Jön a hideg, jogos tehát a kérdés: a kerületi lakótelepek és a régi bérházak milyen állapotban várják a mínuszokat Budán? És mit lehet tenni az energiaszegénység ellen?
Óbuda-Békásmegyer területét az országban az egyik legjelentősebb mértékben érinti az iparosított technológiával épített, többségében panel lakótelepek jelenléte. Budapesten a lakásállomány közel negyedét teszik ki a lakótelepi lakások, a III. kerületben ez az arány majdnem hatvan százalék. Nagyjából hetvenezer ember, a kerület összlakosságának több mint fele él ilyen lakásban: döntően házgyári panel épületben (Belső-Óbuda, Békásmegyer, Aquincum, Kaszásdűlő) – derül ki az Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő Nonprofit Kft. ügyvezetője, Czékó Gábor által rendelkezésünkre bocsátott háttéranyagból.
Ez a helyzet egyrészt megkönnyíti az energiahatékony felújítási projekteket, ugyanakkor az épületállomány avulásával is számolni kell. Az 1990 után épült, modernnek nevezhető lakások aránya mindössze körülbelül 15 százalék, ebből következik, hogy a lakóépület-állomány döntő része energetikai szempontból elavult.
A kerületben a szolgáltatási szektort követően a második legnagyobb energiafogyasztók a lakások – 2018-ban az összes kerületi fogyasztás csaknem negyedét adták, hozzávetőlegesen 872 ezer megawattórás éves fogyasztással. A hozzáférhető adatok alapján, a becslések szerint a kerületben évente ennek csupán a töredéke, 1,2 ezer megawattórányi a megújuló energiatermelés: szinte teljes egészében napenergia hasznosításával, amelynek jelentős részét a lakosság termeli. A távfűtőhálózat a második leghosszabb a budapesti kerületek viszonylatában, több mint 34 ezer lakás hőellátását biztosítja. Az elmúlt tíz évben ez a szám csak elenyésző mértékben csökkent.
Az önkormányzat határozott célja a társasházak támogatása, ugyanakkor az anyagi lehetőségeik messze nem elegendőek egy átfogó energetikai célú felújítási programra, ehhez mindenképpen kormányzati források szükségesek. A kétezres évek vége óta erre is volt példa (az állami támogatással megvalósuló Panelprogram), ennek köszönhetően belső és középső Óbuda lakótelepeinek jelentős részén történtek homlokzati hőszigetelési és fűtés-korszerűsítési beavatkozások, nyílászárócserék, és helyenként a megújuló energia hasznosítására is sor került. Sajnos ez a program mára leállt, így csak azon panelházaknak van lehetőségük energetikai célú beruházást megvalósítani, amelyeknél a szükséges önerő rendelkezésre áll.
Megoldás búskomorságra és nehéznyavalyára
Magányosan pusztul Budán az egykori Népgőzfürdő műemlék épülete, amely egy páratlan természeti csoda bejáratát rejti.
Összességében elmondható, hogy Békásmegyert kivéve a lakosság státuszának is köszönhetően a lakóépületek műszaki színvonala az átlagosnál jobb, és a főváros energiaellátása is stabil alapokon nyugszik, ezért minimális annak a valószínűsége, hogy a temesvárihoz hasonló helyzetek alakuljanak ki – mint ismeretes, október végén a bánáti nagyvárosban az energiaárak elszabadulása miatt bedőlt a távhőszolgáltató, és fűtés nélkül maradtak a kórházak és legalább ötvenezer háztartás.
A III. kerületi önkormányzat az elmúlt évtizedben jelentős energiákat fordított óvodák, iskolák, idősotthonok korszerűsítésére, bővítésére, felújítására részben saját források felhasználásával, részben állami és Európai Uniós támogatásokból. Ezek a fejlesztések a legtöbb esetben nem teljes körűek, és messze nem érintették az összes intézményt, létesítményt. Kormányzati beavatkozásra ezen a területen is szükség van, ugyanis az önkormányzat saját forrásból nem képes finanszírozni a fejlesztéseket.
