Miközben a magyar kormány megvétózza a 15 százalékos, nagy cégeket terhelő globális minimumadót, a Fidesz az Európai Parlamentben amellett szónokol, hogy globálisan kellene megadóztatni a nagy cégeket.
Máig tartó, hatalmas botrányt okozott az Európai Unió tagállamai körében, hogy Magyarország megvétózta a globális minimumadóról szóló uniós jogszabályt. Az EU a 750 millió euró árbevétel fölötti multikra vetné ki az évi 15 százalékos átalányadót, összhangban azzal, hogy az OECD keretein belül a világ közel 140 állama is ugyanezt az adózási formát alkalmazza. A cél egyértelmű: az államok összezárnak és megakadályozzák, de legalábbis lényegesen nehezebbé teszik, hogy adóparadicsomokban, minimális adóterhek mellett működhessenek ezek a vállalatok. Úgy, hogy a tevékenységüket természetesen nem csak egy karib-tengeri szigeten, hanem az egész világon fejtik ki, a jövedelmük túlnyomó része pedig a fejlettebb, tehetősebb világ polgáraitól származik – akiknek aztán ebből semmi sem jut vissza.
A globális minimumadó világszintű szabályozása elvként fekteti le, hogy ott kell adót fizetni, ahol a tevékenység ténylegesen folyik.
Az európai politikusok azért is háborodtak fel, mert a magyar kormánynak ez a döntése éves szinten 48–64 milliárd eurót vesz ki az uniós költségvetésekből, ami a 27-ek szintjén is jelentős adat. A magyar hivatkozás az, hogy az EU ezzel a szabályozással megelőzné az unión kívüli államokat, hamarabb alkalmazná a minimumadót, így versenyhátrányba kerülnének az európai cégek. Ezt az álláspontot egyetlen tagállam sem osztja, bár voltak kifogásaik más államoknak is – azért, amiért Magyarországnak is, vagyis a náluk érvényben lévő 15 százaléknál alacsonyabb adókulcs miatt –, de végül mindenki belátta, hogy ez a közös érdek. Így tett Lengyelország, Írország, Észtország és Ciprus is.
Ami a magyar álláspontot hitelteleníti, az az, hogy a vétó csak a döntés előtt körülbelül egy héttel jutott eszébe a magyar kormánynak. Igaz ugyan, hogy tavaly őszig szintén ellenezte az új adósávot Magyarország, akkor azonban sikerült elhárítani az akkori aggodalmakat. A mostaniakat azonban nem, jött a vétó és mivel adózási kérdésben egyhangúságra van szükség a tagállamok körében, ezzel a jogszabályt uniós szinten sikerült el is lehetetleníteni.
Erről a témáról sokat lehet olvasni. Az eddigi következményekről is. Az egyik ilyen, hogy az Egyesült Államok felmondta a Magyarországgal 1979-ben kötött, a kettős adózás elkerülésére szolgáló államközi megállapodást. A másik, hogy az EU-s tagállamok azon gondolkodnak, hogyan lehet úgynevezett megerősített együttműködés keretében kivetni a globális minimumadót. Ez azt jelenti, hogy 26 tagállam alkalmazza, egy pedig – Magyarország – nem. Ez az EU egységére nézve óriási kudarc lenne, Magyarország pedig nem kapná meg a rá eső bevételt ebből az adófajtából.
Van azonban egy olyan körülmény, amely jobban megvilágítja azt, hogy mi a problémájuk a nyugati partnereknek a magyar kormánnyal. Az Európai Parlament múlt héten elfogadta a digitális piacokról és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályokat, amelyek nagy lépést jelentenek annak irányába, hogy az online világ átláthatóbb és szabályozottabb legyen. Az erről szóló vitában felszólalt Tóth Edina fideszes EP-képviselő. Beszédében hangsúlyozta, a további lépések szempontjából figyelembe kell venni, hogy a „digitális gazdaság megadóztatása globális kérdés, ezért sürgősen nemzetközi megoldásra van szükség”. Hozzátette: „Itt az idő, hogy a digitális techóriások megfelelő mértékben járuljanak hozzá a közterhek viseléséhez!” Történt mindez alig pár nappal azt követően, hogy a magyar kormány megvétózott egy olyan jogszabályt, amelynek egyik célja a digitális gazdaság globális megadóztatása és az, hogy a digitális techóriások megfelelő mértékben járuljanak hozzá a közterhek viseléséhez. Ezek után nem csoda, ha az alakult ki a tagállamok körében, hogy ha ez a magyar hozzáállás, akkor hagyjuk ki őket ebből az egészből.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/29. számában jelent meg július 15-én.
