Az biztos, hogy semmi sem oldódott meg azzal, hogy Orbán Viktor elment Strasbourgba és ismertette a magyar uniós elnökség programját. Három és fél órán keresztül tartott a vita (közvetítésünk itt), ahol a képviselők igyekeztek mindent a magyar miniszterelnök fejére olvasni, ami eddig csak gyűlt bennük. S ez többé-kevésbé sikerült is.
A képviselők nagy részét láthatóan egyáltalán nem érdekelte, hogy mit akar a magyar kormány az európai versenyképességgel vagy a kohéziós alapok jövőjével, esetleg a gazdabarát mezőgazdasággal. Vagy akár a migrációval. Az elnökségnek ugyanis – egyiknek sem – nincs döntő ráhatása a több éves folyamatokra. Ahol lenne, az egyes, még tárgyalás alatt lévő jogszabályok véglegesítésére például, ott meg van kötve az elnökség keze. Jelenleg nincs Európai Bizottság, decemberig nem is lesz, az uniós végrehajtó testület nélkül pedig nem lehet az intézményközi tárgyalásokat lefolytatni. Erről persze nem a kormány tehet, s arról is csak részben, hogy ilyen sokáig húzódott az elnökségi program bemutatása. Gondoljunk bele: a magyar elnökség hat hónapjának már több mint a fele eltelt, de még mindig ott tartunk, hogy vitázunk a programról, bár igazából az Európai Parlamentnek nincs ráhatása arra, hogy egy kormány mit tekint fontosnak.
A vita tehát nem az elnökségről szólt, hanem leginkább Orbán Viktorról. A magyar miniszterelnök hat éve szólalt fel utoljára az EP-ben, annak ellenére, hogy valamelyik tagállami vezetővel minden hónapban szerveznek egy eszmecserét. Ilyenre azonban Orbánt eddig még csak nem is hívták, hat évvel ezelőtt is a magyar jogállamisági vitára utazott Strasbourgba. Azóta is volt számtalan jogállamisági vita – ám Orbán nélkül.
„Nem kell lopni és akkor nem kell félni” – újabb jogállamisági vita az EP-ben
Egyre türelmetlenebb az Európai Parlament a jogállamisági mechanizmus miatt.
Arra viszont tökéletes volt ez a vita, hogy két világ ütközését megláthassuk. Az Európai Parlament abszolút többségét adó öt párt tényleg egy emberként szólalt fel Orbánnal szemben, csatlakozott hozzájuk az Európai Bizottság elnöke is. Míg a másik oldalon az összességében mintegy 110 képviselővel rendelkező két szélsőjobboldali frakció, az Orbán-rajongó Patrióták Európáért és az Európa-gyűlölő Szuverén Nemzetek Európája-frakció képviselői szólaltak fel. És óvatosan egyensúlyozva bár, de a konzervatív csoport képviselői is egyszerre védték és támadták a miniszterelnököt.
Orbán hiába aggódik az európai versenyképességért és vetne gátat az illegális bevándorlásnak, ha erre válaszul Putyin hasznos hülyéjének nevezik. Meg még sok minden másnak is, felsorolva a magyar kormány bűnlajstromát, ami igen széles spektrumú, a magyarországi korrupciótól a békemisszióig terjed. Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke konkrétan azzal vádolta a magyar miniszterelnököt, hogy Moszkvában a szövetségesek terveit mutogatta Putyinnak, aki két nappal később gyerekkórházat bombázott Kijevben, Ursula von der Leyen bizottsági elnök pedig ismét felvetette, hogy vajon mi a különbség az 56-os magyar hősök és az Ukrajnát védő hazafiak között, mert szerinte semmi. Ezt Orbán Viktor az összes szabadságharcos nevében visszautasította, majd Weber fejéhez vágta, hogy azért haragszik rá meg az összes magyarra, mert miatta – vagyis a magyar kormányfő miatt – nem lett bizottsági elnök 2019-ben. A személyeskedés gyakran előkerült, de leginkább a fideszesek tolmácsolásában, akik Magyar Pétert telefontolvajnak nevezték, aki ráadásul lehallgatta a feleségét. A stílus miatt Roberta Metsola kénytelen volt figyelmeztetni Deutsch Tamást.
Magyar Péter: Miniszterelnök úr, mindannyian tudjuk, hogy vége van – Percről percre
Manfred Weber és Ursula von der Leyen is keményen bírálta Orbán Viktort az Európai Parlamentben a magyar uniós elnökség programbemutató vitáján.
Bizonyára sokat fogjuk még látni azt a képet, amelyen – felszólalása előtt – Magyar Péter kezet nyújtott Orbán Viktornak. Úgy tűnt, mintha Orbán hezitált volna, hogy elfogadja-e a felkínált jobbot, de végül megtörtént a kézfogó.
A nap képe: az első nyilvános kézfogás
Orbán végül elfogadta a gesztust.
Az EP politikai testület, így aztán valódi politikai vitát láttunk. Aminek annyi haszna mindenképpen volt, hogy Orbán Viktort is láthattuk olyan helyzetben, amikor számára idegen környezetben, egymás után érkező vádakra, bírálatokra kellett reagálnia. És Orbán reagált is, válaszolt, riposztozott, viccelődött, ha kellett, csúsztatott és elferdítette a tényeket, de láthatóan elemében érezte magát. Ez ugyanakkor nem javított a megítélésén, de kiderült, hogy még mindig feltalálja magát ilyen helyzetekben. Ennek fényében még inkább érthetetlen, hogy miért zárkózik el évek óta a vitáktól.
Akik alulteljesítettek, de ez sem új jelenség, azok a fideszes képviselők. Ők tényleg rendkívül alacsony színvonalon szólaltak meg, olyanok voltak, mint azok a kommentelők, akiket sem a tények, sem a történések nem zavarnak, csak a saját magukét szajkózzák. Ahogy Orbán Viktor fogalmazott záró hozzászólásában, sajnálja, hogy sokszor csak a pártpropagandát hallotta visszaköszönni a képviselői felszólalásokban. De biztos nem a sajátjaira gondolt, holott lett volna oka rá.
