Slankítunk kicsit a „Da bibere” rovaton, mert talán nem mindenki Ádámtól meg Évától akarja hallani a mondókánkat, és hát amúgy is úgy konferáltuk fel hajdan kis kóstolójegyzetünket, hogy három férfi leül borozni. Beszéljünk csak a lényegről tehát, ami esetünkben Mészáros Pál Fehér Kadarkája. Pontosabban kadarkái, mert rögtön kettőt, a kifutóban lévő ’22-est és a frissen debütáló ’23-ast is lemeóztuk a napokban. Hogy a Liszt Ferenc missziójában Európa szerte elhíresülő „ibolya illatú és eper ízű” Kadarkából mennyi vész el a héja nélkül, mivé alakul át, ha nem kék köpenyében erjesztik ki, máris elmondjuk.
Mészáros Pál Fehér Kadarka 2022
– Töltik nekem ki a pohárba, alig engedi a palack száját, mint az olívaolaj, úgy gurul ki belőle. Kényesen nyújtózik fel a kehely falán, lassan kuporodik vissza az aljába, mint egy álmos kurtizán. Nézem a színét, és mint gyerekkorom színváltós matchboxai, mire elkönyvelném, hogy ilyen vagy olyan, megint más lesz. Hol olívzöld, hol a héjon erjesztett Szürkebarát lebbenő pinkje, megint máskor érett Olaszrizling. A szaga viszont orrba vág szinte. Szaga, mondom, nem illata, mert melldöngető, agresszív, buja szag csap ki belőle. Aceton, Sulifix, kandúr húgy, illatos kakassarkantyúka. Csodálatos! A Sauvignon blanc-ba is azt szeretem, ha szinte megbotránkoztat a szaga, ha belekönnyezem a bűzébe. Nem tudom, mi ez nálam, de megbabonáznak az ilyen odoros-modoros szőlőlevek. Táncoltatom, szellőztetem, alig múlik az átütő buké, csak belekúszik némi zöldfűszer, zöldalma, kis csalán. Ideje megnézni, mit tud a szájban, türelmetlenkedem, de a buldózerből vintage robogó lesz, vagy kerékpár inkább: ártalmatlan, gyermeteg, egyszerű, csendes. Almalévé szelídül a bűzláva: kerek, szinte savtalan, a selymesen guruló félszáraz kortyot alig élénkíti némi alkohol. A fehérre edukált kékszőlő átmenti skizofréniáját a borra is: őrjöngő démonból lesütött szemű novícia lesz. (N. Fejérváry)
– Már a palackból a pohárba csurranó folyadék mozgása is árulkodó (ha nem tudnánk miről van szó, lenne ok gyanúra!) – fényre jutva olajossága szembetűnő, ennek köszönhetően érzékien ficánkol. Mindehhez telt, vágykeltően friss, zöld-kamillás illat társul. Az izgalmi állapotba került nyelvet sem éri csalódás, ízjegyei rímelnek az orr introdukciójára. Stabil, érett anyag érkezik a szájba, savszerkezete egyenletes, almás ízek jönnek, amik aztán kibomolva az erdei virágméz zamataival gazdagszanak. Univerzális, sokarcú ital ez a Kadarka, amivel komótosan el lehet időzni. Szólóban is megállja a helyét, de egy zöldfűszerekkel ízesített sült hal megúsztatására éppúgy alkalmas, mint egy erdei gyümölcsös brownie kíséretére. Bónuszként a szárazteszt édes, már-már bódító parfümösséggel zárja a légyottot. (Bérczessy)
– Készülhet belőle fehér is, itt a példa rá, de talán nem véletlen, hogy a Kadarkát rendszerint vörösbor formájában isszuk. Jobban áll neki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne létjogosultsága a Fehér Kadarkának. A színész-újságíró focimeccsen is látni szép megmozdulásokat. Ennek a bornak is volt néhány szép villanása. Elsőként a színe: sötét citrom, már-már aranyba hajló, sokat ígérő. A test szintén látványos, méltósággal mozdul a pohárban, mint aki súlyos jelmezbe bújva próbál táncra kelni. Meg kell valljam, első pillantásra lenyűgözött. Kíváncsivá tett.
