Erős hétvégén vagyunk túl futballügyben: az alig ezerhétszáz fős Felcsút labdarúgócsapata bronzérmes lett a magyar bajnokság legerősebb osztályában, amelyből épp kiesett a második legnagyobb magyar város, a kétszázezres Debrecen csapata.
Így megy ez nálunk: a 3800 fős, vagyis a falu lélekszámának több mint kétszeresét befogadó Pancho Arénában Európa-liga selejtező játszhat a Puskás, míg a húszeres Nagyerdei Stadionban a Loki NB II-es meccseit nézheti a nagyérdemű.
Írhatnánk azt is, hogy csoda történt, hiszen a kis település csapata a saját történetének legnagyobb sikerét érte le, de tudjuk azt is, hogy a csoda egész pontosan 68 milliárd forintjába került a magyar adófizetőknek – az elmúlt tíz évben ugyanis ennyi közpénz csorgott a Puskás Akadémiához. Ennyiből, vagyis legalább kétszáz millió euróból alighanem nem olyan nehéz csodát tenni – ráadásul volt idő, amikor az akadémiáról elnevezett csapatban nem is lépett pályára akadémista. Ahhoz képest most vasárnap meglepően jó volt a helyzet: a Budapest Honvéd elleni meccsen kezdőként játszott az akadémiai nevelésű játékosok közül Tóth kapus, az egyik gólt szerző Nagy Zsolt és Szolnoki Roland csapatkapitány, valamint a védő Deutsch, de szintén egykori akadémista a csereként pályára lépő Spandler is. Persze sok a közepes képességű légiós, a győztes gólt például a holland Luciano Slagveer szerezte.
Ahhoz képes, hogy bajnoki bronzéremről döntő meccset vívtak, még a telt ház sem jött össze: a Nemzeti Sport tudósítása szerint 1200 néző volt jelen. Érdekesség, hogy a mérkőzés után a bajnoki bronzérmet maga Mészáros Lőrinc tulajdonos adta át a csapata tagjainak, de erről, illetve előtte magáról a meccsről a közszolgálati MTI elfelejtett képet kiadni. A Puskás Akadémia Flickr-csatornáján feltöltöttek ugyan 152 felvételt az ünneplésről, de ezeket mi nem használhatjuk, mert azok a besorolásuk szerint jogdíjkötelesek.
Érdekesség az is, hogy a koronavírus-járvány előtt a csapat még hatpontos hátrányban volt a Mezőkövesd Zsóryval szemben, de a szünet jót tett a felcsútiaknak. Az újraindult bajnokságban elkezdték nyerni a meccseket, és az utolsó fordulónak már egypontos előnnyel vágtak neki.
Hogy a Puskásnál mennyire nagy a játékosáramlás, pontosan jelzi, hogy nem egészen két évvel ezelőtt is legyőzték a Honvédot, de az akkori kezdő tizenegyből csak egyetlen játékos, a horvát Josip Knezevic marad mostanra hírmondónak. Így megy ez, ha van elegendő mennyiségű pénz játékosra költeni.
Pedig lehetne anélkül is csodát tenni, és ez tőlünk nem is olyan messze egy másik akadémiának sikerült. Megírtuk, hogy Románia legismertebb labdarúgója, George Hagi a saját pénzéből, egyetlen fillérnyi közpénz nélkül épített egy fociakadémiát Konstanca mellett, és a gyerekekből verbuvált felnőttcsapattal pár év alatt meg is nyerték a román bajnokságot. Amikor bajnokok lettek (nem bronzérmesek, mint a Puskás) a csapat játékosainak átlagéletkora 21 és év 7 hónap volt. Hagi akadémiája nem titkolja, hogy futballistagyárként működik: kinevelik a fiatal tehetségeket és tőkeerős kluboknak adják el őket.
Most úgy tűnik, itthon robog a közpénz hajtotta felcsúti szekér, de kíváncsi leszek, mi lesz a csapattal és a stadionnal, ha elfogy ez a különös üzemanyag. Erre is van példa Romániában: az FC Olt annak köszönheti szalmaláng sikerét, hogy a csapat Nicolae Ceausescu szülőfaluját, Scorniceștit képviselte a nyolcvanas években. Ők is megkaptak mindent, ami akkoriban lehetséges volt: csodával határos eredményeket (az első ligába egy 18-0-s győzelemmel jutottak fel, és pont ennyi kellett a jobb gólarányhoz), húszezer férőhelyes stadiont, állandó bírói segítséget és mindent, mi szem-szájnak ingere. Mégsem voltak annyira ügyesek, mint a Felcsút: a legjobb helyezésük egy negyedik hely volt az 1981–82-es szezonban a román első osztályban.
Két éve elmentem Scorniceștibe, hogy megnézzem, mi maradt az egykori dicsőségből. A stadion körül szamarak legelnek, az épületben mindenütt húgyszag van, idő kérdése, és az egész összeomlik.
