Továbbra sem történt áttörés az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeni kapcsolatrendszerének feltételeiről folyó tárgyalásokon, így a felek további megbeszélések során próbálnak valamiféle kompromisszumot összekovácsolni. Annak ellenére, hogy mindenkinek – legalábbis nyilvános kommunikáció szintjén – a megegyezés a célja, Boris Johnson brit miniszterelnök egyre több interjúban készíti elő a terepet egy „no-deal” brexit, avagy rendezetlen kilépés lehetőségére.
A brexit támogatói azzal érveltek (már az eredeti, 2016-os referendumot megelőző kampány előtt is), hogy az EU közös kereskedelmi politikájának igája alól „felszabadulva” új, kedvezőbb (szabad)kereskedelmi megállapodásokkal fogják helyettesíteni a kilépés után érvénytelenné váló, európai szinten működő megállapodásokat. Óvatosságra inthette volna a briteket, hogy 2016 júliusában Oliver Letwin, aki a kabinet brexitért felelős minisztere volt, arra hívta fel a figyelmet, hogy a briteknek „nincsen kereskedelmi tárgyalójuk”, mivel az összes ilyen szakértő „az EU-nak dolgozik”. Ennek fényében nem meglepő, hogy az elmúlt négy év alatt a kereskedelmi megállapodások terén a britek mérsékelt sikereket tudtak elkönyvelni.
Az Egyesült Királyság az EU tagjaként 40 kereskedelmi egyezménynek volt tagja, ami több mint 70 országra vonatkozott – ez 2019-ben a teljes brit kereskedelem 11 százalékát tette ki. Eddig a 40 közül 27 egyezményt kötöttek meg újfent Nagy-Britannia és harmadik országok között (57 államot, vagy területet lefedve), amelyek 2021 januárjában automatikusan életbe lépnek. Ezek közül a legnagyobb volumenű kereskedelmet a britek Svájccal (mintegy 37 milliárd font), Izlanddal és Norvégiával (27 milliárd font), illetve Kanadával (22 milliárd font) bonyolítják le, míg a legkisebb kereskedelmi egyezmény Palesztinára vonatkozik (körülbelül 9 millió font).
Ezen korábbi kereskedelmi egyezmények pótlása mellett az Egyesült Királyság Japánnal is megegyezett 2020 októberében, a megközelítőleg 31,6 milliárd fontos kapcsolat a brit kereskedelem 2 százalékát teszi ki. A megállapodás értelmében a brit exportok 99 százaléka vámok nélkül érkezhet majd a felkelő nap országába. E mellett további tárgyalások is folyamatban vannak, ezek közül Szerbiával, Törökországgal és Mexikóval számítana jelentősebb, valóban szignifikáns gazdasági sikernek a megállapodás.
Ezeknek az egyezményeknek megkötése esetén sem mondható azonban az, hogy az unióból való kilépés meghozta volna azt a kereskedelmi szabadságot, amiről Nigel Farage Brexit Pártjának szavazói ábrándoztak. Ez pedig abból fakad, hogy az EU-val továbbra sem sikerült megállapodásra jutnia Boris Johnsonnak és jelen pillanatban nehezen látható az, hogy a két fél érdekei milyen formában egyeztethetőek össze.
Amennyire jelen van a brit nemzettudatban a globális nagyhatalom képe, gazdaságilag legalább annyira függ az öreg kontinenstől a szigetország és ez a fajta függés a kereskedelemben is megjelenik. Az EU-s kereskedelmi blokk egyértelműen és magasan London legfontosabb partnere. Tavaly a britek 294 milliárd fontnyi exportja irányult az unióba (az összes brit export 43 százaléka), míg az EU-ból érkező importok összértéke meghaladta a 374 milliárd fontot (az összes brit import 52 százaléka). Ezek a javak és szolgáltatások 2021. január 1-ig minden akadály és vám nélkül áramolnak a Csatornán keresztül, de amennyiben nincsen megegyezés, életbe lépnek a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai, ami nagyon leegyszerűsítve vámokat és ellenőrzéseket, azaz plusz kiadást jelent.
Ahogy lapunk korábban megírta, a 2020. január 31-ei „politikai brexit” lényegében nem érintette az utca emberét – a kereskedelmi brexit nem lesz ilyen észrevehetetlen. Becslések szerint a gépkocsik 10 százalékkal, míg – ahogy a The Guardian is írja – bizonyos élelmiszerek (sajt, marhahús) akár 50 százalékkal is megdrágulhatnak. A halászat, ami az uniós kereskedelmi tárgyalások egyik legnehezebben megoldható részét képezi, rendezetlen kilépés esetén is nehézségekkel kénytelen szembenézni: a legnagyobb részben francia kikötőkben feldolgozott „tenger gyümölcsei” akár értékük 60 százalékát is elveszthetik a vámok és ellenőrzések miatt kialakuló késlekedések miatt. A britek által fogyasztott élelmiszerek 30 százaléka szintén az EU-ból érkezik, a várható drágulás súlyos hatással lehet a szegényebb háztartásokra.
A brit gazdaság egyes szektoraira – elsősorban gyáripar, pénzügyi szolgáltatások, mezőgazdaság – a rendezetlen kilépés különösen negatív hatással lesz, a gazdasági termelés 2 százalékát semmissé téve. Ezek a rendkívül borús számok tovább fogják súlyosbítani az országban a – félremenedzselt – koronavírus-járvány hatásait: 2020-ban a brit gazdaság 11,2 százalékos visszaesést produkált, míg a munkanélküliek aránya 4,5 százalékra nőtt.
Mindezek ellenére Boris Johnson továbbra is optimista és azt üzente, hogy bármi történjék, az Egyesült Királyság „nagyon-nagyon jól elboldogul majd”. Azonban amikor a brit miniszterelnök arról beszél, hogy az „ausztráliai típusú” kereskedelmi megegyezés is megfelel, ha úgy alakulnak a tárgyalások, nem veszi figyelembe, hogy mennyire különböző a két ország földrajzi helyzete és gazdasági kitettsége. Ausztrália, annak ellenére, hogy sokkal kisebb mértékben kereskedik az EU-val, mint az Egyesült Királyság, arra törekszik, hogy a vámok minél kisebbek legyenek, és hogy egy szabadkereskedelmi egyezmény keretében lényegében megszűnjenek a közeljövőben.
Malcolm Turnball, aki Ausztrália miniszterelnöke volt 2018-ig azt üzente Boris Johnsonnak egy interjú keretében: „vigyázz, mit kívánsz”, hiszen Ausztrália „hatalmas korlátokkal” szembesül az EU-val való kereskedelem során. „Ausztrália kereskedelme az EU-val nem egy olyan, amit kereskedelmi szempontból a britek szeretnének maguknak”. A Liberális Párt korábbi kormányfője hozzátette: az ausztráliai megoldás „elég csalódást keltő lesz, ahogy azt majd magad is látni fogod”. Az elmúlt négy év során megkötött brit kereskedelmi egyezmények fényében nehéz nem egyetérteni megállapításával.
