„Olyanok, mint a lemmingek” – így teszi tönkre a turizmus a környezetet

El sem hiszed, hol vagyok most: Izlandon, és ez egyszerűen csodálatos – hirdette az atlanti-óceáni szigetországot egy 2010-es turisztikai videó. A csábító képsoroknak nagy volt a tétje, a gazdasági világválság okozta csődből (és az Eyjafjallajökull vulkán kitörése okozta közlekedési káoszból) a turizmus fellendülése mutathatott kiutat. És a marketingkampány nem is maradt hatástalan, az alig 350 ezres lélekszámú sziget 2015- ben 1,2 millió, tavaly pedig már több mint 2,3 millió turistát fogadott. Az „egyszerűen csodálatos” reklám sugárzásától számítva ez majdnem 400 százalékos emelkedés, így nem meglepő, hogy mára a turizmus lett a szigetország húzóágazata, ami két kellemetlen eredménnyel is járt.

Egyfelől a gazdaság kiszolgáltatottá vált az utazók hangulatának, a szigetre érkező tömegek jelenléte pedig veszélybe sodorta azokat a természeti értékeket, amelyekért a reklámkampányok szerint érdemes Izlandra látogatni. Az idei év első felében aztán kiderült, az ellentétes tényezők képesek együtt is hatni. Márciusban le kellett zárni egy szurdokot az emberáradat miatt, június közepén – paradox módon – azonban már a látogatók számának csökkenése miatt kényszerült drasztikus lépésekre a szigetország vezetése.

„Félő, hogy a 2016-os szintre esik vissza a turizmus, ami

komoly hatással lesz a háztartásokra” – mondta a Bloombergnek adott

interjújában Mar Gudmundsson, az Izlandi Központi Bank vezetője. A sziget

csáberejének csökkenését a szakemberek a fapados Wow Air légitársaság

földbeállása mellett – amellyel az Egyesült Államokból érkező turisták szinte

aprópénzért jutottak el Izlandra – az égig szökő szállásárakkal magyarázták.

Akármi is az ok, a lankadó látogatási kedv miatt több helyen, így az ország nemzetközi

repterein is létszámleépítések kezdődtek.

Mindeközben az Izlandi Környezetvédelmi Ügynökség kénytelen volt lezárni az utazók elől a nyelvtörő nevű Fjadrárgljúfur-szurdokot. A korábban szinte ismeretlen, elsősorban a helyiek által látogatott körzet Justin Bieber kanadai popsztár révén vált világhírűvé. Az énekes 2015-ös, I’ll show you című dalához forgatott videoklipet a festői tájon, amely hamarosan megtelt rajongókkal. Olyannyira zsúfolttá vált a kanyon, hogy az már az élővilágot veszélyeztette, így a hatóságok más megoldás híján kitiltották a turistákat. Előbb csak két hétre, ám a zárlatot meghosszabbították idén június 1-jéig.

Döntésük nem példa nélküli, a tömegturizmus káros hatásai miatt világszerte számos helyen alkalmazták már a teljes tiltást. 2016-ban Thaiföldön Tachai szigetére tették ki a „belépni tilos” táblát. A Similan Nemzeti Parkhoz tartozó apró területen a tömegturizmus miatt környezetvédelmi katasztrófa fenyegetett. Gazdasági szempontból talán még fájdalmasabb döntést hozott tavaly a Fülöp-szigetek kormánya, amikor fél évre lezárta a világ egyik legszebb szigetének tartott Boracay-t. A több százmillió dolláros veszteség feletti aggodalmat azonban alighanem felülírta a veszély, hogy a terület a környezetszennyezése, az illegális építkezések és az elhanyagolt infrastruktúra miatt „ökológiailag halottá” váljon.

A példákat oldalakon át lehetne sorolni. Turizmus helyett

ezért is lenne vélhetően egyszerűbb az angol overtourism kifejezés alapján a

„túlturizmus”, vagyis a mértéket nem ismerő nyaralási vágy fogalmát

használnunk. „Ha látjuk, hogy a világ tönkretételében segédkezünk, nem

maradhatnánk inkább otthon?” – tette fel a kérdést június elején megjelent

cikkében a The New York Times, majd gyorsan meg is válaszolta: egyre kevesebben

maradnak. Az elmúlt másfél évtizedben megduplázódott a légi utasok száma, a

repülés pedig összehasonlíthatatlanul a legnagyobb tehertételt jelenti a

környezetre.

A túlzásba vitt turizmus szerepe a klímaváltozásban azonban jóval komplexebb és elvontabb, mint az agyonzsúfolt városok nagyon is nyilvánvaló képe. És nem csupán a városoké. Júniusban a Húsvét-szigetekről jelentettek vészhelyzetet az archeológusok. A Chiléhez tartozó polinéz szigetre érkező turisták súlyos károkat okoznak a terület jelképeinek számító hatalmas fejszobrokban. „A fényképezés természete miatt mindenki ugyanazokat a fotókat készíti el – fogalmazott a CNN-nek Jo Anne Van Tilburg, a Kaliforniai Egyetem professzora. – Amint egyszer valaki felmászott, és megfogta a szobrok orrát, biztosak lehettünk benne, hogy sok tízezer hasonló kép készül majd, hiszen az emberek olyanok, mint a lemmingek” – fejtette ki. Az orrfogdosás hamar divattá vált, Chile többek között a veszélyes tendencia miatt is döntött a sziget látogatására vonatkozó szigorúbb szabályok mellett.

