Idén februárban országos hírportálok is beszámoltak egy kis hűvösvölgyi vendéglátóhely történetéről. A Kifli ÉS Kocsmát a karantén alatti zárva tartás a csőd szélére sodorta, ám az utolsó pillanatban – bukósisakos motoros futár képében – megérkezett az angyal: a törzsvendégek által összedobott adományt hozott, amellyel a kultikus II. kerületi egység kihúzhatta tavaszig. A hely egyik megálmodójával és üzemeltetőjével, Pentz Csabával beszélgetve kiderül, hogy a kisebb csodák és a szerencsés fordulatok korábban sem voltak ritkák a Kifli életében.
2014 őszén fogta magát, és felmondott a Metro ferencvárosi áruházának igazgatója. Korábban 19 éven át az IKEA-nál dolgozott, az utolsó években ugyancsak igazgatói minőségben, tehát volt némi gyakorlata ezen a területen. Mégsem azért hagyta ott a munkahelyét, hogy új, még jobb fizetéssel kecsegtető állást válasszon magának. Épp ellenkezőleg: összesen 25 multiknál töltött dolgos, cserébe anyagilag kiszámítható év után fejest ugrott a bizonytalanba.
A most 53 éves Pentz Csaba és felesége, a 47 éves Manka gyerekei ekkor már nagyok voltak, hitelük nem volt. Úgy érezték, talán ez az utolsó pillanat, amikor kiléphetnek az addigi életükből, és megvalósíthatják az álmaikat. Csaba mindig szeretett főzni, és 2012-ben elvégzett egy szakácsiskolát. Tudta ugyanis, ha valaki vendéglátóhelyet nyit, muszáj szakirányú végzettséggel rendelkeznie. Akkoriban már motoszkált a házaspárban, hogy nemigen vágynak másra, csak egy saját, meghitt, barátságos kocsmára.
A helyiségre nem sokkal korábban rá is találtak – igaz, az akkor éppen sem meghitt, sem barátságos nem volt. II. kerületi lakosként egyszer betértek abba a kis hűvösvölgyi késdobálóba, amelyből később a Kifli ÉS Kocsma lett. Mint Csaba meséli, roppant rideg hely volt, fűtés sem üzemelt benne, a vendég a nyerőgépek között vághatott utat magának a picinyke pultig. Ők azonban megláttak benne valamit.
– Talán az IKEA-s múlt is segített – meséli a kocsmáros a terasz fölött nyíló lilaakácok alatt. – Korábban Manka is ott dolgozott, így képes volt, velem együtt, belelátni valamit ebbe a helyiségbe, ami akkor még nagyon nem volt benne.
Alkut kötöttek: a helyet Manka alakítja ki, Csaba ebbe nem beszél bele, de van három virtuális vétókártyája.
– Egyet sem kellett elhasználnom – meséli. – A feleségem kitalálta, mi hogyan legyen, mi pedig barátokkal, rokonokkal megvalósítottuk. Kibéreltük az üzletet. A pultot egy asztalos barátom készítette, a villanyszerelést az apósom csinálta.
A nyitás 2014. december 1-jére esett volna, ám az pont hétfő volt, márpedig Csabáék korábban elhatározták: a Kifli ÉS Kocsma a hét első napján zárva tart. Ehhez ragaszkodtak, így kiskocsmájuk másnap, egy keddi napon nyitotta meg kapuit a vendégek előtt.
És a vendégek jöttek. Csaba teljes munkaidőben, Manka egy ideig még az Intersport egyik budai boltja vezetőjeként, „másodállásban” várta őket – nemsokára azonban ő is felmondott, és minden idejét a hűvösvölgyi helynek szentelte.
– Óriási szerencsénk volt, mert a célcsoportként megálmodott vendégkör hamar ránk talált – mondja Csaba. – Reklámozni nem reklámoztuk a vállalkozást, szájhagyomány útján terjedt, hogy itt vagyunk. A vendégeink néha mondják: „Persze hogy bejött a dolog, hiszen marha jó fejek vagytok.” Erre egyrészt szerénytelenség lenne rábólintani, ráadásul nem is lenne igaz: mi tényleg igyekszünk jó fejek lenni, ügyelünk a vendégszeretetre, a minőségre, a választék jó kialakítására, de hiába feszülnénk is meg, ha nem azok járnának ide, akik. Szerintem tehát az, ami a kocsmánk lett, közös eredmény. A vendégeinké, és a miénk.
Nos, igen, a legendás vendégek: idén februárban ők voltak azok, akik megmentették törzshelyüket a végső bezárástól. Csaba elárulja, a korábban a Facebookon közölt, majd pillanatok alatt országos ismertséget szerző írásukban egyáltalán nem túloztak.
