Téli gondok panelben és bérházban
Panel felújítás előtt és ráncfelvarrás után (Fotó: Magyar Hang/Végh László)

Jön a hideg, jogos tehát a kérdés: a kerületi lakótelepek és a régi bérházak milyen állapotban várják a mínuszokat Budán? És mit lehet tenni az energiaszegénység ellen?

Óbuda-Békásmegyer területét az országban az egyik legjelentősebb mértékben érinti az iparosított technológiával épített, többségében panel lakótelepek jelenléte. Budapesten a lakásállomány közel negyedét teszik ki a lakótelepi lakások, a III. kerületben ez az arány majdnem hatvan százalék. Nagyjából hetvenezer ember, a kerület összlakosságának több mint fele él ilyen lakásban: döntően házgyári panel épületben (Belső-Óbuda, Békásmegyer, Aquincum, Kaszásdűlő) – derül ki az Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő Nonprofit Kft. ügyvezetője, Czékó Gábor által rendelkezésünkre bocsátott háttéranyagból.

Ez a helyzet egyrészt megkönnyíti az energiahatékony felújítási projekteket, ugyanakkor az épületállomány avulásával is számolni kell. Az 1990 után épült, modernnek nevezhető lakások aránya mindössze körülbelül 15 százalék, ebből következik, hogy a lakóépület-állomány döntő része energetikai szempontból elavult.

A kerületben a szolgáltatási szektort követően a második legnagyobb energiafogyasztók a lakások – 2018-ban az összes kerületi fogyasztás csaknem negyedét adták, hozzávetőlegesen 872 ezer megawattórás éves fogyasztással. A hozzáférhető adatok alapján, a becslések szerint a kerületben évente ennek csupán a töredéke, 1,2 ezer megawattórányi a megújuló energiatermelés: szinte teljes egészében napenergia hasznosításával, amelynek jelentős részét a lakosság termeli. A távfűtőhálózat a második leghosszabb a budapesti kerületek viszonylatában, több mint 34 ezer lakás hőellátását biztosítja. Az elmúlt tíz évben ez a szám csak elenyésző mértékben csökkent.

Az önkormányzat határozott célja a társasházak támogatása, ugyanakkor az anyagi lehetőségeik messze nem elegendőek egy átfogó energetikai célú felújítási programra, ehhez mindenképpen kormányzati források szükségesek. A kétezres évek vége óta erre is volt példa (az állami támogatással megvalósuló Panelprogram), ennek köszönhetően belső és középső Óbuda lakótelepeinek jelentős részén történtek homlokzati hőszigetelési és fűtés-korszerűsítési beavatkozások, nyílászárócserék, és helyenként a megújuló energia hasznosítására is sor került. Sajnos ez a program mára leállt, így csak azon panelházaknak van lehetőségük energetikai célú beruházást megvalósítani, amelyeknél a szükséges önerő rendelkezésre áll.

Megoldás búskomorságra és nehéznyavalyára
Ficsor Benedek

Megoldás búskomorságra és nehéznyavalyára

Magányosan pusztul Budán az egykori Népgőzfürdő műemlék épülete, amely egy páratlan természeti csoda bejáratát rejti.

Összességében elmondható, hogy Békásmegyert kivéve a lakosság státuszának is köszönhetően a lakóépületek műszaki színvonala az átlagosnál jobb, és a főváros energiaellátása is stabil alapokon nyugszik, ezért minimális annak a valószínűsége, hogy a temesvárihoz hasonló helyzetek alakuljanak ki – mint ismeretes, október végén a bánáti nagyvárosban az energiaárak elszabadulása miatt bedőlt a távhőszolgáltató, és fűtés nélkül maradtak a kórházak és legalább ötvenezer háztartás.

A III. kerületi önkormányzat az elmúlt évtizedben jelentős energiákat fordított óvodák, iskolák, idősotthonok korszerűsítésére, bővítésére, felújítására részben saját források felhasználásával, részben állami és Európai Uniós támogatásokból. Ezek a fejlesztések a legtöbb esetben nem teljes körűek, és messze nem érintették az összes intézményt, létesítményt. Kormányzati beavatkozásra ezen a területen is szükség van, ugyanis az önkormányzat saját forrásból nem képes finanszírozni a fejlesztéseket.

