Saját bevallásuk szerint sokkoló eredményre jutottak az amerikai Institute for Health Metrics and Evaluation nevű egészségügyi kutatóintézet szakemberei legújabb felmérésükben, amelyben azt nézték, milyen mértékben van jelen a gyerekek vérében a szervezetre, a fejlődésre és az életminőségre is súlyosan káros hatással lévő ólom. Az ENSZ gyerekalapja, az UNICEF által bemutatott kutatás szerint világszerte mintegy 800 millió gyerek meghaladja az 5 mikrogram per decilitert az ólom szintje. Az IHME kutatói erre az eredményre a meglévő egészségügyi adatbázisok alapján becsléssel jutottak. Következtetéseik szerint Közép-Európában és Közép-Ázsiában középértéken 10 millió lehet azoknak a 19 évnél fiatalabb gyerekeknek a száma, akiknek vérében a WHO által megadott egészségügyi érték feletti mennyiségben van jelen az ólom.
A brit The Guardian napilap által is idézett kutatás többek között kiemeli, hogy az ólommérgezés még mindig az egyik legkomolyabb kihívásnak számít. Évente mintegy 900 ezer ember halálát okozza, egy nagyjából megegyezik a HIV/AIDS 954 ezres éves áldozatainak számával – összességében a világ éves halálozásának 1,5 százalékát adja. A felmérés arra is felhívja a figyelmet, hogy ugyan az 5 mikrogrammos érték ellenére igazából nem lehet egészségügyi határt húzni az ólom tekintetében, mert a legkisebb mennyiség is kifejezetten káros belőle.
Az ólom amellett, hogy durva idegméreg, a szív- és érrendszer, de a vese működésére is pusztító hatással van, de jelentősen növeli a halva- és a koraszülések esélyét, egyúttal ronthatja a fogamzóképességet, és alacsonyabb spermaszámot eredményezhet. A dokumentumban példaként közlik a Világbank Mexikóra vonatkozó ólommérgezéssel kapcsolatos esettanulmányát. A 2018-as adatok szerint két éve 4600-5600 közé volt tehető azon halállal végződő koraszülések száma, amelyeket a felnőtt lakosság ólommal szembeni kitettsége okozott – és, hogy bizonyítsák, már kis mennyiség is veszélyes, e csecsemőhalálok 85 százalékában a szülök ólomszintje 5 mikrogramm alatt volt. A jelentés kiemeli, a mérgezések miatt a gyerekek 3,8 millió IQ-pontot vesztettek csak abban az esztendőben – ami az összeshez képest egy százalékot jelent. A tanulmány szerint az 5 mikrogrammos szint átlagosan 3-5 pontnyi IQ-veszteséget okozhat. A gazdasági hatásokról szólva azt is kiemelték, középátlagon számolva a hatások orvoslása az éves mexikói GDP 1,37 százalékára rúgtak.
A kutatók azt is kiemelik, miközben az 1970-es és 1980-as években iszonyatosan nagy munkával sikerült az üzemanyagokból eltüntetni az ólmot, más módon a magas kitettség, főleg a durván iparosított régiókban, még ma is szennyező, egykori gyártelepek környékén különösen nagy a veszély. A szennyezés melegágyának egyébként az elhasznált gépkocsik zárt ólomsavas akkumulátorai számítanak, a mérgező anyag a nem megfelelő tárolás, feldolgozás és bennük lévő ólom újrahasznosítás céljából történő kinyerésekor kerül a környezetbe, és ivódik be az emberek szervezetébe. Jelenleg globálisan itt használják az ólom 85 százalékát.
De egyéb módja is lehetnek a mérgezésnek. Ahogy a tanulmány emlékeztet, a fűszereknek – így a paprikának – élénk színt kölcsönző krómsav sója és ólom(II)-oxid használata szintén komoly veszélyforrás. Ezzel kapcsolatban több élelmiszeripari botrány volt az elmúlt években is – amikor például így szennyezett paprika- vagy kurkuma port kellett kivonni a forgalomból.
A kutatók egyébként több gócpontot is említenek tanulmányukban, így Indiában, Bangladesben, Grúziában, a Balkánon, Észak-Afrika és a Szaharától délre is több régióban esznek még így szennyezett fűszereket.
Az ólommérgezés egyébként évezredes probléma, már az ókorban is jelen volt. Közkedvelt téma a római kori régészetben a vízvezetékek ólom összekötőinek kérdése: egyes feltételezések szerint a városi vízellátásban használt ólom miatt a római lakosság folyamatosan alacsony ólommérgezésben szenvedett. Ezért – annak tüneteként – többek között gyengült az ízlelési érzékük, és ez magyarázza például azt, hogy a megmaradt gasztronómiai források szerint mai ízléssel miért fűszerezték annyira ehetetlenné az ételeket.