– Körülbelül január végére fogytak el a tartalékaink. Egy kocsma, attól, mert zárva tart, költségeket még termel. Fűteni kell, hogy ne fagyjanak el a vezetékek, fizetni a pénztárgép meg a bankos terminál díját, a különféle adókat, a telefont, a könyvelőt. Mivel már hónapok óta zárva voltunk, én alkalmi munkákat vállaltam, Manka pedig, mivel virágkötő képesítése is van, ezen a területen próbált megbízásokat szerezni. A nagy napon hazamentem, és mondtam a feleségemnek, hogy valószínűleg itt a vége: mindent befizettünk, tartozásunk nincs, de a cég számláján hétezer forint van, ezt nem lehet tovább bírni. Akkor merült fel bennünk komolyabban, hogy esetleg örökre be kell zárnunk. És kábé négy perccel az után, hogy ezt kimondtuk, csöngettek. Este hét, ki lehet az? Egy motorosfutár állt az ajtóban, csomagot hozott. Kibontottuk, egy nokiás doboz volt – viccesek a mi vendégeink –, és benne egy csomó pénz.
Itt érdemes szó szerint idézni a „Kifli Törzsek” aláírással ellátott levélből: „Kedves Csabi, kedves Manka! (…) Ez itt annak a közösségnek a kézzelfogható hálája, amelyet Ti hoztatok létre kemény, kitartó munkával. A Kifli ÉS Kocsma mindannyiunk szívügye. Megmaradása létkérdés, számunkra is. Ti adtatok teret, sőt: otthont annak a közösségnek, nekünk, amely azért jöhetett létre, mert Ti megtartottatok minket kedvességetekkel, figyelmességetekkel, profizmusotokkal. A Kifli ÉS Kocsma mindannyiunk életének biztos pontja, rendszeres baráti találkozóink, ünnepeink, nagy beszélgetéseink – az öröm, az együttlét helye. (...) Ez itt most az a borravaló, amit úgyis a Kifliben hagytunk volna az elmúlt hosszú hónapok alatt. Köszönjük, hogy vagytok, köszönjük, hogy kitartotok, és jobb, ha felkötitek a gatyátokat a nyitásra, mert mi bizony mind ott leszünk!”
Mint Csaba mondja, ez nem üres fenyegetőzés volt vendégeik részéről. Amióta újra kinyithattak, talán még többen járnak hozzájuk, mint korábban.
– Felemelő érzés volt az a küldemény, kihúzott minket a bajból, és bizonyította, hogy az emberek tényleg össze tudnak fogni. Hogy nem az van, hogy valaki három sör után azt mondja: „Juj, de szeretünk titeket!” Hanem komolyan is gondolja – mondja a Kifli ÉS Kocsma kocsmárosa.
És hogy miért Kifli ÉS Kocsma? – Van egy házunk Balatoncsicsón, ott sok jó barátunk. Egyikük nagymamája, Juliska mama – azóta meghalt sajnos – csodás házi kiflit sütött. Feleségem gyöngyöstarjáni, látott már kelt tésztát életében, egyszer kérte Juliska nénit, tanítsa meg neki azt a kiflit. A mama beült a sarokba, töltöttünk pálinkát, és közben instruálta Mankát. Remek délelőtt volt. Egyszer, már itthon, épp ezt a kiflit készítette a feleségem, és valamelyikünk kimondta, hagyjuk ott ezt a multis életet, nyissunk egy kocsmát. És a neve legyen Kifli!
Évekkel később, amikor Pentz Csaba bement a II. kerületi önkormányzathoz, hogy bejegyeztesse az épp nyílni készülő kocsmát, azt a kérdést kapta az ügyintéző hölgytől: „Rendben, mi lesz a hely neve?” Ő mondta: „Kifli.” „Azt nem lehet – felelte a hölgy –, a névnek kötelezően utalnia kell a tevékenységre.” „Például mint a Morrison’s 2?” – kérdezett vissza ez a pimasz ember. „Az más kerület” – hangzott a válasz.
– Megadtam magam. Akkor legyen Kifli ÉS Kocsma – meséli Csaba. – Ezt az ügyintéző is elfogadta, meg Manka is, amikor utána telefonban elmondtam neki.
A legendás kiflit azóta egy pilisi pékség süti csak nekik, az ő receptjük alapján. Remélhetőleg – és ha a koronajárvány is úgy akarja – még nagyon sokáig.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/25. számában jelent meg június 18-án, a Budai Hang mellékletben.
