Az Európai Bíróság főtanácsnokának az a jogi véleménye, hogy az úgynevezett Sargentini-jelentést szabályosan fogadta el az Európai Parlament. Magyarország azért indított pert, mert a kormány szerint a tartózkodó szavazatokat nem számították be a szavazatok összesítésébe és csak így vált lehetővé, hogy kétharmados többséget kapjon az indítvány. Ez volt az a szavazás, amelynek eredményeként két évvel ezelőtt a Parlament a 7-es cikkes eljárás megindítását javasolta az Európai Bizottságnak.
A főtanácsnok először is megállapítja, hogy nyelvi szempontból a „tartózkodás” és a „leadott szavazat” fogalma kölcsönösen kizárja egymást. Míg ugyanis a tartózkodó személy azt kéri, hogy szavazatát se valamely javaslat mellett, se az ellen ne vegyék figyelembe, és azt kívánja, hogy úgy kezeljék, mintha egyáltalán nem szavazott volna, a „leadott szavazat” fogalma arra utal, hogy valamely személy a javaslat melletti vagy az elleni szavazatával tevőlegesen kifejezte véleményét.
Michal Bobek főtanácsnok kimondta, hogy a Parlament eljárási szabályzatának szavazásra vonatkozó részei a szavazás időpontjában úgy rendelkeztek, hogy „a szavazásra bocsátott szöveg elfogadásának, illetve elutasításának megállapításához csak a mellette és az ellene leadott szavazatokat veszik figyelembe, kivéve azokat az eseteket, amelyek tekintetében a Szerződések különleges többséget írnak elő”, és ily módon egyértelműen kizárta a tartózkodásokat. Eddig azonban a alapszerződések ilyen kivételt nem írtak elő.
Arra is rávilágított a főtanácsnok, hogy a képviselőket másfél nappal a szavazás előtt tájékoztatták a szavazatszámlálás módjáról, vagyis tisztában voltak a tartózkodó szavazat megítélésével.
A főtanácsnoki vélemény nem köti az eljáró bíróságot, de az esetek döntő többségében ezzel megegyező ítélet szokott születni.