Illatban kissé más adott, mint amit vártam. Fehér virágos, mézes, erősen fűszeres illatokkal nyitott, idővel enyhe petrolosság is előbújt a háttérből. Kifejezetten izgalmas benyomást keltett. A csalódás az első korty után ért. Sejtettem, hogy ízében nem fognak visszaköszönni mind az illatok, de meglepett az az egysíkúság, amivel találkoztam. A savai puhák, kerekek, alig-alig képesek tartani a tempót a cukrokkal. Az alkohol hiányát a maradék cukor édessége sem tudta feledtetni. Az almás, szőlős ízjegyek kellemesnek, de színtelennek tűntek. Szűrt almalére emlékeztettek. Javára írom viszont, hogy a lecsengése igazán impozáns volt, az édeskés, almás íz hosszan megült a számban. Hogy megkóstolnám-e újra? A legnagyobb örömmel! Vennék is belőle, ha lehetne még kapni. A változatosság akkor is gyönyörködtet, ha messze jár a tökéletességtől. (Csécsi)
Mészáros Pál Fehér Kadarka 2023
– Próbáltam úgy kóstolni a 2023-as Fehér Kadarkát, hogy ne befolyásoljanak a ’22-essel szerzett benyomásaim. Nem sikerült. A fiatalabb testvér annyira különbözött a nővérétől, hogy nem tudtam nem egymáshoz méregetni őket. Már a külsejükben is annyira eltérnek, mintha nem is lennének rokonok. Nem csak arról van szó, hogy az újabb évjárat a várakozásoknak megfelelően frissebb, citromos színekben pompázik, még zöldes reflexek is felvillannak benne, hanem a járása is más. Könnyedebb, játékosabb. Ezért is lepett meg, hogy illatban sokkal zárkózottabbnak bizonyult. Felbukkant ugyan ebben is a fehér virágosság, és ahogy melegedett, enyhe akácos és zöldes jegyek is megjelentek benne, de a ’22-es Kadarka pohárból kirobbanó, intenzív illatai hiányoztak belőle.
A korty viszont többet adott. A savai élesebbek, talán kissé kócosak is, de ez a vadóc természet jól áll neki. Ha nem így lenne, ebben a borban is a cukor lopná el a showt. Így viszont minden egyensúlyba került. Az alkohol szintén rendben volt, nem úgy, mint a ’22-esben. Ízében ezt is a szőlős, almás jegyek uralták, de a magasabb alkohol miatt nem éreztem úgy, hogy dobozos gyümölcslevet kortyolgatok. Ez a Kadarka kívül-belül fehérbor volt, ha nem is a legkifinomultabb fajtából. Ezt azonban fel ne rója senki szegény Kadarkának! Ő bizony a szívét, lelkét kitette a színpadra. (Csécsi)
– Illatban egy illanásnyira visszaköszönnek a 2022-es évjárat jegyei, ám a hasonlatosság gyorsan emlékeztetéssé olvad – hogy szemérmes-e ez a tétel, vagy még idő kell neki, érzékszerveim nemigen fedik fel, de gyaníthatóan kevesebb a potenciál benne. Testvérénél szimplább, „hidegebb”, hígabb: a kamilla itt bodza, a lecsengés enyhe citrusos. Sok szót kár is vesztegetni rá, a tesó jobb választás. Az éles kontraszt viszont kíváncsiság-keltő, hogy tovább kalandozzunk a vörös fehérek világában... (Bérczessy)
– Alaposan kiöblítem a poharat, mint ahogy véres gyilkosságok nyomait próbálja kihipózni, kiszellőztetni a nyomozós filmekben a gyilkos maga után. Kellett is a tabula rasa, mert harsány szülő némára szeppent gyereke lakja be a kelyhet. Petri-vers után olvasunk Szabolcska Mihályt. Nagy vonalakban megjelenése még utánozza a ’22-est (költemény ez is, az is), de már kecsesebben, frissebben mozog. Színe világosabb, egyenletesebb, stabilabb. Az illat – persze összehasonlító elemzésünk első pillére szinte szélsőértékként funkcionál – neutrálisabb, diszkrét szőlővirág, almahéj, kompótos üveg, miután kikanalaztuk. A korty élénkebb, frissek a savak, kevesebb dagályosság, pici bőr az alaptónus, nyers palacsintatészta kókusszal hintve a díszítés. Most ízben fedezem fel a Sauvignon blanc-t, néha a Zöldveltelinit. Kellemes. Hogy – a nyilvánvaló kuriozitáson túl – van-e értelme kiforgatni fűszeres-gyümölcsös-virágos köntöséből a Kadarkát, nem tudom. Talán igen. De még nem vagyok meggyőzve. (N. Fejérváry)
