Rémálomból rémálomba: erőszak céltábláivá válnak a menekült ukrán nők és gyerekek

Rémálomból rémálomba: erőszak céltábláivá válnak a menekült ukrán nők és gyerekek

Menekült asszonyok és gyerekek a lengyel–ukrán határon (Fotó: Reuters/Filip Radwanski)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Tévedés lenne azt hinni, hogy aki megmenekül az orosz invázió poklából és eléri az Európai Uniót, az egy csapásra biztonságba kerül. Az Európai Parlamentben ezen a héten több olyan rendezvény is volt, amelyek rámutattak arra, hogy a nők és a gyerekek fokozott veszélynek vannak kitéve az EU-n belül is.

„Tegyünk azért, hogy a gyerekeknek Európa egy másik lehetőség és ne egy második rémálom legyen” – mondta Adrian Vázquez Lazara, az Európai Parlament Jogi Bizottságának elnöke.

Bármilyen furcsa is, de jelenleg senki sem tudja pontosan, hány ukrán menekült gyermek van az EU területén. Emiatt ijesztő események is történnek. Spanyolországban például feltartóztattak egy buszt, amelyben harminc ukrán gyermek ült. Csak annyi derült ki, hogy Fuerteventurára vitték volna őket: a Kanári-szigetek egyik városába, a kontinenstől több ezer kilométerre. Ma sem tudják a hatóságok, hogy ki, hogyan és milyen céllal szervezte az utat.

A gyermekek helyzetét nehezíti az is, hogy különösen az első hetekben, amikor nagy volt a káosz, nem mindegyiküket regisztrálták a határokon. Nagyon sok közülük az intézeti és árvaotthonból elmenekített gyermek. A különbség közöttük az, hogy az előbbieknek nagy valószínűséggel vannak hozzátartozói. Az EU azt szeretné megakadályozni, hogy az ukrán gyerekeket örökbe fogadják, ez ugyanis jelenleg illegálisnak számít.

Az egyik fórumon Aaron Greenberg, az UNICEF gyermekvédelmi tanácsadója azt mondta, hogy ilyen esetekben a követendő nemzetközi gyakorlat, hogy nem lehet örökbe fogadni gyermekeket, s ez vonatkozik az intézeti gyermekekre is. Ugyanis egyáltalán nem lehet biztonsággal megállapítani, hogy egy háború sújtotta országban nem keresik éppen azt a gyermeket a szülei, vagy távolabbi hozzátartozók.

Amit viszont meg kell adni nekik, az a nemzeti gyermekvédelmi rendszerek teljes védelme, abban az országban, ahol a gyerek éppen tartózkodik. Vagyis kerülni kell az ad hoc megoldásokat, mert itt csúszik a legkönnyebben hiba a rendszerbe és kerülhet olyan helyre a gyermek, ahol hátsó szándékkal fogadják.

És van legalább még egy komoly veszélyt, amire többek között Eva Kopacz, az EP gyermekjogi koordinátora hívta fel a figyelmet. Az orosz parlament ugyanis jelenleg az örökbefogadási törvényük módosítását készíti elő, hogy felgyorsítsák a kelet-ukrajnai gyermekek örökbefogadását. „Nyomasztó információk vannak a gyermekek Oroszországba irányuló tömeges és kényszermigrációjáról” – mondta a képviselő, amit alátámasztanak nemzetközi szervezetek is, a jelentések szerint már több mint háromezer ukrán gyerekek kényszerítettek Oroszország felé távozásra.

És ugyancsak számos veszély fenyegeti a nőket. Az EU-ban az emberkereskedelem áldozatainak 72, a szexuális célú kizsákmányolás kárvallottjainak pedig 92 százaléka nő. Ezen belül az ukrán nemzetiségű áldozatok az öt leginkább érintettek között vannak. Ez azt jelenti, hogy még a háború előtt kialakult azok az útvonalak, kapcsolati rendszerek, amelyek révén az ukrán nőket az EU-ba juttatják a szervezett bűnözői csoportok. A mostani kaotikus helyzetben a hatóságok arról számoltak be, hogy ezek az útvonalak tovább élnek, sőt, még nagyobb mértékben használják ki ezeket. Valósággal vadásznak a menekülő ukrán nőkre, akiknek online platformokon kínálnak szállást, utazást, munkalehetőségeket. Jobb esetben csak egy elhagyatott helyen kifosztják őket, másokat azonban teljes mértékben kihasználnak.

Az Európai Parlamentben az egyik lublini civil segítő szervezet, a Homo Faber munkatársa, Anna Dabrowska arról számolt be, hogy olyan ukrán nőkkel vették fel a kapcsolatot, akiket orosz katonák megerőszakoltak. Ezeket a nőket most igyekeznek Lengyelországba menekíteni, ahol nagy valószínűséggel abortuszra lesz szükségük. Igen ám, de a lengyel törvények a művi terhességmegszakítást csak a legritkább esetben engedélyezik. A nemi erőszak ide tartozik, azonban ezt bizonyítani lehetetlen lesz, mert nincs róla látlelet, vagy rendőrségi jegyzőkönyv. A civilek is sokat kockáztatnak, ugyanis börtön fenyegeti azokat, akik abortuszhoz segítenek olyanokat, akik erre nem jogosultak. Szintén nagyon nehéz helyzetbe kerülnek Lengyelországban azok a nők, akik Ukrajnában teljesen törvényes keretek között várnak a művi terhességmegszakításra – erre Lengyelországban már nem lesz lehetőségük.

Ebben a helyzetben csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni azokról a fiatal ukrán nőkről, akik akár tanulmányaikat félbehagyva Lengyelországba utaztak, hogy tolmácsolással, útbaigazítással vagy az utazások felügyeletével segítsék menekült honfitársaikat.