Tizennégy évvel ezelőtt egy 600 lakosú dél-németországi falucska három lakója gondolt egy nagyot, és elhatározta, hogy megpróbálja lakóhelyét, Mörsdorfot felrakni a térképre. Mörsdorf addig egy volt a Rajna-vidék–Pfalz sok aprófalva közül, olyan, amelyik ráadásul az autópályától is távolabb esik. A falu azonban természeti adottságaira nem panaszkodhat, mivel kisebb-nagyobb hegyek között búvik meg. Ezt kihasználva álmodott Marcus Kirchhoff és két társa függőhidat a Mörsdorf melletti Geierlay-kanyonba.
A hidat hat évig tartó építkezés után, 2015-ben adtak át, Kirchhoff pedig időközben a település polgármestere lett. A híd azóta kirándulók, sőt adrenalinfüggők ezreit csábítja Mörsdorfba, amelyet többek között a szélerőművek révén termelt áram profitját felhasználva finanszíroztak. A hidat az ilyen beruházások meglátogatását is magában foglaló ösztöndíjnak köszönhetően volt lehetőségem bejárni.
Örökké imbolygó függőhíd ide vagy oda, Mörsdorf ma is olyan, mint két évtizeddel ezelőtt, amikor a még nem létezett a lassan szimbólumává váló turisztikai attrakciója. A faluban hétköznapokon idilli nyugalom honol. A híd látogatóközpontjában azonban már más a helyzet: a parkolóban autók és kerékpárok sorakoznak egymás után, sokan akarják érezni a két hegyoldal közötti völgyben kifeszített 360 méteres kábelhíd nyújtotta élményt.
A Geierlay-híd csak 85 centiméter széles, két ember kényelmesen elfér egymás mellett. Valamelyest persze inog, már csak a mérete miatt is, ez egyeseket eltántorít az átkeléstől. Mint kalauzunktól hallottuk, a vendégek 20 százalékának már a látványtól inába száll a bátorsága, és nem lép fel 360 méter hosszú hídra. Pedig a létesítmény 200 kilométeres széllökéseknek is ellenáll. Persze viharok idején vagy fagyos, havas időben lezárják. Egyszerre egyébként több mint 600 ember juthat át a híd mörsdorfi oldaláról a túloldalon található Sosbergbe.
Ha valakiben a látvány a természetfilmekből ismert, Himalájában található hidakat idézi fel, nem véletlen. A tervező, Hans Pfaffen svájci mérnök Nepál függőhídját modellezte. A beruházáshoz különben jelentős részt megújuló energiával kapcsolatos támogatásokat használtak fel. Ezzel is azt bizonyítanák a derék németek, hogy a megújuló energiák is jó lehetőséget jelenthetnek a strukturális változásokra a kevéssé városias vidékeken.
Az 1,1 millió eurós (nagyjából 386 millió forint) beruházáshoz összesen 700 ezer eurónyi uniós forrást vettek igénybe – erre különben táblák sora emlékeztet a hídon. A megtérülésére ugyan csak hosszú távon számítanak, de a parkolásért (napi 6 euró) és a vécéhasználatért (70 cent) fizetni kell. Mindenesetre a híd a helyiek szerint évente 180 ezer turistát vonz, mintegy 2,5 millió euró bevételhez juttatva a helyi gazdaságot.
Mint megtudtuk, az új látványosság az ingatlanpiacra is hatott: a helyiek állítják, hogy a lakások drágultak, a földterületek ára majdnem megkétszereződött, a turizmus élénkülése pedig új panziók és éttermek építésére sarkallta a befektetőket.
