Semmi blaszfémia, Bakonyi Károly egyetlen államilag elismert kékszőlőjéről van szó, annak a bora került elénk, és ha már így alakult, írunk is a Cezar Winery (vagy magyarul Cezár Pincészet) 2021-es tételéről. Aki még nem hallott róla, ne szégyellje, a Dunaj és Merlot keresztezéses nemesítésével előállított fajta szűk hektáron terem csak Zalában is, máshol szinte nem is lelni fel. Viszonylag korai érésű, jó cukorgyűjtő, de ideális években tanninja is bámulatos. Hogy tényleg messiása lesz-e a hazai szőlő- és borkultúrának, vagy megmarad ritka ünnepek unikális tételének, mint Bakonyi egy-egy más fajtája, a Korona, a Pelso (kicsit kevésbé a Nektár, a Pátria), még nem tudni. Igya, aki szereti, és talán mások is ültetnek majd, ha híre megy!
Cezar Pincészet Messiás 2021
Cékla! – kiátok fel magamban, ahogy ránézek. Csodás sötétbíbor színanyag, amit a pohár is a répaféle alakjához hasonlatossá formál. Az illat is hozza a cékla hűs földességét! Ezzel a lendülettel bele is kortyolok, a földesség folytatódik, amit aztán valami éterien könnyed fanyarság körít, majd hozzácsapódik a párolt vöröskáposzta enyhén édes fűszeressége. Ezzel meg is érkeztünk az ételéhez: ha már benne vagyunk a decemberben, egy jó disznótoros és az utána jövő mákos rétes vagy bejgli mellé is biztos választás. (Ennek mentén arra a sokszor feltett kérdésemre is választ kapok, hogy milyen bor mellé lehet pálinkát inni.) De térjünk csak vissza a Messiáshoz! Idővel szépen nyílik, de tartja kezdő, markáns karakterét, amely aszaltszilvás-konyakmeggyes ízjegyekkel gazdagszik. Téli bor, karácsonyi asztalra való. Halleluja, megszületett! (Bérczessy)
Tiszta apja – ez ugrott be elsőként, amikor ízlelgetni kezdtem. Nem tudom, akkor is ezt gondoltam volna-e, ha fogalmam sincs róla, hogy a Merlot és a Dunaj fajták keresztezéséből született. Mindenesetre úgy éreztem, a Merlot vére van benne. A mélyvörös szín, az erős közepes test alapján persze sok más is lehetett volna, de amikor megéreztem az illatát, nem tudtam szabadulni a Merlot-asszociációtól. A pohár fölé hajolva szilvás, érett fekete gyümölcsös aromákat találtam és enyhe lekvárosságot. Kifejezetten komplex érzéseket keltett, finom édes fűszerességgel és kevés füstös tónussal.
Az első korty frissebb ízeket adott, mint amire az illatok alapján következtettem volna. Érett cseresznye és meggy bukkant fel benne. A savai karakteresek, de kerekek, akárcsak a tanninjai. Az alkohol pedig, a bor jellegének megfelelően, stabil támaszt ad a kortynak. A trió egyik tagja sem próbál meg a másik elé tolakodni. Néhány pohárban töltött perc után az ízek között megjelentek a vörös bogyósok mellett az illatban már bemutatkozó érett fekete gyümölcsök is. A kifejezetten hosszú lecsengésben pedig halvány étcsokoládés íz mutatkozott.
Összességében a Messiás egy komplex, mégis összeszedett bornak tűnt. Mint egy szabadon szárnyaló elme okosan szerkesztett novelláskötete. Az a tény pedig, hogy ez a szőlő valóban a miénk, büszkeséggel töltheti el a magyar borfogyasztókat. Sok ilyen tétel kerüljön még a poharunkba, azt kívánom! (Csécsi)
Pompás szín, sötétbíbor, kicsit a primőr Oportók lilásfeketéje, enyhén világosodó széllel. Szederszörp, amikor töltik, és színe után az illat is hoz belőle valamit. A gyümölcs mellett meglepően hamar avar és föld (talán ez már csak asszociáció, de sárba hasalt gomba is), utána hordófűszer csap ki a pohárból. Érdekes, néhány hete, mikor legutóbb kóstoltam, mindennek nyoma sem volt, valószínűleg a fűtetlen szoba és a 6-7 fokos bor sok mindent bezárt ebből. Akkor direktebb és nyersebb volt a cser, szikárabb a gyümölcs, most a kortyban lekváros jelleg, leginkább picit lekapott szurokszilva. Az alkohol kölcsönözte pikáns édesség, a nyelven megülő csokoládé, az éppen csak belefüstölő illatos dohány mintha egy magyar Merlot arcképét rajzolná meg. Nincs még viszonyítás, hogy meddig fejlődik egy palack, a korábbi évekből nem sok használható van, tanulja még a fajtát a Cezar is, de most úgy érzem, egy-két évig jó eséllyel felfelé megy majd. Egy biztos: én a Bakonyi-életműnek egyébként is nagy rajongója vagyok, azt pedig külön üdvözölném, ha Zala ennek a hagyatéknak a nyomán még több, akár az állami elismerés előtt álló fajta otthona lehetne! Addig is itt az első fecske – azaz az első Messiás. (N. Fejérváry)
