Minden bodzabokor előtt le kellene venni a kalapot – tartotta Carl von Linné svéd természettudós-botanikus. Ez a növény valóban igazi kincs, minden része gyógyír lehet a testnek, de a kora nyári időszakban a bodza virágjából készült illatos, aromás italok és étkek is asztalunkra kerülhetnek.
Magyarországon leginkább a fekete bodza terjedt el, levele, kérge, gyökere értékes hatóanyagokat tartalmaz. A virágok éterikus olajakban és flavonoidokban, míg a bogyók gyümölcssavakban, gyümölcscukorban, B- és C-vitaminban gazdagok, de káliumtartalmuk is igen magas. A bodza szabályozza a bélműködést, segít a zsírok lebontásában, antiszeptikus, így hatékony a herpesz ellen, míg méregtelenítő hatása miatt mitesszerek és kelések kezelésére is használható. Már a régi egyiptomiak is ismerték erejét, ők fedezték fel például, hogy virága jót tesz az arcbőrnek, és csillapító hatással van a bőrbántalmakra, az észak-amerikai indiánok és az európaiak elsősorban orvosi célra használták, gyógyteákat készítettek belőle. A virágjából készült teát ma is alkalmazzák meghűléskor izzasztószerként és immunrendszeri serkentőként, főzete enyhíthet a grippes megbetegedésen (influenza), de szemgyulladásra borogatás is készülhet belőle.
„A nép szíveli a bodzát, mert igénytelen, mint ő maga és ha haszon nincs is belőle, gondot se kell rá viselni. Az erdőszélben tanyák vannak és rendesen minden tanya körül ott kujtorog a bodza, mint a legprimitívebb díszfa. Hívni se kell, megtelepszik magától és mindenütt jól érzi magát, ahol embert érez” – írja Móra Ferenc a Georgikon című novellájában. Régen a parasztházakat és gazdasági épületeket azért is ültették körbe bodzabokorral, hogy tartsa távol az ártó szellemeket, a babona szerint az állatokat megvédte a boszorkányoktól, a házat pedig a villámcsapástól. De még véletlenül sem aludt el senki alatta, a népi hiedelem szerint ugyanis olyankor a bodza elvarázsolja az embert.
A régi füveskönyvekben olvasható, hogy növényvédelmi szerként is kiváló, elég csak a bodza levelével bedörzsölni a gyümölcsfát, a férgek nem fognak még felé nézni sem. Vajkai-Wagenhuber Aurél 1937-es Adatok a Felföld népi orvoslásához című cikkéből tudjuk: pondróűzésre a bodza megfenyegetése meglehetősen elterjedt gyógymód volt egykor. „Bodza szivét (csúcsán, legtetején három ágacska) lefordítva az ereszcsorgás alá tenni napkeltekor vagy napnyugtakor, majd három marék port visszafelé ráönteni, miközben ezeket a szavakat mondjuk: »Akkor legyen N. N. disznójában pondró, amikor a hétesztendős siket ember fog üdvözölni.«”
A bodzát mégis inkább mézes-virágos illata és aromás íze miatt szeretjük. Virágjából leginkább szörpöt szokás készíteni, amely szódával felöntve és citromkarikával az igazi, de bátran adhatjuk salátaöntetekhez, fehér húsú halak pácához, mártásokhoz, ahogy készíthetünk belőle fagylaltot vagy süteményt is. Míg az olaszok a cukkini virágját merítik palacsintatésztába, addig mifelénk a bodzavirággal teszik sokan ugyanezt. Bogyója kiváló kompótokhoz, lekvárhoz vagy zseléhez, sőt ecetként is izgalmasan működik.
A felbolydult időjárás miatt május vége helyett most virágzik a bodza, amiért érdemes elzarándokolni valamely közeli erdős területre, hisz szigorúan autóktól távol szabad csak szedni. Ideális esetben reggeli időszakban, száraz időben érdemes szüretelni, de figyelni kell arra is, hogy a virágtányérok rovar- és levéltetűmentesek legyenek. Frissen kell vele dolgozni, amikor még semmit sem vesztett aromájából. Ahány ház, annyi bodzaszörprecept – mi most a saját változatunkat osztjuk meg, ami nem túl édes, de mi pont így szeretjük.
Bodzaszörp
Hozzávalók:
40 nagy bodzavirágtányér
4 liter víz
2,5 kg cukor
2 kezeletlen héjú citrom
A bodzákat megszabadítjuk a növény zöldjétől és a virágkocsányoktól, alaposan megmossuk és egy nagy befőttesüveg aljára tesszük. A vizet a cukorral együtt felforraljuk, majd hagyjuk kihűlni. Mindeközben a megmosott citromot vékony szeletekre vágjuk, és a bodzára pakoljuk. A kihűlt cukorszirupot a bodzára töltjük. Öt-hat napig pihentetjük, majd leszűrve sterilizált üvegekbe töltjük. Hűtőben tárolva két hétig fogyasztható.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/24. számában jelent meg, június 11-én.