Parti Nagy Lajos így ír a kérdőjel háta című versében: „hát, szegény feleim szümtükkel, / szegény szuterén magyarország, egymásnak / ugrott sötét kisállam, vogymuk, vogyén, / gyüledezik immár közös medencédbe a szégyen, / ez a félelemgyanta és epeszirup, / kié mert nem hitt nekik, mégis hagyva hagyta, / kié mert hitt, s most gőggel fut e balhit után, / kivörösödve adja a nemzeti naivat, / és ordas összeesküvés-rongyokat ráz pucéron; / már csak ettől a szégyentől is / meg kéne hőkölniük, / mikor lesz elegendő, hogy kitessék?”
Ez a vers adja a felütését Soós Nóra kortárs képzőművész a budai Képező galériában, április 11-én, a költészet napján nyílt kiállításának, amely a kérdőjel háta mögé próbál tekinteni. Létezhetnek ott válaszolok, ürességek vagy újabb kérdések – a művészben az utóbbiak munkálnak, képeinek is visszatérő motívuma a kérdőjel maga. Soós Nóra szerint ma Magyarországon a „szuperigazságok” már nem tekinthetők egzakt kijelentéseknek.
„Számomra a festészet szabadság, a szabadság demokrácia, a demokrácia transzparencia, a transzparencia festészet” – vallja Soós Nóra. Vibráló, élénk és túlzó színek, erőteljes vonalak, absztrakt foltok, különböző vizuális és gondolati jelentésrétegekből felépülő látványvilág, egymásra vetített, áttetsző felületek. A könnyednek tűnő játékosság azonban komoly, a mai magyar társadalmat, de a világ egészét is érintő, sokszor megoldhatatlannak tűnő problémákkal szembesít, társadalmi, hatalmi, szociológia, geopolitikai vagy a gendert érintő kérdésekkel, kihívásokkal foglalkozik. Soós Nóra művészete érzékenyen reflektál a jelenre, az esztétikumon túl a hangsúly a tartalmon van nála. A festményeken a képek jelentésrétegeit mélyítik a váratlanul felbukkanó mesekarakterek: Mickey egér, Casper, a barátságos szellem vagy a Teletabik.
Jobb igazságtalanságot elszenvedni, mint elkövetni azt! – olvasható Szókratész védőbeszédében. Soós Nóra azonos című festménye az ókori görög filozófus gondolatát – módszere a kérdezés volt, hogy a beszélgetőtársa a saját kérdései alapján jöjjön rá az igazságra – a jelen tükrében vizsgálja. Vannak olyan történelmi korszakok, amikor a kihívások és a problémák, illetve a különböző hatalmi törekvések súlyos teherként nehezednek a társadalmakra. Szókratész szellemi útmutatása jelenik meg a képen, amelyen a digitális és analóg világ ütközik egymással, és a kettőt egy hajléktalan figura köt össze. – Elismerem, elsőre egészen idegenül hathat ma Szókratész gondolata a világban dúló háborúk, gazdasági és szociális problémák áradata közben, ugyanakkor érdemes mélyebben megfontolni, hisz ma is érvényes. Hiszem, hogy a művészet lehetséges céljai között, az esztétikai kérdéseken messze túl, ma is ott kell lennie a morális felelősség felvetésének – mondja Soós Nóra. A festményen a filozófus mellett Donald Trump amerikai elnök is feltűnik, méghozzá egy apró trollként: Soós Nóra felteszi a kérdést, hogy tényleg egy ilyen „őrült ámokfutó” dönt a világ sorsáról? De azzal is szembesít, hogy a hatalom miként veszi át az irányítást a digitális eszközeink felett.
A háború, az önzés, az önkény ironikus formában jelenik meg a képeken, a művész szerint ennek oka, hogy mára nagyon összetetté vált a tragédiák megélése. Soós Nóra szerint az emberélet olyan, mint a papírrepülő: a röpte szép, ám rendkívül kiszolgáltatott. A kérdőjel háta mögött című képen a mai Magyarország valósága jelenik meg: üres, bármikor újraírható transzparensekkel vonuló tüntetőkkel, szép lassan elfoszló magyar zászlóval. 1992-ben Szentjóby Tamás képzőművész – Lőrinczy Júlia ötlete alapján – a gellérthegyi Szabadság-szobor főalakjára óriási fehér szellemleplet borított, a kísértet négy napig lebegett a város felett: Soós Nóra ezt a pillanatot idézi vissza, rámutatva a Szabadság-szobor talpazatára tervezett kereszt problematikus mivoltára. – Ha úgy tetszik, ez egy metafora, a szabadságnak csak a szelleme látszódik a Duna felett – mondja a művész.
Legyél csapatjátékos, mint Monet!
A Margit-negyedben működő Képezőben a klasszikus és a kortárs művészeten keresztül találhatunk önmagunkra.
A társadalom láthatatlanjai, a legkiszolgáltatottabbak kapnak testet és arcot A társadalmi olló című alkotáson, ahol a két központi figura üres karakterként, szenvtelenül dönt mások életéről. Aktuális problémára utalnak a Létezéseink foka darabjai is, amely a művészet hiányára hívja fel a figyelmet: manapság a múzeumokban, képtárakban a látogatók nem érzik a képzőművészet valódi súlyát, hiszen fontosabb, hogy online becsekkoljanak vagy szelfizzenek az alkotásokkal.
A virágok szirmait idéző női lélek is visszatérő motívum a művész képein: a női lét a gyermekkortól egészen az elmúlásig tartó, változó szakaszaira tekint rá az álmokon, vágyakon, félelmeken vagy épp a hibákon keresztül. – A festészet legmeghatározóbb része számomra mindig valamiféle belső elmélyülés, meditatív önreflexió, a külvilág mikro- és makrotörténeteinek a képek belső világába való átemelése: állandó oldás és kötés – vallja a művész.
A május 30-áig látható kiállításához kapcsolódva ingyenes művészetpedagógiai foglalkozást szerveznek iskolás csoportok számára, de lesznek kamaszoknak szóló workshopok, a tárlatvezetéseken pedig Győri Márton festőművész és Hárs Anna művészettörténész kalauzolja el a látogatókat Soós Nóra különös univerzumába. Május 9-én Szalontay Tünde és Kakasy Dóra a Nő, ha elmúlt negyven című előadásban Janikovszky Éva halhatatlan nőalakjai segítségével járják végig A kérdőjel háta mögött festményeit.
Ez a cikk a Magyar Hang 2025/16. számában, a Budai Hang című mellékletben jelent meg.
