Az új magyar jogszabály nemcsak nem védi meg a gyermekeket, hanem kárt okoz nekik – többek között ez szerepel az Eurochild elnevezésű, páneurópai gyermekjogi hálózat állásfoglalásában, amely a melegeket a pedofilokkal összemosó magyar szabályozásról szól. Az ernyőszervezetnek 35 európai országban csaknem 200 tagja van, véleményük szerint a szóban forgó törvény többszörösen is sérti a gyermekek jogait és megbélyegzik az LMBTQI+ személyeket.
Mieke Schuurmannal, az Eurochild gyermekjogokkal és gyermekvédelemmel foglalkozó vezető tanácsadójával beszélgettünk Brüsszelben.
– A magyar kormány szerint a gyermekek szexuális nevelése a szülők kizárólagos felelőssége, és egyetlen intézmény sem veheti át. Egyetért ezzel? Milyen szerepet játszhatnak ezen a téren az iskolák?
– A szexuális nevelés nem csak a szülők felelőssége, az iskoláknak kiegészítő szerepet kell játszaniuk. A szexuális nevelés túlmutat a biológián és a szaporodáson, és felkészíti a gyermekeket testükkel és a jogaikkal kapcsolatos ismeretekre. Tájékoztatja őket a nemek közötti egyenlőségről, a szexuális orientációról, a nemi identitásról és az egészséges kapcsolatokról. A szexuális nevelés elengedhetetlen a gyermekek elleni szexuális visszaélések, a szexuális erőszak és a szexuális kizsákmányolás megelőzéséhez és leküzdéséhez.
Az Európa Tanács egyezménye a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaélésekkel szembeni védelméről („a Lanzarote-i egyezmény”, amelyet Magyarország 2015-ben ratifikált) megköveteli az államoktól, hogy „biztosítsák, hogy az alap- és középfokú oktatás során a gyermekek tájékoztatást kapjanak a szexuális kizsákmányolásról és szexuális bántalmazásról, valamint saját maguk védelmének eszközeiről, igazítva képességeikhez”. Az iskolai környezet különösen alkalmas lehet arra, hogy tájékoztatást nyújtson a gyermekek elleni szexuális bántalmazás széles körű problémájáról, történjen ez a családi keretek között vagy úgymond a „bizalmi körükben”. Az iskolák segíthetnek a családok és a szülők felé irányuló dezinformációs problémák kezelésében is, és bizonyítékokon alapuló információkat hozhatnak a gyermekek és a családok tudomására.
– Mit gondol, milyen hatással lehet a gyermekre, ha riportokat és filmeket lát az LMBTIQ közösség életéről? Van-e káros hatása?
– Nem. Mindezek hozzájárulnak a gyermekek ismereteihez a szexuális irányultságról, a nemi identitásról és az egészséges kapcsolatokról, illetve hozzájárulnak az egyenlőbb társadalomhoz és a diszkrimináció csökkentéséhez is.
Az LMBTQI-gyermekek eltérő bánásmódban részesülnek és diszkriminációtól szenvednek. Egy nemrégiben gyermekekkel folytatott konzultáció azt mutatja, hogy minden harmadik gyermek hátrányos megkülönböztetést vagy kirekesztést tapasztal. Az LMBTQI-gyermekek körében ez az arány magasabb, az érintettek több mint fele mondja ezt. Ez a megkülönböztetés előítéleteket, zaklatást, sőt, erőszakot jelent. A gyermekek testükkel és jogaikkal kapcsolatos ismeretekkel való ellátása, valamint az egészséges kapcsolatokról való tájékoztatása segíthet a diszkrimináció leküzdésében, valamint az előítéletek és az erőszak megelőzésében.
– Összefoglalná, hogy a gyermekek milyen jogait sérti önök szerint ez a törvény?
– A jogszabály módosításai megsértik a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény több cikkét is. A 2. cikk arra kötelezi a részes államokat, hogy biztosítsák: minden gyermek élvezhesse az egyezményben megfogalmazott jogokat – megkülönböztetés nélkül. Ez magában foglalja a diszkrimináció közvetlen és közvetett formáinak tilalmát is. Noha a 2. cikk nem mondja ki kifejezetten, de az „egyéb státus” kifejezést az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága úgy értelmezte, hogy magában foglalja a szexuális irányultságot és a nemi identitást is. A Bizottság kifejezetten elismerte a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, valamint interszexuális gyermekeket.
Az egyezmény 3. cikke arra kötelezi a részes államokat, hogy biztosítsák: a gyermekekkel kapcsolatos minden intézkedésnek a gyermek érdekein kell alapulnia. A szexuális nevelés elfogadása és sikeres megvalósítása érdekében figyelembe kell venni a közösségek és a szülők kulturális és vallási hátterét. Ezért támogatni kell az iskolákat abban, hogy kapcsolatba lépjenek velük, és figyelembe vegyék nézeteiket, amennyiben azok nem ütköznek a szexualitás nevelésének céljaival, a gyermek érdekeivel.
A 13. cikk előírja, hogy a gyermekeknek joguk van a véleménynyilvánítás szabadságához, és bármilyen módon és bárhol kifejezhetik érzelmeiket és nézeteiket, hacsak ez nem sérti mások jogait.
A 17. cikk kötelezi az államokat annak biztosítására, hogy a gyermekek megfelelő tájékoztatást kapjanak, a 19. pedig arra, hogy védjék meg a gyermekeket a bántalmazás és az elhanyagolás minden formájától, és hajtsanak végre többek között prevenciós programokat. Márpedig a gyermekek szexuális oktatása hozzájárul a bántalmazás megelőzéséhez.
További cikkek szólnak arról, hogy az államoknak biztosítaniuk kell a gyermekek számára a lehető legmagasabb szintű mentális és fizikai egészséget, valamint az egyenlő hozzáférést a minőségi és inkluzív oktatáshoz, ideértve a gyermek személyiségének és tehetségének fejlődését, elősegítve az emberi jogok tiszteletben tartását.
