Nagy a tolongás az uniós kasszánál

„Innen szép nyerni!” – idézhetnénk a számtalan, teljesen felesleges sportszakmai közhely egyikét annak bemutatására, hogy milyen esélyei vannak a közös EU-s költségvetés elfogadásának a csütörtökön kezdődő uniós csúcson. A találkozónak ez az egyetlen napirendi pontja, de az óvatosabbak is kétnapos tanácskozásra fogadnának, ami vagy hoz eredményt, vagy nem.

A bizonytalanságot számtalan tényező növeli, tekintettel arra, hogy egy olyan „konszenzusos” javaslat került az asztalra, ami senkinek sem tetszik. Hogy konkrétan kik nincsenek megelégedve vele? A németek, a spanyolok, az Európai Parlament, a visegrádi országok, a hollandok, a környezetvédők, az autógyárak, a gazdálkodók és még nagyon hosszan lehetne folytatni a sort.

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke ebben a hónapban valamennyi uniós tagállam vezetőjével tárgyalt és ennek alapján múlt héten pénteken nyilvánosságra hozta a javaslatát, aminek egyszerre kellett megfelelnie azoknak is, akik több pénzt akartak és azoknak is, akik kevesebbet akartak befizetni. Azoknak, akik sokallták a felzárkóztatási pénzeket és többet akartak klímavédelemre költeni és azoknak, akik szerint a klímapolitika a gazdagok felelőssége. És azt is figyelembe kellett vennie, hogy nagyon sokan erősebb jogállami kontrollt követeltek, a potenciális érintettek azonban tiltakoztak ez ellen.

Különböző számítások vannak arra, hogy a britek kilépésével mennyivel lesz kevesebb pénz a közös kasszában, de azt lehet mondani, hogy ez hét évre 75 milliárd euró mínuszt jelent. A kieső pénzt a nettó befizető tagállamok egyáltalán nem akarják pótolni, sőt, inkább kevesebbet tennének a közösbe. Az Európai Bizottság eredeti költségvetési javaslata a bruttó nemzeti jövedelem 1,114 százalékát irányozta elő, a nettó befizetők (svédek, hollandok, osztrákok, dánok) 1 százalékot látnának szívesen, ehhez képest a mostani javaslat 1,074-ről szól. Csak összehasonlításként, az Európai Parlament állásfoglalása 1,3 százalékról beszél. (Az EP-nek majd később osztanak lapot, a tagállamok által elfogadott költségvetést nekik is jóvá kell hagyniuk, magyarul vétójoguk van.)

A kevesebb pénzből aztán megy a kiszorítósdi, miközben alapvetésként kellene kezelni, hogy a kiadások 25 százaléka a környezetpolitikával van és lesz összefüggésben. Ezen kívül a főbb prioritások a védelem, a kutatás-fejlesztés, a határigazgatás és migráció, integráció. A nagy vesztesek pedig a strukturális és mezőgazdasági alapok, ahonnan a közép-kelet-európai régió a saját GDP-jét minden évben több százalékkal tudta növelni. Anélkül, hogy elvesznénk a számok tengerében: Magyarország számára most 17,8 milliárd euró állhat rendelkezésre a következő hét évben, ez 6 milliárd euróval kevesebb, mint a most lezáruló ciklusban.

A jogállamiság feltételrendszer nem hiányzik egyetlen javaslatból sem, de fontos megjegyezni, hogy itt az elsődleges cél az EU-s források védelme, nem pedig valamiféle általános demokrácia-ellenőrzés. A legújabb verzió azonban engedményt tesz azoknak, akik sérelmezik ezt az intézményt, mint például a magyar kormány. Eddig úgy nézett ki az eljárás, hogy a pénzek kifizetésének felfüggesztését az Európai Bizottság kezdeményezheti, de a tagállamok minősített többsége blokkolhatja. Charles Michel javaslata szerint a minősített többség ahhoz kell majd, hogy életbe léphessenek a büntetőintézkedések, ha valahol sérülnek a jogállami szabályok – de ezt az elemzést továbbra is az Európai Bizottság végzi majd el. Vagyis a szankciókat egy blokkoló kisebbség megakadályozhatja, a sajátos szavazási rend, a tagállamok népesség szerint súlyozása miatt a blokkoláshoz is tucatnyi kormány – vagy a négy legnagyobb – támogatása kell.

Nem lehet tudni, hogy meddig tart majd az EU-csúcs. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy miután mindenki elmondta az álláspontját, a tagállami vezetők a Tanács elnökének koordinálásban végeláthatatlan két- és többoldalú egyeztetésekbe kezdenek majd, s ez napokig elhúzódhat. És hogy zárásként is egy értelmetlen sporthasonlatot használjunk: minden a pályán dől el.