Sikk ugyan rugdosni manapság a Kossuth rádiót – hírműsorai a közszolgálatiság megcsúfolása miatt okkal kapnak bírálatot –, de azért akad ott hallgatni való. Igaz, ezt fülelni akkor érdemes, amikor még vagy már kevesebb hallgató sürög a rádió körül, így magabiztosabban manőverezhet az ember a gondos kézzel telepített propagandapatronok között. A Hajnal-táj című műsor éppenséggel aknamentes. Rádiót kapcsoló koránkelők – ez 5 óránál nem lehet később – tartalmas műsort kapnak, ahogy urbanizálódott honpolgárok is.
A Hajnal-táj mostohagyerek az erőskezű MTVA-keresztapa asztalánál. Arca a műsortestvéreitől elüt, ő indul a legkorábban munkába, és az érdemeltnél kevesebb figyelmet kap. Lényegében ízig-vérig vidékmagazinról van szó, még ha nem is olyan, mint az idős testvér, az 1990-es évek kultikus délutáni riportműsora, a Magyarországról jövök.
Aki például szeptember 9-én hallgatta, egyebek mellett megtudhatta, hogy az alma felvásárlási ára valamivel magasabb, mint egy éve, ám a szabolcsi gazdák tavalyi tetemes veszteségeinek kompenzálására nem elég. Kiderültek a téli tüzelővásárlás buktatói; az is, hogy a Zala megyei Orosztonyban önkéntesek és egy gyöngybagoly védelmi alapítvány látogatóközpontot nyitott, és hogy egy gyöngyösi menhelyen – ahol soha egyetlen ebet sem altatnak el – éppen 101 kiskutya vár gazdára.
„A széljobbostól a munkáspártosig hallgatnak minket" | Magyar HangKülönösen utóbbi, Pilisy Csenge riportja csilingelt; a kutyák ugattak, a kennel nyikorgott, a telepvezető és a riporter kalauzolt, és még némi rendszerkritika is akadt: hiába az állatvédelmi jogszabályok, ha a hatóságok nem tartatják be őket. Naponta üdíti a műsort dr. Lorászkó Gábor állatorvos szakértelme és Bozsik gazda – polgári nevén: József – tanácsai is; utóbbi évtizedek óta segíti a kertészkedőket.
Életszagú anyagok ezek, amelyeket nagyothalló-készülékkel kell keresni az állami rádióban. Nem csoda, miután a még a 2000-es évek elején is kilenctagú vidéki stúdióhálózatból mára romok sem maradtak. Az első bezárási hullám 2007-ben érte el a szerkesztőségeket, a megmaradt ötnél 2012 decemberében húzták ki végleg a dugót. Az újságírókat szélnek eresztették – akadt, aki külföldön vállalt munkát, más önkormányzati dolgozó lett –, velük pedig eltűntek oknyomozások, vidéki portrék és mély riportok. A nagyvárosokban maradt egy-egy tudósító; jellemző: vidéki anyag elvétve akad a 40 percesre duzzasztott Déli krónikában. Hajnaltájban él most a vidéki rádiózás, még ha azok ma 3–5 perces színes-hasznos, feszes összeállításokat is jelentenek. Innen fakad a műsor gyengesége is: egy-egy a felszínen érdekes anyagnál érdemes volna mélyebbre nézni, de ehhez alighanem túl korai a műsor, és a cél sem ez.
Persze a Hajnal-táj vége már reggel. Hat előtt a Jó reggelt, Magyarország! című műsort ajánlják, és lankadó figyelmem miatt máris a hallójáratomban durran a patron: „Évek óta nem volt ilyen erős a migrációs nyomás”. Ez már a szokásos ügymenet.
Kossuth rádió, Hajnal-táj, 2019. szeptember 9. (5 óra)
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/37. számában jelent meg, 2019. szeptember 13-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/37. számban? Itt megnézheti!