Izland példáján pontosan nyomon követhető, miként hat a turizmus a gazdaságra, és ezáltal a kormányok milyen óvatosan bánnak a tiltásokkal. Nem véletlenül utasította vissza María Reynisdóttir, az Izlandi Ipari és Innovációs Minisztérium turisztikai szakértője az overtourism fogalmát a szigetország kapcsán a Condé Nast Traveller magazinnak adott tavaly októberi interjújában.

Hiába jut minden izlandira hét turista, hiába zárnak le területeket hónapokra is akár, a gazdaságnak szüksége van az utazókra.

Ezért is keresnek egyre több helyen alternatív megoldást, hogy senkinek se kelljen otthon maradni, de a célállomások se rokkanjanak bele a tömegekbe. Az egyik ezek közül a „járatlan ösvények” ötlete, amikor a népszerű turistaparadicsomok helyett a kevésbé ismert helyszínekre irányítják az utazókat. Párizs, Velence vagy Barcelona túlzsúfolt tereit Metz, Treviso és Sevilla szellősebb látványosságaival váltanák ki a legnagyobb utazási ajánló oldalak. A trend évek óta megfigyelhető, ám ahogy arra több szakértő is rámutatott, ez a megoldás sokszor csupán arra jó, hogy arrébb tolják a problémát. Számos ilyen „tartalék” város vált már járatlan ösvényből gyorsan letaposott mezővé.

A fenntartható turizmus abból a szempontból mindenképpen hasznosabb elképzelés, hogy a károkat helyben igyekszik csökkenteni. Lényege szerint a fenntarthatóság az utazás terén a tisztelet, a tudatosság és a felelősségvállalás formájában jelenhet meg. A már idézett kaliforniai professzor, Jo Anne Van Tilburg hangsúlyozta a Húsvét-szigetek kapcsán, hogy minden látogatónak fel kell készülnie az utazásra. Nemcsak lélekben, de fejben is: egy különleges természeti érték, vagy ember alkotta látványosság megérdemli, hogy a turista minél több információt összegyűjtsön róla, mielőtt a helyszínre érkezne. Ez segíthet abban, hogy kellő tisztelettel forduljon a megismerni kívánt célpont felé, de abban is, hogy adott esetben elkerülje. Ha ugyanis tudjuk előre, hogy a látogatásunkkal mekkora kárt tehetünk egy egyedülálló értékű helyszínben, akkor akár azonnal más állomás után nézhetünk.

Tudatosabbá tehetjük az utazásunkat az útvonal körültekintő

kiválasztásával is. Ha valahova repülő helyett vonattal vagy busszal is

eljuthatunk, s e megoldás mellett döntünk, máris drasztikus mértékben

csökkentettük a nyaralásunk szén-dioxid-kibocsátását. Különösen fontos a

mérlegelés a fapados légitársaságok tündöklése idején, hiszen az olcsón

elérhető egzotikus tájak vonzó célpontok ugyan, ám amilyen keveset fizetünk

egy-egy repülőjegyért, annál nagyobb kárt tehetünk abban a tájban, ahová

igyekszünk.

Legalább ilyen fontos lehet a szállás kiválasztása. Az Airbnb-n vagy más szállásmegosztó rendszereken keresztül a szállodai áraknál jellemzően jóval olcsóbban vehetünk ki szobát, vagy akár egy teljes házat. Kedves és praktikus megoldás, ám számos városban éppen az Airbnb miatt szöktek az égbe a bérleti díjak és a lakásárak, ami jelentősen megnehezíti a helyiek életét. Több nagyváros vezetése lépett már fel a szállásmegosztóval szemben, legutóbb Madrid szűkítette jelentősen a belvárosban kiadható lakások körét. Ha tiszteletben kívánjuk tartani a helyi lakosok életét, célszerű ezt a szempontot is figyelembe venni.

„A városnak lehetnek turistái, de a város ne legyen a turistáké” – hangzott el egy tavalyi barcelonai turisztikai konferencián. Ironikus módon mindezt abban a városban fogalmazták meg, ahol a falakon egymás után jelennek meg a „Turisták haza!” feliratok, és ahol dühös tiltakozók 2017-ben egy turistabuszt is megtámadtak. Az évente több mint 12 millió utazót fogadó katalán főváros minden részletében a tudatos utazás kötelességeire hívja fel a figyelmünket. Számos helyi közösség és szervezet igyekszik újra mindenki számára élhető várossá tenni Barcelonát, ehhez azonban a szabályozásokon és a lokális kezdeményezéseken túl másra is szükség van. „Nem elég a dolgokat megváltoztatni – fogalmazott a The Guardian brit napilapnak Itziar González építész, a fenntartható turizmusért folytatott küzdelem egyik helyi vezetője. – Ez arról szól, hogy a gondolkodásmódot is meg kell változtatnunk.”

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/26. számában jelent meg, 2019. június 28-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/26. számban? Itt megnézheti!