Mindenképpen foglalkozni kell azzal a jelenséggel is – mert a jövőben jelentős társadalmi problémát jelenthet (különösen demográfiai és szociális szempontból) –, hogy a csok és más családtámogatási kedvezmények miatt a tehetősebb, gyermekes családok kiköltöznek ezekről a lakótelepekről. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy a jelenlegi támogatási rendszer elsősorban az új építésű ingatlanokat preferálja, ami Budapest esetében jelentős mértékben a belső és a külső szuburbanizáció irányába tereli a családokat. Nagyon fontos, hogy a lakótelepek megújítását nem kizárólag műszaki feladatnak, hanem olyan komplex (integrált) programoknak kell tekinteni, amelyekben hangsúlyos szerepet játszanak a társadalmi programok és a közösségi-szociális beavatkozások is.

A II. kerület helyzetéről Varga Előd Bendegúz alpolgármesterrel beszélgettünk, aki elmondta, náluk szinte alig vannak panelházak, hiszen a kerületi lakóépületek többsége a XIX. század végén, XX. század elején épült bérház. Ennek megfelelően a problémák is mások, mint a szomszédjukban: mindenütt aktuális a tetőszerkezet felújítása és a nyílászárók cseréje. Az önkormányzat kiírt pályázatot erre, ezen a társasházak a felújítási költségek felét nyerhetik el. Sikeres a kezdeményezés, számos épület újult meg így.

Az energiaárak elszabadulása a II. kerületet más területen érinti. Vannak jelentős mennyiséget felhasználó intézményeik, amelyek esetében jellemzően előre megkötött energiabeszerzés alapján számláznak a szolgáltatók, de ha a szerződések lejárnak, adódhatnak komoly gondok. Ezért próbálják csökkenteni a fogyasztást – folyamatosan törekednek a saját intézmények esetében az energiahatékonyság növelésére. Egy érdekes problémát is megemlített az alpolgármester: ugyan az iskolák fenntartója a Klebelsberg Központ, így az ő feladatuk lenne a nyílászárók cseréje és az épületek energiahatékonyságának növelése, erre azonban nincs forrásuk, a felújítás elmaradását a kerületi szülők azonban nem az államon, hanem az önkormányzaton kérik számon.

Az I. kerület polgármestere, V. Naszályi Márta kérdésünkre arról beszélt, a lakóépület-állomány jelentős része náluk régi, elavult fűtési rendszerekkel rendelkezik, és ez már a levegő minőségén is meglátszik, a nagy belmagasságú, nagy ablakokkal rendelkező bérházak kifűtése ráadásul energiapazarló. A megoldás a korszerűsítés lenne, és ehhez a polgármester a saját lakása példáját hozta fel: a korábbi hatvan ezer forintos havi gázszámla a nyílászárócsere és egyéb felújítás után havi 12–15 ezer forintra szelídült.

V. Naszályi Márta felvetette az energiaszegénység kérdését is: a korszerűbb lakással magasabb életminőség is jár, hiszen megszűnik a penészedés, élhetőbbek lesznek a mindennapok. Az első kerületben egyébként még akár a lakásbérlők is pályázhatnak az önkormányzati lakásfelújítási programban, amely az energiahatékonyságot célozta meg.

A polgármester szerint nem a gázárak mesterségesen alacsonyan tartása a megfelelő megoldás a problémára: egyrészt abban kellene segíteni az embereket, hogy kevesebbet fogyasszanak, másrészt abban, hogy ne legyenek kiszolgáltatott anyagi helyzetben. A kerületben most azon dolgoznak, hogy bebizonyítsák: a régi épületek energiahatékonyságának javítása és a műemlékvédelem nem egymást kizáró fogalmak – ehhez új technológiák és műszaki megoldások kellenek.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/47. számában, annak is a Budai Hang mellékeltében jelent meg november 19-én.