Az emberek jelentős részének nincs szüksége látásjavításra: ők élesen látnak közelre és távolra egyaránt. Ez esetben a külvilágból a szembe érkező párhuzamos fénysugarak egy pontban, pontosan a retinán (látóidegen) képeződnek le, így éles kép alakul ki az agyban. Ilyen esetekben a szemnek nincsen fénytörési hibája (emmetrop). A szemüvegesek esetében azonban ez nem teljesen így történik.
Ha valaki szemüveges, akkor minden bizonnyal világos számára, hogy „mínuszos”, vagy „pluszos” a lencséje. Korántsem ilyen egyértelmű azonban a válasz arra a kérdésre, mit is jelent a mínusz vagy a plusz érték a lencse erőssége előtt. Pedig ez egyáltalán nem mindegy, a kétféle előjel ugyanis két különböző rendellenességre utal: az egyik esetben rövidlátásról, a másikban pedig távollátásról beszélhetünk.
Rövidlátás: amikor a közeli dolgok élesek
Rövidlátás (myopia) esetén a távolabb levő dolgok homályosabban látszanak. A rövidlátók tehát távolra nem látnak olyan jól, mint közelre: ha elég közel helyeznek magukhoz egy tárgyat, akkor azt élesen látják, távolra viszont homályosabban látnak. Ebben az esetben a szembe érkező párhuzamos fénysugarak már a retina előtt találkoznak, ilyenkor van szükség a szemüvegre, vagy a kontaktlencsére, hogy ezek az eszközök korrigálják a hibát. A rövidlátóknak „mínuszos” dioptriaértékű lencséjük van, ami azt jelenti, hogy homorú lencsét kell hordaniuk: ez a “segédeszköz” fogja korrigálni az átlagosnál hosszabb szemtengelyüket vagy a kelleténél domborúbb szaruhártyájukat. Ha a korrekció tökéletes, akkor a szembe érkező fénysugarak találkozási pontja az optimális helyre, jelen esetben épp a retinára kerül.
Kérdés, hogy a rövidlátásra való hajlam pusztán örökletes adottság-e, vagy mi magunk is befolyással vagyunk arra, hogy kialakul-e a rövidlátás, és ha kialakul, akkor milyen mértékben? A vizsgálatok eredményei azt mutatják, szokásaink igenis befolyásolják a rövidlátás kialakulását. A myopia kialakulása ugyanis leginkább azokat az irodai munkát végzőket veszélyezteti, akik nem figyelnek arra, hogy a szemük egy kicsit ellazuljon: nem mennek ki megfelelő rendszerességgel a szabadba, vagy az utcára, ezzel szemben napi 6-8 órát merednek a közeli kijelzőre, monitorra, tv-képernyőre.
Távollátás: amikor a távoli dolgok élesek
Távollátás (hypermetropia) esetén – a rövidlátással épp ellentétesen – a szembe érkező párhuzamos sugarak a retina mögött találkoznak. Ilyenkor a távoli dolgok élesebbek maradnak, a közeliek pedig homályosabban látszanak. Ha valaki távollátó, akkor pluszos, vagyis domború lencsére van szüksége, ezzel hozzák helyre a szokványosnál rövidebb szemtengely, vagy az ideálisnál laposabb szaruhártya által okozott látási rendellenséget. A távollátók közelre rosszabbul látnak, ellenben fiatalon még nem jelent számukra problémát, hogy elolvassák a távolabbi feliratokat. A távollátók között olyan is előfordulhat, hogy sem közelre, sem távolra nem látnak élesen, illetve az életkor előrehaladtával a túllátók éles távollátása is egyre homályosabb lehet.
Lézeres szemműtét: éles látás „igen”, szemüveg és kontaktlencse „nem”
Az éles látás alapvető feltétele a világban való életképes tevékenységeinknek, mondhatni létkérdés. Az előbbiekben láthattuk, hogy a rövid- és távollátás hogyan korrigálható egy jó lencsével. Ezek azonban átmeneti megoldást jelentenek, ráadásul folyamatos költséggel járnak. A szemüveg, illetve a kontaktlencse viselésének van azonban alternatívája, ezért ha a szem fénytörése nem ideális és elengedhetetlen a korrekció, érdemes az összes lehetőséget figyelembe venni. Napjainkban a legmodernebb lézeres szemműtétek akár 100% feletti látásélességet is eredményezhetnek, mindezt fájdalommentesen, egy rendkívül gyors – mindössze néhány perces – beavatkozásnak köszönhetően. Ezért javasoljuk azoknak, akik akadályként, kényelmetlenségként élik meg a szemüveg- és kontaktlencse viselését, hogy érdemes elgondolkodni egy egyszeri látásjavító szemműtéten.
