Áttörést ért el az Európai Parlament a tagállamokkal a jogállamisági feltételekről folytatott tárgyalásokon. A tagállamok delegációja ugyanis egyetértett azzal, hogy kössék össze az uniós források felhasználását a jogállamisági feltételekkel. Eddig ugyanis csak azt tartották elképzelhetőnek, hogy az unió pénzügyi érdekeinek sérelme esetén lehessen büntetőintézkedéseket kivetni. Az EP kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy ezt kevésnek tartja, ennek értelmében tette meg módosító javaslatait. Ezeket részben elfogadva az a kompromisszum született, hogy a jogállamiság sérelmét figyelembe veszik minden olyan esetben, amikor fennáll a költségvetés veszélyeztetése. Ilyen módon valamennyi, az alapszerződésben megfogalmazott uniós alapértékekre kiterjed ez a lehetőség.
E hír kapcsán nagyon sok kérdés merül fel, és nincs is meg még mindegyikre a válasz. Ez a kompromisszum nem végleges, de nem sok esély van arra, hogy változzon. Még jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek – ezzel nem lesz gond. És a tagállamok tanácsának: nagy valószínűséggel ezzel sem lesz gond, mert nem szükséges egyhangúság. A tagállamok minősített szavazással döntenek, ami 15 ország szavazatát jelenti, amelyek az unió népességének legalább 65 százalékát képviselik. Gyors fejszámolással átlátható, hogy a magyar és a lengyel voks nem elég a folyamat megállítására. Eddig más tagállam nem jelezte a kifogásait, hiába van egyébként jó kapcsolatban a magyar miniszterelnökkel a cseh, a szlovák, a szlovén vagy a bolgár kormányfő.
A jogállamisági eljárás indításának joga az Európai Bizottságé – ez sem túl jó hír a brüsszeli testületet folyamatosan szapuló Orbán-kormány számára. Mint ahogy az sem, hogy az esetleges pénzügyi szankció kiszabása során sincs vétójog, ezt a döntést is minősített többséggel fogadják el a tagállamok. Sőt, az Európai Bizottságnak elég nagy befolyása van a folyamatra, ezzel próbálták elején venni a felek annak, hogy végeláthatatlanul elhúzódjon egy ilyen ügy. Több határidő létezik, de öt hónap alatt a legtöbb ügy eljut a döntésig. Ez pedig az – függően az Európai Bizottság javaslatától –, hogy az uniós támogatást, vagy azok egy részét felfüggesztik, visszavonják, csökkentik. De ez csak a támogatás Brüsszelből a tagállamig vezető útját érinti, mert a pénznek el kell jutnia a végfelhasználókhoz, vagyis akiknek az érdekében a támogatást odaítélték. A hiányt a nemzeti költségvetésből kell pótolni, vagyis egy ilyen ügy nemhogy nem növeli a nemzeti büdzsét, hanem egyenesen csökkenti.
Érdekes lenne tudni, hogy ez a forgatókönyv mióta létezik. Az tény, hogy a júliusi pénzügyi alkuhoz, amikor a tagállamok megegyeztek az EU ezermilliárd eurós következő hét éves költségvetésében, valamint a 750 millárdos helyreállítási alapban, a jogállamisági tételek sokkal enyhébbek voltak. Egy hosszadalmasabb folyamat, amely csak az EU pénzügyi érdekeinek sérelme esetén alkalmazható. Ehhez képest most az összes uniós alapérték megsértése, vagy annak veszélye kiválthatja a büntetést. Még egyszer: megelőző szerepet is szánnak ennek a mechanizmusnak, ami azért több egy felemelt mutatóujjnál. Igaz ugyanakkor az is, hogy az uniós pénzügyek sérelmének, vagy annak veszélyének meg kell valósulnia, de innentől kezdve már kreativitás kérdése a folyamat elindítása.
Valószínűleg a nagy tagállamoknak júliusban csak annyi céljuk volt, hogy legyünk túl a nehezén, a pénzügyeket rendezzük, aztán majd foglalkozunk a jogállammal. Így aztán Orbán Viktor is megszavazta a pénzügyi alkut, most meg kirúgták alóla a sámlit. Az ugyanis nagyon figyelemre méltó, hogy pár hét alatt sikerült idáig eljutni a tagállamoknak, az ötödik tárgyalási körben már engedtek is az álláspontjukból. Legalábbis a nagy többség, de ez most elég volt.
Ha a magyar kormánynak ezen a meccsen nem is, de egy másikon még van lehetősége visszavágni. Nem is rejtették véka alá, hogy a magyar parlament nem fogja megadni az uniós hitelfelvételhez a szükséges hozzájárulást, ha tovább folytatódik a jogállamisági kekeckedés. Ez történt, és ha Magyarország nem akar látványos visszavonulót fújni, akkor tényleg meg kell torpedóznia az uniós pénzügyi jogszabályokat. Ebben az esetben nemcsak az EU-t fosztanák meg a pénzügyi támogatásoktól, hanem Magyarországot is.
Mindenesetre érdemes figyelni arra, hogy a jogállami alkura adott első magyar kormányzati reagálások nem sok kreativitásról tanúskodtak, a régi szlogeneket hangoztatták, az Európai Parlamentet és a magyar EP-képviselőket kárhoztatták. Holott Bécsben, Berlinben, Párizsban, Rómában, Helsinkiben és más helyeken kellene reklamálni.
