Az Orbán-Von der Leyen találkozó utáni nyilatkozatokból az derült ki, hogy Magyarország kért, de egyelőre nem kapott uniós forrásokat a saját energiarendszerének korszerűsítésére. Ezt onnan lehet tudni, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter kedden Brüsszelben felsorolta, hogy milyen feltételeknek kellene teljesülniük ahhoz, hogy Magyarország elálljon az orosz olajembargó vétójától, az Európai Bizottság azonban azt erősítette meg, hogy semmilyen ígéret nem hangzott el Brüsszel részéről a tárgyalóasztalnál.
A magyar külügyminiszter a Szíria megsegítésére rendezett konferencián vett részt Brüsszelben. Ennek szünetében nyilatkozott a kormánypárti sajtónak, a Magyar Hang és más, független médiumok brüsszeli tudósítói – ahogy tavaly nyár óta minden alkalommal – nem szerepeltek a meghívottak között.
Mindenesetre Szijjártó azt mondta a tervezett olajembargóról, hogy jelenleg „fizikailag lehetetlen lenne a Magyarország működtetéséhez szükséges kőolajmennyiséget beszerezni”. Más országoknak is vannak fenntartásai a vásárlások fél éven belüli beszüntetéséről, de az EU hajlandó egy-két éves haladékokat adni, így aztán egyik tagállamnak sincs olyan határozott álláspontja a vétóval kapcsolatban, mint Magyarországnak. Ennek is betudható, hogy 24 órán belül Ursula von der Leyen bizottsági elnök és Emmanuel Macron francia elnök is tárgyalt Orbánnal.
Az Európai Bizottság szóvivőjének szavaiból az szűrhető le, hogy a diplomácia nyelvén igyekeztek meggyőzni Orbánt a közös célokról.
„Ez a tárgyalás nem az ígéretekről szólt. Hanem annak biztosításáról, hogy politikai és technikai szinten mindkét oldalon van egy megfelelő megértés a szóban forgó kérdésekről” – jelentette ki Eric Mamer. Ennek a kijelentésnek az eleje pedig arra utal, hogy az EU nem vállalt semmilyen kötelezettséget Magyarország felé.
Azt viszont már Szijjártó Pétertől tudjuk, hogy elvárások azonban vannak. A magyar alapvetés az, hogy – Szijjártót idézve – „az Európai Bizottság most létrehozott egy problémát, a mi jogos elvárásunk az, hogy tegyen javaslatot annak megoldására.” A külügyminiszter azt is elmondta, hogy mi a megoldás: a magyarországi kőolajfinomítók technológiai átállítása, amihez több száz millió dollár és jónéhány év kell, illetve az adriai kőolajvezeték 20 százalékos bővítése, de ez Horvátországon múlik. A külügyminiszter összefoglalva úgy fogalmazott, hogy a magyar energiarendszer modernizálására van szükség – ennek az árát szeretnék kifizettetni.
A külügyminiszter is hivatkozott a tagállami vezetők által márciusban elfogadott Versailles-i Nyilatkozatra, amely a magyar olvasat szerint lehetőséget biztosít arra, hogy a saját energiamixét összeállítsa. Ez valóban így van, azonban ennek a nyilatkozatnak a következő volt a legfontosabb pontja: az állam- és kormányfők kijelentették, hogy „fokozatosan, a lehető leggyorsabban megszüntetjük az orosz földgáz, kőolaj és szén importjától való függőségünket”. Ez pedig nem értelmezhető másként, minthogy minden tagállam megteszi az ehhez szükséges lépéseket. A magyar álláspont azonban jelenleg az, hogy ez lehetetlen.
Ursula von der Leyen közleményéből tudjuk azt is, hogy egy videokonferenciát fognak összehívni a közép-kelet-európai térség érintett szereplőinek részvételével. Bár ezt nagyon rövid időn belülre ígérték, egyelőre a technikai részletek egyeztetése folyik. Ennek a megbeszélésnek minden bizonnyal az lenne az értelme, hogy kiderüljön: a tengerparttal nem rendelkező, így például LNG-szállítmányokat fogadni nem képes Magyarországnak a szomszédok milyen infrastrukturális segítséget tudnak nyújtani. Az orosz kőolajról – és majdan a földgázról – történő leválás ugyanis – természetesen – minden országban központi kérdés, és a fővárosok egymás után kötnek új szállítási szerződéseket és egyeznek meg új szállítási útvonalak építéséről, a meglévők összekapcsolásáról.
Újabb konfliktus lehet Brüsszel és Budapest között, hogy az EU többsége szeretne minél hamarabb ennek a szankciónak érvény szerezni. A tervek szerint az orosz nyersolajat hat hónapon belül, a finomítottat pedig az év végéig vezetnék ki. Szijjártó Péter szerint ez praktikusan 6 és 8 hónapot jelent, tehát a megállapodásra még 6-8 hónapnyi idő van.
