A rozébor az elmúlt évtized egyik legnagyobb boros sikersztorija volt: könnyű, gyümölcsös, friss – minden megvolt benne, amit a modern fogyasztó keresett. De vajon maradt még lendület a rozéhullámban? A Rosalia Borpikniken jártunk, ahol a rendezvény főszervezőjét, Zilai Zoltánt, a VINOFED alelnökét kérdeztük arról, mit gondolnak ma a rozéról a borászok és a fogyasztók, merre tart a hazai és nemzetközi piac, és van-e jövője ennek a sokáig verhetetlen borkategóriának.
Amikor 14 évvel ezelőtt útjára indult a Rosalia fesztivál, a rozé épp a csúcson járt – vagy legalábbis épp oda készült. Ahogy Zilai Zoltán visszaemlékezett, már akkor jól látszott, hogy nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte és globálisan is komoly felfutásban volt ez a borfajta. A könnyedsége, gyümölcsössége, univerzális gasztronómiai felhasználhatósága és legfőképpen az, hogy a borfogyasztásba új közönséget – nőket, fiatalokat, új piacokat – vont be, egyértelművé tette: a rozé a jelen és a jövő bora.
Zilai szerint a rozé a „belépőbor” mintapéldánya lett: megszeretni könnyű, társítani bármivel lehet, és sosem tolakodó. Nem véletlen, hogy volt időszak, amikor egyes hazai áruházláncok borforgalmának közel 30 százalékát is kitevő rozékeresletet kellett kielégíteni. Számos fehérboros termelő volt, aki azért telepített vörös szőlőt, hogy rozét tudjon készíteni – mert a pincékbe betérő hölgyek ezt kérték.
Divatból státusztermék?
De mint minden hullámnak, ennek is eljött a visszarendeződése. Zilai nem tagadja, hogy a rozé körüli felhajtás némileg mérséklődött. Ugyanakkor szerinte ez korántsem a végét jelenti. Sokan temetik a rozét, de ez szerinte veszélyes, mert akár önbeteljesítő jóslattá is válhat.
A rozé továbbra is a borvilág fontos szelete, csak épp egyre differenciáltabb. A piac 95-98 százalékát továbbra is a klasszikus, reduktív technológiával készült, friss, illatos, gyümölcsös rozék uralják. Ugyanakkor már egy évtizede elindult egy finom eltolódás is: a dél-francia Provence-ból indult trend hatására egyre több borász készít érlelt, hordós, komplexebb rozét is. Ezek inkább gasztronómiai használatra szánt tételek, nem a strandbor kategóriájába tartoznak.
A rozé sikeréhez a fröccskultúra újraéledése is nagyban hozzájárult. Zilai szerint 15 évvel ezelőtt volt egy hatásos bormarketing kampány, amely kifejezetten a fröccs újrapozicionálására épített, és ez egybeesett a rozédivat csúcspontjával. A magyar rozék pedig kifejezetten jól viselik a szódát – élénkek, frissek, nem lapulnak el benne, mint sok nemzetközi társuk.
A szakember szerint ideje lenne újraindítani egy ilyen kampányt – főként azért, mert a borfogyasztás általános csökkenése mellett ez jó lehetőség lehetne új közönség megszólítására. Főleg most, hogy új generáció nőtt fel, akiknek már nincsenek személyes élményeik a „rozés nyarakról”.
Déli vér, északi szív – Vranac és Probus a Balkánról
Van valami ösztönös méltóság a Balkán boraiban, amit nem lehet felületes módon megérteni. Egy szerémségi Probus és egy montenegrói Vranac révén nézünk a címkék mögé.
Rozé = Magyarország
A nemzetközi presztízs ugyanakkor Zilai Zoltán szerint már megvan. A provence-i Rozéintézet például aktívan vizsgálja a magyar fajtákat, tanulmányozza a technológiákat, figyeli a hazai borászatokat. Szakmailag tehát van respekt – csak a piac nem ismeri fel ezt kellőképpen. Zilai szerint a magyar borstratégiának 20 éve lett volna lehetősége arra, hogy a rozét nemzeti márkaként építse fel – úgy, ahogy az ausztrálok a shirazt, az új-zélandiak a sauvignon blanc-t, vagy az argentinok a malbecet. A „Rozé = Magyarország” képlet esélye elszállt – vagy legalábbis nagyon nehéz lenne ma már újra felépíteni.
A szakma előtt most egy másik, nehezebben megfogható veszély is áll: az alkoholfogyasztás körüli közbeszéd megváltozása. Zilai szerint az alkohol káros hatásait vizsgáló cikkekben általában bort emlegetnek – miközben sörből vagy töményből sokkal több fogy. A bor egyre nehezebben kommunikálható társadalmi-kulturális értékként, és ez a rozéra is hatással van.
A jövő a gyümölcsöké
Felmerül a kérdés: lehet-e újra izgalmassá tenni a rozét? Számítanak-e a trendek: natúrbor, gyöngyöző, alternatív csomagolás? Zilai szerint ezek a formák színesíthetik ugyan a kínálatot, de nem fognak lényegi változást hozni. Az érdemi jövő továbbra is a jól elkészített, friss, gyümölcsös rozéban van. A szervező hisz benne, hogy a rozé nem csak túlélésre játszik, hanem továbbra is húzókategória maradhat. Ehhez viszont komoly termékként kell rá tekinteni, nem csupán nyári divatként. És ehhez jól jön egy fesztivál is, ahol az emberek – rozéval a kézben – újra felfedezhetik, miért szerették meg ezt a bort annyira annak idején.
Narancsbor – újdonság az ősidőkből
Újra felfedeztük a spanyolviaszt? 21. századi hóbort? Natúrbor 2.0? Igen is, meg nem is. Időről időre felbukkan a magyar borfogyasztók előtt egy titokzatos kategória: a narancsbor, mégis keveset tudunk róla.
