A következő évek sorsdöntőek lesznek hazánk életében. Továbbra is Kelet felé megyünk, vagy fordulatot tudunk elérni? Kelet vagy Nyugat? Kilátástalanság – vagy modern élet? Az Orbán-kormány kánaánt ígér 2030-ra, de a káosz felé viszi az országot.
Az, ami hazánk társadalmi-gazdasági életében történik – hihetetlen. A kormány ahelyett, hogy mindent megtenne a tudásalapú társadalom-, a befogadó gazdaság létrehozásáért, az ipar „4.0”, a digitalizáció fogadása érdekében – minden lehetséges eszközt megragad, hogy a XXI. század fő sodrából kimaradjunk. Hogy a lakosság minél jobban elkerülje a szoftverek, algoritmusok térnyerése miatti kihívásokat. Hogy a diplomások száma ne növekedjen, hanem csökkenjen. Hogy a robotizáció világában a beszűkülő fizikai munka ismét visszakapja a Kádár-kori magas presztízsét. Hogy a mobiltelefont leginkább telefonálásra használjuk, s nem a Facebook, a Google, az Uber, az Amazon, az Airbnb, az Etsy és még számos, egyre nehezebben követhető, de egyre meghatározóbb szolgáltatások, platformok igénybevételére. Hogy ennek mi lesz az ára 10–15 év múlva? Katasztrófa. Ma ez – úgy tűnik – senkit sem érdekel.
De kinek kellene a vészharangot megkondítani? Nyilván azoknak, akik nálam sokkal inkább tisztában vannak a tudás társadalmi szerepének alakulásával éppúgy, mint a napjainkban napirenden levő döntések lehetséges – köztük az országot tönkre tenni képes – következményeivel. Mindenekelőtt azoknak, akik szakmai, tudományos pályájukból fakadóan a helyzetet is, a jövő követelményeit is a legélesebben látják. Az Akadémia tagjaira hárul most fokozott felelősség.
Ahhoz, hogy világosan lássunk, egy kicsit visszább kell lépnünk. No nem a XX. századba, amelyről a világ első számú tudományos folyóirata, a Nature a 2000-ben az első számának címoldalán azt szerepeltette, hogy „A XX. századot Budapesten csinálták”. De ma sem kell szégyenkeznünk. A digitalizáció alapja a matematika, s különösen azon ága, jelesül a gráfelmélet, amelynek úttörői – Rényi Alfréd, Turán Pál, Erdős Pál – magyarok voltak. S ennek az iskolának tagjai viszik ma is a zászlót az egyik kulcsterületen, a hálózatkutatásban – Lovász László, Barabási Albert-László…
Barabási Albert-László: A demokrácia megbukott | Magyar Hang
Sok helyütt felbukkant az az erő, amely vírusként kihasználja ennek a nem tökéletes építménynek a gyenge pontjait – mondja a világhírű kutató. A teljes interjú.
Egy másik meghatározó tudományterület az agykutatás, ahol ugyancsak világhírű a magyar iskola, amelyet az Akadémia egykori elnöke, Szentágothai János tett nemzetközileg ismertté. Ezt az utat folytatta az ugyancsak MTA-elnökké lett Vizi E. Szilveszter, s amely területet ma Freund Tamás irányít, aki nemrég kapott Brain-díjat (Agydíj), amely a Nobel-díj alatti legrangosabb elismerés. Miért említem a neurobiológia tudományát is? Azért, mert a mesterséges intelligencia és a biotechnológia egyre nagyobb szerepet kap a gyakorlati életben is. „Jelenleg két óriási forradalom összefolyását éljük meg. Egyfelől biológusok fejtik meg (…) az agy és az érzések rejtelmeit. Másfelől komputertudósok biztosítanak korábban soha nem látott adatfeldolgozási kapacitást számunkra” – írja Juval Noah Harari a 21 lecke a 21. századra című könyvében.
Fontos, hogy a tudományos bázist a Fidesz még nem tudta tönkretenni. Az egyetemeink nemzetközi pozíciói ugyan romlottak az utóbbi években, de még minden adottságuk megvan az előbbre jutáshoz. Ma még „csak” az anyagiakon és az ellenséges kormányzati munkán kellene változtatni. De gyökeresen. Egy elemet emelek ki: a kormányzati stílust. Ahogyan az Orbán-kormány viszonyul a tudományhoz, az Akadémiához
A tudományos iskola mindig is felbecsülhetetlen érték volt, de korunkban ez hatványozottan igaz. S a Magyar Tudományos Akadémia az ilyen szellemi műhelyek szervezeti, anyagi alapjainak, kereteinek kialakítását hivatott elősegíteni, és ezt eredményesen teszi is! És ezt az Akadémiát támadja ma a Fidesz-kormány, szakítva az eddigi hagyományokkal.
A kormány elvonja a Magyar Tudományos Akadémia költségvetésének egy részét | Magyar Hang
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vissza kívánja tartani az akadémiai kutatóhálózat első negyedéves finanszírozását - közölte csütörtök délben rendkívüli sajtótájékoztatón Lovász László, az MTA elnöke. A 444.hu beszámolója szerint az MTA közgyűlésének legfontosabb témája a kutatóhálózat működése volt.
Az elmúlt évtizedekben ugyanis az állam és a tudomány, a kormány és az Akadémia tevékenysége soha nem volt ellenséges. Ellenkezőleg. A kormányok igényelték a magas szakmai tudást tevékenységük során. S akik ezt meg is adták: Chikán Attila, Czibere Tibor, Kapolyi László, Köpeczi Béla, Kulcsár Kálmán, Pálinkás József, Polinszky Károly akadémikusok… Köszönet áldozatos munkájukért. Ez a tradíció azonban megtört.