Hogy a probléma a mai napig is mennyire jelen van akár egy nyugat-európai városban is, azt a Notre-Dame-székesegyházat megrongáló tavaly április közepi tűzvész is mutatja. A lángokban mintegy 250 tonna ólom jutott finom porként a levegőbe, és rakódott le mindenhová, a környéken lakók és az arra járók belélegezték. A gond ezzel többek között az volt, hogy az ólom kültéri jelenlétével kapcsolatban nincs elfogadott határérték – nemcsak Párizsban, hanem Londonban, Rómában, az Egyesült Államokban és még az ENSZ egészségügyi szervezeténél, a WHO-nál sem. A Notre-Dame-tűz után a környéken élő 7 év alatti gyerekektől, valamint terhes nőktől vett minták vizsgálata 12 személynél mutatott ki magas fémkoncentrációt, közülük 11-nél a tüzet követően lett ilyen magas (az egyetlen kivételnél a család erkélyének ólomrácsa okozta a magas értéket).
Mindezek fényében kulcskérdés az ólommentesítés, amiben egyébként nemrég a moszkvai RUDN Egyetem kutatói jelentettek be egy ígéretesnek tűnő új módszert.
Az UNICEF által kiadott teljes tanulmány pdf-dokumentumát ide kattintva tudja elérni.
Notre-Dame: tűzvészkor a levegőbe került ólmot mutattak ki a párizsi mézekben
Megemelkedett ólomszintet mutattak ki azokban a mézmintákban, amelyeket a lángoló Notre-Dame-székesegyházból felszálló füst útjában lévő kaptárakból gyűjtöttek be három hónappal a tavaly áprilisi tűzvész után. A kanadai Brit Kolumbia Egyetem kutatói különböző fémek koncentrációit vizsgálták a párizsi kaptárakból tavaly júliusában begyűjtött 36 mézmintában – olvasható a Phys tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. Az eredetileg Environmental Science & Technology Letters című folyóiratban publikált, MTI által is idézett tanulmány eredményei szerint noha az ólomszint mindegyik minta esetében az Európai Unió által engedélyezett határértéken belül mozgott, a „megfüstölt” kaptárakból származó mézek átlagos ólomkoncentrációja négyszer magasabb volt, mint a Párizs környéki területekről származóké és 3,5-ször magasabb, mint a tűzvész előtt begyűjtötteké.
– A tűvész éjszakáján uralkodó széljárás alapján pontosan behatárolható a füstcsóva mozgásának iránya – magyarázta Kate Smith, a tanulmány vezető szerzője. „Azokban a mézekben mértünk megemelkedett ólomszintet, amelyeket a csóva útjába eső kaptárakból gyűjtöttek be” – tette hozzá a szakember. A kutatók egy 2018-as párizsi mézkeverékkel, valamint egy 2017-ben a kelet-franciaországi Auvergne-Rhone-Alpes régióból begyűjtött mézmintákkal is összevetették a tűzvész utánról származó mintákat. A legmagasabb ólomkoncentrációt – grammonként 0,08 mikrogrammot – a székesegyháztól öt kilométerre nyugatra lévő kaptárból származó mintában mutatták ki. A tűzvész előtt begyűjtött párizsi mintákban grammonként 0,009 mikrogrammnyi ólmot, míg az Auvergne-Rhone-Alpes régióból származókban grammonként 0,002-0,009 mikrogrammot mértek.
Az Európai Unió grammonként 0,10 mikrogrammban maximalizálja a szirupok, édesítők és gyümölcslevek ólomtartalmát. Az ólom gyakori építőanyag volt a 12. századi Párizsban, amikor a Notre-Dame-ot építették. A székesegyház teteje és huszártornya több száz tonna ólmot tartalmazott, amelynek döntő része egyszerűen elolvadt a tűzben, jelentős része azonban a levegőbe került. „Az, hogy a Notre-Dame huszártornya tele volt ólommal, egészen egyedülálló kutatási lehetőséget teremtett” – mondta Dominique Weis, az egyetem munkatársa. „Sikerült kimutatnunk, hogy a méz is egy hasznos jelzője lehet a környezetszennyezésnek olyan intenzív környezetkárosító események után, mint amilyen a Notre-Dame-i tűzvész volt”.
A Tudomány rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie!
