Elkéstünk-e a rózsametszéssel?

Fotó: Unsplash

Hogy rögtön lelőjem a címben fellőtt lufit: nem, még nem késtünk el vele. Türelmetlenkedni nem szabad, érdemes március közepéig várni, hogy az új hajtásokat a fagytól megkíméljük. A hagyomány szerint az aranyeső virágzásakor már nyugodtan elővehetjük a metszőollót és az ágvágókat. Ezek legyenek élesek; a tompa vágóeszközök csak nyiszatolnak: a vágott rész ezért jóval lasabban gyógyul, a fertőzésveszély is nagyobb tehát.

Ha már szóba került a fertőzés: az ollót és az ágvágót fertőtlenítsük. Gondoljunk bele: mi sem szeretjük, ha esetleg használt tűvel kapjuk a szurit. Van, aki a visszavágott csonkot is bekeni denaturált szesszel. (A denaturált szesz fontos eszköz: fák, bokrok visszavágásásánál mindenképpen használjuk.)

Ha a rózsa rügyet hozott, ahhoz kell igazodnunk további munkánk során (ezt hívják rügyre metszésnek). Metszeni a rügy (más néven a szem) fölött 5-10 milliméterrel kell, nagyjából 45 fokos szögben. A visszavágott csonknak (alias metszlapnak) a rügy oldalán kell emelkednie. Vágjuk le tőből a vadhajtásokat, a gyenge és az elfagyott, kívül-belül barnás vesszőket is. A rózsát akár a harmadára is visszametszhetjük. A látványtól nem kell megijednünk. Ha ügyesek vagyunk, rózsánk meghálálja.

Ne felejtsünk el metszeni év közben sem. Az első virágzás után az első, erős, 5 levélkés levél fölött kell visszavágnunk az ágakat. Ha a hulló szirmú virágokat meghagyjuk, a növény energiáját nem az új virágokra, hanem a termésre fordítja. (Hogy ő hogyan érzi magát a másod- vagy harmadvirágzáskor termés nélkül, azt persze nem tudjuk megfejteni. Így mindenesetre szebb.)