Brüsszelben nem osztottak lapot Közép-Európának

Elmaradt a palotaforralom, ha úgy tetszik, győzött a praktikus politika az uniós csúcspozíciók elosztásánál. Azok a jelöltek, akikről a választók is tudtak, valamint, ha végigkövették az EP-választás kampányát, elbuktak. Olyanok jöttek helyettük, akikről csak sok-sok utánaolvasással lehet hasznos információkat szerezni. Arról, hogy ők mégis mit akarnak a következő öt évben az uniós posztjukon – nos, erről semmit sem tudunk. Egészen hihetetlen, hogy ezek a személyek körülbelül egy nappal a jelölésük előtt tudták meg, hogy mi vár rájuk.

Mit jelent mindez? Azt, hogy tagállamok egyértelműen legyőzték a parlamentet. Hiába szavazott több mint 200 millió ember május végén valamire/valakire, jött 28 állam- és kormányfő, magukra csukták az ajtót, aztán megegyeztek. Természetesen legitim, választott vezetőkről van szó, az viszont nem valószínű, hogy a nemzeti választásokon bármelyikük is Ursula von der Leyennel (az Európai Bizottság leendő elnöke), Charles Michellel (az Európai Tanács új elnöke), Christine Lagarde-dal (az Európai Központi Bank új elnöke) vagy Josep Borrell-lel (a leendő külügyi főképviselő) kampányolt volna.

De lépjünk egyet hátra az első felindultságból kibukott véleményektől. Az történt, hogy a magországok, azaz az EU alapítói, az integráció motorjai és nem utolsó sorban finanszírozói, magukhoz ragadták a kezdeményezést, megerősítették az elit klub pozícióit. Sem az északi, sem a balti, sem a kelet-, sem a közép-európai államoknak nem jutott semmiféle tisztség, akár jelképes sem.

Remélem, egyszer megtudjuk, mi volt ebben az üzlet.

Kezdve ott, hogy Kelet-Közép-Európának tulajdonképpen esélye sem volt arra, hogy egy erős embert elhelyezzen valamelyik pozícióban, mert nem volt ilyen jelöltje. A bolgár Krisztalina Georgieva és a szlovák Maros Sefcovic nevét lehetett hallani, de ők úgy estek ki a versenyből, hogy tulajdonképpen részt sem vettek benne. Még ennyi szerepe sem volt egy másik bolgárnak, Szergej Sztanisevnek, akiről kedden délután mint az Európai Parlament következő elnökéről beszéltek, aztán amikor este tízkor lezárták a jelölést, kiderült, Sztanisev nem is indul a posztért. Így lett az elnök egy olasz szocialista.

Miért érhette meg támogatni az integráció haszonélvezőinek a „nagyok” által megkötött paktumot? Pénzért? És lehet majd tovább lopni? Elnéző mosolyokért? És fel lehet számolni további független intézményeket Romániában, Lengyelországban, Magyarországon? Gazdasági függésért? És lesznek új német, francia, belga és holland cégek a régióban?

Tulajdonképpen ez a forgatókönyv tökéletesen beleillik a kétsebességes Európa képébe, amikor kimondva nem, de kimondatlanul az egyenlő tagállamok között vannak még egyenlőbbek. Amikor különböző ügyek mentén a V4-ek beleállnak konfliktusokba, megvétóznak ezt-azt, húzzák a szájukat a közös politikák körének kibővítése során, akkor egyre erősebben hallani Nyugat-Európában, hogy: jó, ha ti ezt nem akarjátok, nem baj, de mi szeretnénk csinálni. Ez megjelenik már azon a szinten is, hogy a döntések jelentős körében az egyhangúságot szeretnék többségire cserélni, mert lassan haladnak a dolgok. Mert mindig van valaki, aki megtorpedózza a jó ötleteket. Persze ezt fel lehet úgy is fogni, mint a demokratikus döntéshozatal elleni támadást, ahol a többség elnyomja a kisebbséget. De az is igaz, hogy a teljes egyenlőséggel legutóbb a kommunizmus érvelt.

Visszatérve a titkos megállapodások korszakának végére, már ha lesz olyan. A britek kilépésével a német–francia tengely fogja meghatározni Európa jövőjét. Pár hete mindkét állam vezetője beszélt már arról, hogy akkor lehet közvetlenül megválasztani a fontos tisztségek betöltőit, amikor a választási rendszer is megváltozik, és amikor transznacionális listákra lehet szavazni, nem pedig a tagállamok pártjaira. Az is lehet, hogy ez nem lesz olyan sokára: a következő EP-választást részben már ilyen keretek között szeretnék lebonyolítani.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/27. számában jelent meg, 2019. július 5-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/27. számban? Itt megnézheti!