Ilyen volt az utolsó vacsora az Olimpiában

Ilyen volt az utolsó vacsora az Olimpiában

Alföldi tarkából készült marhapofa csicsókasalátával és feketegyökér ropogóssal az Olimpia étteremben (Fotó: Lukács Csaba/Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Felrobbant a budapesti Olimpia vendéglő foglalási rendszere, miután végigfutott a sajtóban a szomorú hír, hogy január elsejével bezár az ország talán legjobb ár-érték arányú étterme. Ádám Csaba séf a Dining Guide gasztrooldalnak elmondta, hogy nem csak éttermét zárja be, valószínűleg pályát is módosít. Ahogyan ő fogalmazott: feladta. Az állandó munkaerőhiány és az elmúlt közel két év nyitás-zárásai, bizonytalanságai nyomán elfogyott az ambíció. A tavaly téli étterembezárás időszaka alatt is igyekeztek jelen lenni, akkor a kissé ironikus Olimpia Kifőzdével, majd ismét visszatértek a normál nyitvatartással. Eddig – az étterem már csak december végéig szolgálja ki a vendégeket, információink szerint utána egy egyiptomi étterem nyílik a helyén, teljesen más stábbal.

Szerencsénk volt, hogy az első hír elolvasásakor, azonnal kezdeményeztünk egy foglalást egy hétköznapi vacsorára. Sokan így gondolhatták, mert kedd délután a következő szöveg jelent meg az étterem Facebook-oldalán: „Kedves vendégeink! Nagyon köszönjük ezt az egészen elképesztő szeretetáradatot, amit ránk zúdítanak! Leírhatatlan, hogy mit érzünk… Kérünk mindenkit, hogy ne vegye udvariatlanságnak, ha nem tudunk reagálni kérésre, foglalásra. Kicsúszott a kezünkből az irányítás, közel 1600 e-mail, megszámlálhatatlan telefonhívás stb. Nem voltunk rá felkészülve, így nem tudjuk kezelni! Kérjük önöket, hogy a kölcsönös csalódás elkerülése érdekében visszaigazolt foglalás nélkül ne látogassanak az éttermünkbe. Megértésüket köszönjük! Örök hála, az Olimpia csapata!”

Szóval kedd este mi azon szerencsések közé tartoztunk, akinek volt érvényes visszaigazolása, így hét óra előtt pár perccel ott toporogtunk az Alpár utcai pincehelyiség előtt. A Keleti pályaudvar környéke finoman szólva sem a gasztronómiájáról híres, ennek ellenére az Olimpia jó 15 éven át fogalom volt azok körében, akik figyelemmel követik a magyar éttermi kultúra fejlődését: normális áron adtak kivételes minőséget (fantasztikus – magyar – borpárosításokkal), szakácsgenerációkat felnevelve. Tulajdonképpen az a bravúr, hogy idáig bírták: öt éve Ádám Csaba arról beszélt a Dining Guide-nak, hogy nem könnyű egy halmozottan hátrányos helyzetű lokációban olcsón finom ételt készíteni drága alapanyagból

Az Olimpia sok mindenben más, mint egy megszokott étterem: nincs például étlap, egy fekete táblára írják fel, hogy aznap milyen alapanyagokból készül a vacsora. A vendég nem választhat, csak azt kérdezik meg tőle, hogy négy, öt, hat vagy hét fogást szeretne, és hogy van-e valamilyen ételallergiája. Az árak nem különböznek lényegesen: a négyfogásos vacsora 14 500, a hétfogásos 16 900 forintba kerül borpárosítás nélkül. Ez nem az a hely, ahol gyorsan be lehet kapni valamit – legalább három óra, míg akár a négy, akár a hét fogást (és a többféle üdvözlőfalatot, valamint a pre- és utódesszertet) felszolgálják. Ezt egyébként előre jelzik a honlapjukon is, így fogalmazva: „nálunk nincsenek gyors vacsorák, egész estét betöltő, baráti beszélgetéssel, borozgatással, új ízek felfedezésével, jó hangulatban telnek az esték.”

Mi a hét fogást választottuk, és nem bántuk meg – míg odakint havas eső esett, bent fantasztikus ízutazásban volt részünk. A fogások sorát orosházi kacsamájpástétommal nyitottuk meg, ezt szilvavariációkal és töpörtyűmorzsával szervírozták; aztán sütőtöklevest kaptunk erősen citrusos beütéssel (az Olimpiában komolyan veszik a szezonalitást); utána lazac következett vörös lencsés algasalátával. A főételek előtt kaptunk kis etyeki kecskesajtot sütőtökbe töltött birsalmával, hogy aztán következzen a két csúcspont: bajor süldőből készült szűzérme szarvasgombás krumplipürével és alföldi tarkából készült marhapofa csicsókasalátával és feketegyökér ropogóssal. Háromféle desszerttel zártuk az estét: mogyorós madártej; Cayenne-borsos alma, túrómousse, narancs és homoktöviskrém; és végül háromféle bonbon. Lesz mire emlékeznünk, ha egyszer évek múltán baráti beszélgetések során szóba kerül a hely.

Hogy miért ez volt az utolsó vacsoránk a legendás helyen? Bár még szeretnénk ott enni, az óriási érdeklődést látva gyakorlatilag lehetetlen szabad asztalt szerezni.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/49. számában jelent meg, december 3-án.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – A vert sereg