerű kiválasztás után a részvétel önkéntes, és viszonylag sok áldozatot kíván, hiszen a közösségi gyűlések nem néhány órát, hanem több napot – általában több hétvégét – vesznek igénybe. Így lesz ez most is. Ez idő alatt a résztvevők moderált keretek között vitathatják meg a közösséget érintő problémákat, vethetnek fel ötleteket, illetve szakértők bevonásával bővíthetik a figyelembe vett szempontok körét. Mindezek megvitatása után fejlesztési javaslatokat tehetnek le a döntéshozók asztalára.
E módszer révén a lakosság az önkormányzat vagy épp a kormány által javasolt elképzelések puszta véleményezése, megvitatása helyett vagy mellett valós problémákat és igényeket, valamint a rájuk adandó közösségi válaszokat fogalmazzon meg. Bördős Éva szerint a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen módon megalkotott javaslatok száma öt és húsz között szokott lenni. A mostani két közösségi gyűlés tapasztalatait a tervek szerint év végéig összegzik és elemzik, és jelentést is készítenek róluk.
Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere szerint bár javulnak a tendenciák, még mindig nagy a különbség a férfiak és a nők társadalmi aktivitása között, ami érzékelhető a közösségi egyeztetéseken is. Ezért is döntöttek úgy, hogy ezúttal utóbbiak észrevételeire összpontosítanak. A gyűléseken alapvetően két kérdést igyekeznek körüljárni: miként használják a nők a köztereket, illetve hogyan lehet nők számára használhatóbbá tenni a kerületben elérhető szolgáltatásokat. Ezeken túlmenően semmilyen megkötés nincs. – A közterületek hasznosításával és a helyi szolgáltatásokkal ki is merítettük az önkormányzatok hatáskörét, mára ennyi maradt nekünk – fogalmazott Őrsi. Hozzátette: a gyermektelen és a gyermeküket egyedül nevelő nők véleményére is kíváncsiak. A kerületben egyébként az idei a nők éve, s ehhez kapcsolódóan felülvizsgálják a közterek elnevezését, jelenleg ugyanis 90 százalékban férfiak a névadók.
Soproni Tamás, a VI. kerület polgármestere személyes tapasztalataival magyarázta, miért is érdemes női szemmel tekinteni egy városrész működésére. Felidézte, hogy ő este a kisebb utcákat preferálta hazafelé menet, a nővérei a jobb közvilágítás miatt az Andrássy utat választották, az nagyobb biztonságérzetet adott nekik. Soproni egyébként konzervatív feministának nevezte magát, ami annyit tesz, hogy hisz benne: vannak különbségek a férfiak és a nők látásmódja között. Mit kezdenek a javaslatokkal? – adódik a kérdés. Soproni Tamás azt válaszolta, céljuk, hogy beépítsék programba az elképzeléseket, és amit lehet, meg is valósítsanak. Bizonyára lesznek olyan javaslatok, amelyek túlmutatnak a kerület hatáskörén, de ezeket is képviselni fogják a megfelelő fórumokon.
Őrsi Gergely mindehhez hozzáfűzte: bátor az az önkormányzat, amely nem tesz azért, hogy megvalósuljanak a közösségi gyűlés javaslatai, hiszen ott mindennél világosabban a lakosság konszenzus útján kialakult akarata nyilvánul meg. A háttérbeszélgetésen elhangzott még, hogy egy-egy kerületben 46 kiválasztottal szeretnék lebonyolítani a közösségi gyűlést. A folyamatban szakértőként részt vesz Perpék Éva, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont szociológusa és Soltész Noémi építész is. A polgármesterek arról is beszéltek, hogy mivel az önkormányzatoknak semmilyen címlista nem áll rendelkezésükre, a Belügyminisztériumtól kértek a női lakosságra vonatkozó adatokat, hogy a közösségi gyűlésre célzottan kereshessék meg a célközönséget, ahogyan a pártok is megkapják térítés ellenében a lakossági információkat.
Most azonban – mondták – a tárca megtagadta az adatok kiadását. Így az önkormányzatok minden kerületi postaládába eljuttatják a nőknek szóló felkéréseket arra, hogy jelentkezzenek a közösségi gyűlésre. A jelentkezők közül fogják aztán kisorsolni a résztvevőket, akik képviselni fogják a kerületek nő lakosait. Lapunk megkereste a Belügyminisztériumot, hogy megtudja, mi volt az oka az adatszolgáltatás megtagadásának, különös tekintettel arra, hogy a korábbi miskolci és érdi közösségi gyűlések alkalmával nem fordult elő ilyen. A BM az Energiaügyi Minisztériumnak továbbította megkeresésünket, mivel – tudtuk meg közben – a lakossági nyilvántartások kezelése oda került át.
„A személyiadat- és lakcímnyilvántartásból adatszolgáltatás törvényben meghatározott feltételekkel és korlátokkal teljesíthető, a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása mellett. Ha a felhasználás célja és jogalapjának igazolása nem felel meg a jogszabályoknak, úgy az adatigénylési kérelmet el kell utasítani” – közölték. A válaszból tehát csak az nem derült ki, amit kérdeztünk, vagyis hogy az önkormányzatok milyen jogszabályi elvárásnak nem tettek eleget. Arról sem kaptunk tájékoztatást, hogy ha korábban szolgáltattak információt közösségi gyűlés szervezéséhez, akkor ezúttal miért nem.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/34. számában jelent meg, augusztus 22-én.
