Kilenc év pereskedés, repüléstől való eltiltás, kilakoltatási kísérletek, kifizethetetlen állami követelés – a magyar sportrepülés bölcsőjének számító Hármashatárhegyi repülőtérnek meglehetősen zaklatott a közelmúltja. Az ügy végül rendeződni látszik, de erről később.
Miután a trianoni békeszerződés megtiltotta a katonai repülést és a repülőgépgyártást az országban, a levegő szerelmeseinek maradtak a vitorlázógépek. A tagok által csak Emesének hívott – hivatalos nevén Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSE) – 1921 őszén alakult meg, „az ország legreménytelenebb helyzetében (…) anyagi eszközök nélkül, tagjainak önfeláldozó munkásságára és lelkes ügyszeretetére támaszkodva”. Az alapító műegyetemi hallgatók és repülőipari szakemberek célkitűzése a hazai vitorlázórepülés meghonosítása, könnyű, motor nélküli gépek tervezése és építése, illetve természetesen a pilótaképzés volt. A II. és III. kerület határán lévő Hármashatárhegy lett a bázisuk – a szép hegyi panorámával rendelkező területet kiváló adottságai alkalmassá teszik motoros, vitorlázó és sárkányrepülésre egyaránt. Az alapítók számítása bejött: a századik évfordulón, 2021-ben már arról számolhattak be, hogy „az egyesület számos, kiváló (gyémánt-, arany- és ezüstkoszorús) vitorlázópilótát nevelt ki, akik közül többen versenyszerűen űzik a repülést, megannyi nemzeti bajnokság ifjúsági és felnőtt résztvevői indultak MSE-színekben, és szereztek dicsőséget a klubnak.
A 2000-es években, a polgári repülés fellendülésével egyidejűleg sok MSE-gyökerű pilótánk választotta hivatásául a repülést, akik máig a légi közlekedés fontos résztvevői, illetve a magyar légierő pilótái lettek.” Igen ám, de akkor éppen úgy tűnt, elveszítik magát a repülőteret: lejárt az egyesület üzemeltetési joga, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) pedig nem kívánta meghosszabbítani. Az elszámolási vita régebbi keletű, már 2013-ban elkezdődött a pereskedés. A reptér megmentéséért megindultak a repülésbarátok is, az online petíciót több mint kétezren írták alá.
Őrsi Gergely II. kerületi polgármester végül tavaly májusban sokak megkönnyebbülésére a Facebook-oldalán jelentette be, hogy biztonságban van a repülőtér, rendeződött a sorsa. – Fontos volt a terület és funkció védettségének a létrejötte is: még 2021 szeptemberében kezdeményezésemre, a Kerületfejlesztési Bizottság felvette a repteret az értéktárba, vagyis a területen a repülési funkció is védett értékké vált a természeti értékek mellett. (…) A II. kerületi önkormányzatban ezt megelőzően, 2020 nyarán kezdeményeztük a pesthidegkúti vitorlázó repülőtér védetté nyilvánítását. Célunk már akkor is a leghatékonyabb és a legerősebb védelem biztosítása volt a reptér számára. 2021 nyarán a kerület közösségi költségvetésén az itt élők által kiválasztott javaslatok közé kerület az „értékmegőrzés és repüléstörténeti hagyományok továbbörökítése a Hármashatárhegyi Sportrepülőtéren”. Ennek megfelelően 8 millió forinttal támogatja a kerület a repüléstörténeti gyűjtemény létrehozását a Hármashatárhegyi Sportrepülőtér területén – írta a polgármester, megköszönve mindenkinek, aki segítette az ügyet.
Megkérdeztük az ügyről a jelenleg 140 tagú egyesületet is, az MSE vezetősége e-mailben válaszolt kérdéseinkre. A tavalyi évet értékelve azt írják: „2022. május 3-án megkötöttük a tíz évre szóló szerződést a terület kezelőjével, a Pilisi Parkerdő Zrt.-vel, 2022. május 10-én pedig megtörtént a birtokbaadás. Ezzel biztosítottuk, hogy a terület mindenképp reptér maradjon az elkövetkező tíz évben. A 2021. szeptember 26-án megválasztott új elnökséggel megkezdődött a reptér újjáépítése, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő felé az előző években felhalmozott tartozás visszafi zetése, vitorlázó repülőgépek beszerzése. Visszahoztuk az ikonikus Góbét (idősebb Rubik Ernő által tervezett vitorlázó repülőgép, első prototípusa 1960-ban készült el – a szerk.) is a Határhegy fölé.”
Tavaly összesen 411 felszállást sikerült teljesíteniük, erre a nehézségek miatt lemorzsolódott, kisszámú aktív tagság miatt különösen büszkék. Az MSE további szakosztályai is folytatták működésüket, és sikerrel repültek. Zajlik két épület felújítása, a II-es hangár tetejének lebontása (ez az építmény már életveszélyes volt), de pályázati forrásokból nagyobb felújítást is terveznek a jövőben.
Jól haladnak a repüléstörténeti gyűjteménnyel is: a külső- és belső felújítási munkálatok megtörténtek, hamarosan átadják az épületet (köszönet az önkormányzati támogatásért írták), amely nem csupán az egyesület száz évének állít emléket, hanem oktató- és konferencia-teremként is szolgál majd. A jövő így sem egyszerű: még mindig jelentős, az egyesület anyagi lehetőségeit meghaladó tartozásuk van az MNV felé, így azt írták: „amíg engedik nekünk, küzdeni fogunk ezen pénzek előteremtéséért”.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/07. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg február 17-én.
