Csupán néhány ház őrzi ma az egykor volt Tabán emlékét: áll belőlük a Szent Katalin-templom mellett, az Apród utcában, a Szarvas téren, az Attila úton és a Czakó utcában is. Érdemes felkeresni mindet, és közben elmerengeni, milyen lehetett, amikor a roskatag házakat, omladozó kiskocsmákat macskakövekkel kirakott és gázlámpák szegélyezte girbegurba utcák keresztezték; az eldugott, ecetfákkal és leanderekkel teli kertekben asszonyok napoztatták a dunyhákat, alagsori műhelyekben májfoltos kezű öreg szabók, gyertyaöntők és mézeskalácsosok dolgoztak éjszakákon át.
„Ez volt a város legcsendesebb része. Nagyvárosi értelemben üres volt. Itt nem volt forgalmas utca, nem voltak hivatalok, jóhírű üzletek és varrónők meg masamódok, nem csengette keresztül-kasul a villamos, nem rázta a házakat autóbusz és az Árok- s Hadnagy utca kivételével sohasem járt benne autó – így aztán addig, amíg a sötétedés órája nem toppant be az alacsony házak közé, addig ott a mienk volt az élet. Nem járt ott más, mint, akit a maga életsorsa kötött oda, vagy akit az csábított azokba a kanyargó sikátorokba” – írta 1934-ben Rexa Dezső. A negyed történetét jól ismerjük még Krúdy Gyula és Márai Sándor írásaiból és városi legendákból, melyek nyomán jórészt hamis kép él bennünk a Tabánról, még kétes hírét is álromantikus nosztalgiával fogadjuk. És épp emiatt olyan nehéz könyvet írni róla.
Nem véletlen, hogy Beliczai Bea nem a megszokott módon meséli el a városrész történetét. A Bellibro kiadó gondozásában megjelent Tabán – fényképek, történetek című kötet 150, köztük számos eddig nem látott felvételen, valamint írók, fővárosi tisztviselők elbeszélésein és újságcikkeken keresztül eleveníti fel a legendás negyed a múltját, és mutatja be annak tragikus sorsát. Beliczai Bea megidézi a Tabán fotográfusainak alakját: André Kertészt, aki sétáló pózt imitáló öccsét örökítette itt meg; Pécsi Józsefet, akinek lámpatisztítót ábrázoló képe az impresszionista festmények hangulatát idézi; és Erdélyi Mórt, aki mindenkinél közelebb „merészkedett” az ott élőkhöz. A kötetben látható az egyik legkorábbi ismert kép a Tabánról még a filoxérajárvány pusztítása előtt, az 1870-es évek első éveiben készült, amikor a „festői rondaságában” is szép polgárvároskát az Ördög-árok patak szelte át.
Feltárulnak a düledező, alacsony házikók kapui, megelevenedik a zöldellő Döbrentei tér, hallani az ott játszadozó gyerekek kacagását. Beleshetünk titkos légyottok és olcsó érzelmek helyszíneire, az italmérések vidékies miliőjébe. „A rendes, komoly tabáni ivó nem kényes mennyiség dolgában sem: ha az erszény vagy a mecénás engedi, naponta négyszer rúg be és négyszer józanodik ki. Ugyancsak nem fukarkodik az idővel sem: ha más dolga nincs, délelőtt tizenegytől éjjel egy óráig el tud ülni és iddogálni egyazon korcsmai szederfa vagy nyárfa alatt, s nagy lumpoláson kellett túlesnie, ha közben kissé el is szundít. Általában nagy hajlama van az iróniára, mihelyt gyenge borral, pancsoló vagy pláne goromba korcsmárossal van dolga” – idézi a könyv az Uj Budapest szerzőjét, Lendvai Istvánt.
A kötet kiemelt figyelmet szentel a városrész bontásának, melynek ötlete már a XIX. század végén felmerült, később a házak romló állapota egyre inkább sürgette a városrendezést. Az elhúzódó várakozás tette igazán különlegessé a Tabánt, nemcsak fényképészek, hanem piktorok és rézkarcolók tömegei szállták meg a környéket, a tabáni festészet konjunktúrájáról még az Uj Nemzedék is terjedelmes cikket közölt.
A kortársak véleménye élesen megoszlott a bontással kapcsolatban: a romantikát sirató „műjajveszékelők” mellett sokak szerint a Tabán nem volt más, mint „csunya szépséghiba a mi gyönyörű fiatal Budapestünk testén.” Az idei tervezett fürdővárostól a turizmus fellendülését várták, a rozoga vityillók, kávéházi szobák és a kiskocsmák lugasai lassanként teljesen eltűntek. A végleges bontás 1933 tavaszán kezdődött meg, az anyagi forrás hiánya és a második világháború kitörése miatt azonban a fürdőváros végül nem valósult meg.
A régi Tabánból néhány házon kívül semmi sem maradt. Beliczai Bea: Tabán – fényképek, történetek. Bellibro kiadó, 2022. 19 990 Ft.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/7. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg február 17-én.
