A január 31-i „politikai kilépés” után normális körülmények között is kevésnek tűnt az egy év a tényleges kilépésig – a koronavírus okozta káosz pedig tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerű helyzetet.
Lassan négy éve zajlik Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépése körüli huzavona, és a világjárvány tovább bonyolította az amúgy is összetett tárgyalási folyamatokat. Ahogy lapunk is megírta, a január 31-i „hivatalos” kilépést egy éves „átmeneti időszak” követi, időt hagyva arra, hogy a felek kidolgozzák a válás részleteit. Több szakértő is jelezte, hogy egy év várhatóan nem lesz elég arra, hogy a tárgyalások sikerrel záruljanak, tekintettel a megbeszélendő ügyek mennyiségére és bonyolultságára.
A sokak szerint megoldhatatlannak tűnő északír határkérdésen kívül alig van olyan terület, ahol a felek egyetértenek, megbeszélések folynak az igazságszolgáltatás, a rendfenntartás, a biztonságpolitikai együttműködés, illetve repülési, hajózási, és halászati kérdések, továbbá az egészségügyi igazolások kérdéséről. A nehézségek ellenére a brit kormány élből elutasította az átmeneti időszak EU által felajánlott kiterjesztését, amely döntéssel Boris Johnson elsősorban a kilépést támogató szavazói bázisának szeretne megfelelni.
A tárgyalások márciusban indultak el, de egy kör után mindkét delegáció vezetőjének, David Frostnak és Michel Barniernek, is pozitív lett a koronavírus tesztje. A világjárvány árnyékában a partnerek hat hétre felfüggesztették a megbeszéléseket, amely időszak alatt alternatívákat dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogy hogyan tudják biztonságos körülmények között folytatni a több száz szakember részvételével zajló alkudozást. Végül a múlt héten vették fel a fonalat a szakemberek, és videókonferenciák keretében próbálták eldönteni a válás technikai részleteit. Barnier a tárgyalást követő sajtóközleményben elmondta, hogy egy hét alatt közel 40 videókonferenciát tartottak, de nem történt jelentős haladás.
A vártnál is bonyolultabb lesz a brexit után a válás teljes lebonyolítása | Magyar Hang
Február elsején felébredtek a britek, megfőzték a reggeli kávét, ahogy az uniós állampolgárok is, és konstatálták, hogy semmi sem változott. Ez azonban csak a vihar előtti csend.
Az ír határral kapcsolatban úgy tűnik, semmilyen előrelépés nem sikerült elérni. Ahogy az unió francia főtárgyalója fogalmazott: „Ez a megegyezés soha nem fog megszületni, ha sérti az egységes piacot.” Továbbá úgy tűnik, a halászati jogok kérdése is különösen bonyolult lesz, mivel az EU ragaszkodik az eddig érvényben lévő kvótákhoz, míg a britek szeretnék azt újratárgyalni. Mivel a halászati jogok kérdésköre több tagállam, így az uniós vezetőszerepre törő Franciaország számára is kardinális ügy, ezért az ellentétes érdekek könnyen megtorpedózhatnak bármiféle végső megegyezést.
Barnier azt is kifejtette, úgy érezte, hogy az Egyesült Királyság nem akart bizonyos kérdésekről komolyan beszélni, ami lehetetlenné tette azt, hogy „valódi haladást” tudjanak elérni. Júniusig még két kört ütemeztek be, a május második és június első hetében. A brit kormánynak június 30-ig van ideje arra, hogy további haladékot kérjen. Amennyiben ez nem történik meg, és nem születik meg egy végső megállapodás, december 31-től kezdve a britek és az Európai Unió országai a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) elvei szerint kereskednek – ami így rendezetlen kilépést jelent majd. Ez a szakértői közvélemény szerint katasztrófával érne fel.
Boris Johnson brit miniszterelnök egész választási kampányát a brexit ígéretére építette fel, és szavazóbázisának a további halogatás önmagában is egyenlő lenne a teljes bukással. Azonban a brexit-támogatóknak ígért kilépés utáni fellendülés és virágzás még a „boldog békeidők” pozitív gazdasági környezetének befolyása alatt született. A koronavírus viszont szétrobbantott minden előre készített gazdasági modellt és ígéretet. A kérdés csak az, hogy lesz-e a politikai akarat arra, hogy a valóságot a politikai érdek fölé helyezzék, vagy a kilépés minden körülmények közötti keresztülvitele és a politikai számítás felülírja a racionális döntéseket.
