Alapvetően két, csaknem egyenlő nagyságú csoportra oszthatók a mostani harmincasok, akik gyerekkorukat még az analóg világban töltötték, de felnőttként ők lettek az első digitális korosztály – olvasható az UniCredit Bank felmérésében.
Az ide tartozó fiatalok 49 százaléka fiatal házas, aki már a gyermeket tervezi, jó állása és kitűnő karrierkilátásai vannak. Többségük saját ingatlanban él, otthonuk az önkifejezésük része, hosszabb távú terveik pedig a lakásfelújításhoz, házépítéshez és gyermekvállaláshoz kapcsolódnak. A maradék 51 százalék még jobbára családalapítás előtt áll, kevésbé elégedett anyagi és párkapcsolatával. Az ide tartozók egy része hedonista módon válaszol erre a kihívásra, másik része viszont szorongva, reményvesztetten éli meg ezt korszakot életében. Tízből kilenc vágyik a saját otthonra, de csak 57 százalékuknak van lakása, és minden harmadik szeretne ingatlant venni, de csak minden hatodik tud félre is rakni e cél eléréséhez.
A harmincasok jellemzően 1-2 éves tervekben gondolkodnak: nyaralás, utazás, kisebb ház körüli kiadások. 3-5 éves terveik pedig jobbára a saját ingatlanvásárláshoz vagy kisebb célokhoz kötődnek: üzleti befektetés, gyerekeik jövője. Az 5-10 éves távlatok túl messzinek tűnnek, mert a globális (gazdasági és politikai) viszonyok kiszámíthatatlanok számukra, és a családalapítás is kitolódott. A jelen feladatai minden idejüket és erejüket lekötik, és ebben a kaotikus, túlpörgetett világban jelentős erőfeszítést és logisztikát igényel, hogy rövid távú céljaikkal megbirkózzanak. Sokaknál a jelenlegi rossz helyzetből való kilépés a legfőbb cél.
A harmincasok a saját 20-as éveiket leginkább egy pörgős időszaknak látják, ahol a gondtalanság, bulizás és szórakozás töltötte ki az életüket. Bár élvezték ezeket az éveket, visszatekintve úgy látják, nem gondoltak a jövőjükre, nem tettek félre, felélték minden pénzüket. Jelenlegi, 30-as éveiket harcos időszakként élik meg, amely a tapasztalatszerzésről, a pénzkeresésről és a felelősségvállalásról szól, és elengedhetetlen a jövő megalapozásához. Épp ezért nyugodt 40-es években reménykednek, ahol majd kiélvezhetik munkájuk gyümölcsét, és mind magánéletileg, mind egzisztenciálisan stabil, kiegyensúlyozott életet élhetnek. Azt remélik, negyvenesként sokkal kevesebbet kell majd dolgozniuk, mint harmincasként, és ez a vízió olyan erős, hogy még a generáció legidősebb, 39 éves tagjai is a nyugodt 40-es években bíznak.