Mindenképpen foglalkozni kell azzal a jelenséggel is – mert a jövőben jelentős társadalmi problémát jelenthet (különösen demográfiai és szociális szempontból) –, hogy a csok és más családtámogatási kedvezmények miatt a tehetősebb, gyermekes családok kiköltöznek ezekről a lakótelepekről. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy a jelenlegi támogatási rendszer elsősorban az új építésű ingatlanokat preferálja, ami Budapest esetében jelentős mértékben a belső és a külső szuburbanizáció irányába tereli a családokat. Nagyon fontos, hogy a lakótelepek megújítását nem kizárólag műszaki feladatnak, hanem olyan komplex (integrált) programoknak kell tekinteni, amelyekben hangsúlyos szerepet játszanak a társadalmi programok és a közösségi-szociális beavatkozások is.
A II. kerület helyzetéről Varga Előd Bendegúz alpolgármesterrel beszélgettünk, aki elmondta, náluk szinte alig vannak panelházak, hiszen a kerületi lakóépületek többsége a XIX. század végén, XX. század elején épült bérház. Ennek megfelelően a problémák is mások, mint a szomszédjukban: mindenütt aktuális a tetőszerkezet felújítása és a nyílászárók cseréje. Az önkormányzat kiírt pályázatot erre, ezen a társasházak a felújítási költségek felét nyerhetik el. Sikeres a kezdeményezés, számos épület újult meg így.
Az energiaárak elszabadulása a II. kerületet más területen érinti. Vannak jelentős mennyiséget felhasználó intézményeik, amelyek esetében jellemzően előre megkötött energiabeszerzés alapján számláznak a szolgáltatók, de ha a szerződések lejárnak, adódhatnak komoly gondok. Ezért próbálják csökkenteni a fogyasztást – folyamatosan törekednek a saját intézmények esetében az energiahatékonyság növelésére. Egy érdekes problémát is megemlített az alpolgármester: ugyan az iskolák fenntartója a Klebelsberg Központ, így az ő feladatuk lenne a nyílászárók cseréje és az épületek energiahatékonyságának növelése, erre azonban nincs forrásuk, a felújítás elmaradását a kerületi szülők azonban nem az államon, hanem az önkormányzaton kérik számon.
Az I. kerület polgármestere, V. Naszályi Márta kérdésünkre arról beszélt, a lakóépület-állomány jelentős része náluk régi, elavult fűtési rendszerekkel rendelkezik, és ez már a levegő minőségén is meglátszik, a nagy belmagasságú, nagy ablakokkal rendelkező bérházak kifűtése ráadásul energiapazarló. A megoldás a korszerűsítés lenne, és ehhez a polgármester a saját lakása példáját hozta fel: a korábbi hatvan ezer forintos havi gázszámla a nyílászárócsere és egyéb felújítás után havi 12–15 ezer forintra szelídült.
V. Naszályi Márta felvetette az energiaszegénység kérdését is: a korszerűbb lakással magasabb életminőség is jár, hiszen megszűnik a penészedés, élhetőbbek lesznek a mindennapok. Az első kerületben egyébként még akár a lakásbérlők is pályázhatnak az önkormányzati lakásfelújítási programban, amely az energiahatékonyságot célozta meg.
A polgármester szerint nem a gázárak mesterségesen alacsonyan tartása a megfelelő megoldás a problémára: egyrészt abban kellene segíteni az embereket, hogy kevesebbet fogyasszanak, másrészt abban, hogy ne legyenek kiszolgáltatott anyagi helyzetben. A kerületben most azon dolgoznak, hogy bebizonyítsák: a régi épületek energiahatékonyságának javítása és a műemlékvédelem nem egymást kizáró fogalmak – ehhez új technológiák és műszaki megoldások kellenek.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/47. számában, annak is a Budai Hang mellékeltében jelent meg november 19-én.