Látszólag ebbe a sorba illeszkedett Orbán Viktor felszólalása az Akadémia 2016-os közgyűlésén, ahol kijelentette: „Az Akadémia és a kormány össze van láncolva.” Az akadémikusok (gyanútlanul) megtapsolták. Aztán egyre világosabbá vált, hogy ezt a „láncolást” nem átvitt értelemben kell értelmezni. Szó szerint kell venni: az ugyanis nem a tudomány, az Akadémia lehetőségeinek bővítését szolgálja. Ellenkezőleg, alávetést! Az utóbbi hónapokban aztán a kormány példátlan támadást intézett a magyar értelmiség legrangosabb fóruma ellen. Elvont 28 milliárd forint támogatást (gróf Széchenyi István egyévi jövedelmét adta létrehozásához), kezdeményezte az akadémiai intézetek átalakítását, figyelmen kívül hagyva a tudomány működtetésének elemi követelményeit: a kutatás szabadságát, szervezeteinek autonómiáját.
Visszatekintve: ma már egyre szélesebb körben tudatosul, hogy a kormány Akadémia elleni fellépésének rendszer jellege van. Az egyetemi, akadémiai költségvetési támogatások visszafogása, az egyetemek, intézmények függetlenségének beszűkítése, a kancellári (kvázi komisszár)-rendszer életbeléptetése, a beiskolázási számok csökkentése – ami nemzetközileg példátlan –, a gimnáziumok leépítése, a kötelező oktatás korhatárának leszállítása 16 évre (ami szintén példátlan a világban), mind-mind jelzésértékű volt, amelyeket tolerált az ország, az értelmiség. S amit a kormány bátorításként értelmezett.
Végleges: Bécsből folytatja a CEU | Magyar Hang
Mivel a Lex CEU értelmében a CEU nem vehet fel új diákokat 2019. január 1-től, az egyetem kénytelen a mai napon bejelenteni, hogy minden amerikai akkreditációjú programját Bécsben indítja el 2019 szeptemberében – jelentette be a CEU.
Ma már a kutatás szabadsága is napirendre került. Az elmúlt években az Akadémia egyes testületei, az elnök is, felemelték a szavukat az oktatási rendszer anomáliái ellen, de kormányzati reagálás nem történt.
Negatív sem. A genderkutatás azonban egy új szakaszt nyitott: kiderült, hogy a politika fenntartja magának a jogot, hogy megmondja mit nem szabad kutatni. Palkovics László miniszter szerint „ha az Akadémia egyik jeles kutatója elmegy Brüsszelbe, és ott azt mondja, hogy a kormány a közigazgatási bíróságok felállításával antidemokratikus rendszert vezet be, az politizálás”. A politika megítélése tabu a tudomány számára! (168 Óra, 44. szám). A kormány tevékenységének értékelése, az ország sorsa – szerinte – nem lehet a tudományos munka tárgya. A verbális kritika is tilos! Ez az ötvenes évek mentalitása.
Ami kritikussá teszi a helyzetet, az az, hogy az Akadémia főtitkárhelyettese elfogadta azt, amit csak visszautasítani szabad. Egy, a magyar tudomány ünnepe programjában szereplő, kritikus tartalmú előadást letiltott. És ami különösen ijesztő: döntését az Akadémia tolerálta! Figyelem, az Akadémia létéről van szó!
Újabb rendezvény esett kútba az MTA-n politikai okokból | Magyar Hang
Ezúttal egy Marx-emlékülést halasztanak el. Ez már nem az első eset, néhány hete a politikai áthallások miatt már két előadást letiltottak.
Az Akadémia az értelmiség kiemelkedő teljesítményt felmutató, magas nemzetközi presztízzsel is rendelkező, az ország legtekintélyesebb testülete. Felelőssége ezért kiterjed az ország sorsának alakulására is. Önbecsülésének ehhez kell igazodnia. Ebből fakadóan ennek a testületnek kötelessége jelezni, ha a nemzet rossz irányba halad, ha a jogállam működése, az emberi méltóság rendszerszerűen sérül. Most ilyen helyzet van.
De az Akadémia nincs egyedül. A nemzetközi tudományos élet reagálásával – mint a múltban is – mindig számolni lehet. S ami különösen növeli az ellenállás eredményességét: a miniszterelnök Helsinkiben aláírta az Európai Néppárt Kongresszusának határozatát, ami minden korábbi tettével szembemegy. Ebből idézek: „A második világháború után a kereszténydemokraták az élvonalban küzdöttek azért, hogy létrehozzák a liberális demokráciát a biztonságos Európában, a zsidó-keresztény demokratikus elgondolások és értékek, a jogállamiság, a többpártrendszer, az erős civil társadalom és független sajtó, a vallás-, vélemény- és gyülekezeti szabadság alapján állva. Ma ezek az értékek soha nem látott mértékben vannak veszélyben” Különösen Magyarországon – teszem hozzá én.
A Magyar Tudományos Akadémiának azonban politizálnia sem kell. Mindössze az Orbán Viktor által is elfogadott európai értékeket kell képviselnie. Ha ez harcot is jelent – az csak a rezsim elvtelenségének újabb bizonyítéka lesz, amiről a Gruevszki-ügy után az unióban már senkinek sincsenek kétségei.
Kelet vagy Nyugat. Ma már erről van szó minden kormányzati lépésnél. Nemet kell mondani az Akadémiának is.
A szerző a Kutatási, Technológiai és Innovációs Tanács korábbi elnöke
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 29. számában jelent meg, 2018. november 30-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a lapban? Itt megtudhatja!
