Csak ahogy szokásos mostanában: a Magyar Hang újságíróját nem engedik be a ma esti Magyarország-Szlovákia labdarúgó mérkőzésre. Erre sem, teszem hozzá, mert a Ferencváros nemzetközi mérkőzéseire indoklás nélkül utasítják el az akkreditációs kérelmünket (a hazai, bajnoki mérkőzésekre nem is próbálkozunk), és a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) sem engedett be a korábbi, Szlovákia-Magyarország meccsre, helyhiányra hivatkozva. Akkor, érdekes módon a Szlovák Labdarúgó Szövetségnek volt helye, így náluk akkreditáltunk, de nem akarjuk ezt a játékot a végtelenségig játszani. (Kollégáimmal még viccelődtünk is ezen akkor: Pozsonyban nyomtatják lapunkat, így természetes, hogy szlovák akkreditációval jutunk be a magyar válogatott meccsére, hogy a magyar olvasóknak tudósítsunk.)
Minden történetben fontosak az előzmények: néhány napja, amikor a Magyar Hang sportrovatának vezetőjét, B. Molnár Lászlót nem engedték be a Ferencváros komoly téttel bíró, az Európa Liga csoportköréről döntő mérkőzésére, panaszt tettem az UEFÁ-nál és a Magyar Labdarúgó Szövetségnél is. Akkor az MLSZ munkatársa azt válaszolta, nem szólhatnak bele a Ferencváros akkreditációs rendszerébe, majd leírta, miszerint az MLSZ mely kritériumok alapján adja meg az akkreditációt a válogatott meccsekre. íme:
Most a válogatott Eb-selejtezőjére nem mehet be a Magyar Hang | Magyar Hang
Úgy tűnik, a politikai kézivezérlés már a különböző sportesemények akkreditációját is utolérte, ráadásul pont egy olyan sportágban, melynek történéseiről lapunk minden esetben beszámolt. Annak rendje és módja szerint akkreditáltunk a Szlovákia-Magyarország labdarúgó Eb-selejtezőre, melyet március 21-én, Nagyszombaton rendeznek meg. Lapunk nem késett el, kitöltött és elküldött minden formanyomtatványt, amit előírt a Magyar Labdarúgó Szövetség.
„A Magyar Labdarúgó Szövetség a maga részéről a válogatott-mérkőzések esetében egy igen összetett szakmai szempontrendszer alapján bírálja el a beérkező akkreditációs igényeket. Az elbíráláskor elsőbbséget élveznek médiapartnereink illetve fontos tényező az adott médium elérése, példányszáma illetve az is, hogy labdarúgással milyen rendszerességgel és milyen terjedelemben foglalkozik. Emellett az is fontos tényező, hogy az adott médium és munkatársai a múltban betartották-e az akkreditációs szabályokat illetve a mérkőzések során zajló munkavégzés szabályait, továbbá az is befolyásolja a jóváhagyott akkreditációk számát, hogy az adott mérkőzésen a vendégcsapat országából érkező újságíróknak (és más országok újságíróinak) mekkora számban kell helyet biztosítani.”
A levélváltás után jött a válogatott mérkőzés ideje. Megpróbáltunk szabályosan akkreditálni, elutasítottak. Nincs hely, írták.
Ez egy kicsi szakma, a kollégák beszélgetnek egymással, így tudom, van olyan NER-es sajtóorgánum, amelynek fő profilja nem a sport, mégis kaptak három helyet. Nekünk nem jutott, pedig Magyarország második legnagyobb közéleti hetilapja vagyunk, benne minden héten sportrovattal, honlapunkat pedig naponta sok tízezren olvassák. Ha valóban fontos tényező (lenne) a példányszám és az elérés, akkor nincs kérdés. A múltban nem véthettünk az akkreditációs szabályaik ellen, mert az MLSZ nem engedett be az előző mérkőzésre sem. A mérkőzés során végzett munkákra sem volt panasz, mindig tárgyilagosan számolunk be az eredményről és a történtekről. De mindegy is, mindenki tudja, hogy nem ez a lényeg.
Nem tudom, az MLSZ-nél, Fradinál, valamint a NER többi intézményénél dolgozó kollégák szoktak-e arra gondolni, hogy lesz holnap. És holnapután is, amikor a szemébe kell nézniük azoknak, akiket eddig egy kicsinyes, pitiáner bosszú alanyaiként kiröhögtek. Jó volna tudni, nyugodtan alszanak-e ők, egy vállrándítással felmentve magukat: nem az én felelősségem, parancsra tettem.
Nem tudom, a főnökeik tudják-e, hogy nem csak minket, újságírókat aláznak meg ezzel, hanem azt a sok ezer embert, aki hetente pénzt ad a lapunkért, vagy elolvassa a honlapunk híreit. Magyarország azon részét alázzák meg ezzel, akikre nem hat a propaganda, és mernek gondolkodni.
Bevallom, azt gondoltam, a Csányi Sándor vezette MLSZ legalább megpróbál egy kicsit felülemelkedni a NER-logikán. Hiszen a foci közös ügy: nemcsak a Fidesz-szavazók szurkolnak a válogatottnak, hanem azok is, akik tavaly áprilisban másra ütötték a pecsétet, vagy esetleg el sem mentek szavazni. Naiv voltam, amikor azt gondoltam, Magyarország egyik leggazdagabb embereként Csányi megengedheti magának, hogy úriember legyen, és egy olyan szervezetet építsen, amely betartja az alapvető társadalmi érintkezés szabályait. Mert az OTP-be sem csak a krománypártiak járnak, a bank nem válogat, nem válogathat az ügyfelei között politikai hovatartozás szerint.
A kirekesztett hangok | Magyar Hang
Kérdéseket szerettünk volna feltenni Orbán Viktornak, nem kóstolgatni akartuk. Sőt, még az olcsó Gundel-menüt sem akartuk megkóstálni, de nem is tudtuk volna, mert nem a puritánra meszelt Karmelita kolostorban tartották az év első kormányinfóját, hanem a Garibaldi utcában. Azért összeraktunk volna néhány kérdést mi is a miniszterelnöknek, hogy a kormány idei terveiről is beszélhessen.
Sokat gondolkodtam, a Magyar Hang lapigazgatójaként írjak-e nyílt levelet Csányi Sándornak. Aki, mivel az MLSZ elnöke, személyes felelősséggel tartozik a munkatársai kicsinyességéért is. Azt gondoltam, az OTP, vagyis Magyarország legnagyobb bankjának vezetőjeként talán több várható el tőle, mint a Ferencvárost jelenleg vezető egykori autószerelőtől. Végül úgy döntöttem, nem írok, mert nem változtatna a helyzeten.
Azért elmondom, hogy legalább nyoma maradjon: egy sportrovatos kollégát büntetni a Magyar Hang kormánykritikusságáért pont olyan félreértelmezése a helyzetnek, mintha most mi válaszul elhoznánk a számlánkat a Csányi Sándor vezette OTP-től, és a pénzintézet elleni bojkottra biztatnánk az olvasóinkat is. Ha belesétálnánk a NER csapdájába, akkor ezt tennénk, de ennek nincs értelme – nem akarunk egy minden porcikájában megosztott országban élni. Még akkor sem, ha a hatalom részéről jól láthatóan ez a cél: jutalmazni a szerviliseket és megbüntetni azokat, akik nem állnak be a sorba.
A kollégám ma este megnézi a tévében a meccset és megírja a tudósítást. Én csak csendben szurkolok. Nem csak a magyar válogatottért, hanem az egész országért, és azért, hogy egyszer majd talán vége lesz ennek a rémálomnak is.
