„Köszönöm, jól vagyok, de Minszkben szörnyű a helyzet! Lőnek, elviszik az embereket. Őrület! Nem megyek sehova. Itthon ülök és ápolom a beteg édesanyámat”– válaszolta lapunk érdeklődésére egy minszki polgár, nyomatékosan kérve, hogy ne érdeklődjünk tovább. Ő nem foglalkozik politikával, csak élni szeretne, és alig várja, hogy vége legyen ennek az egésznek. Eközben a múlt vasárnapi választások óta tartó tüntetések hevessége érezhetően csökkent. Sokak szerint a tiltakozók erőt gyűjtenek az újabb, hétvégi rohamra. De látni kell azt is, hogy vezető és valódi program nélkül a tiltakozások ereje csökkenni fog. Az ellenzék most abban bízik, hogy a sztrájkfelhívásnak lesz foganatja, és leáll az ország. Ezidáig azonban erről nincs szó. A lengyelországi bázisú Telegram-profil, a «Nexta Live» ugyan mutatja a sztrájkokról szóló képeket, ám egyelőre a leállás nem nevezhető tömegesnek.
Mostanra előkerültek a korábban így-úgy eltűnt főszereplők is. Aljakszandr Lukasenka elnök egy, az építőipar helyzetéről szóló tanácskozáson vett részt, és a találgatásokra reagálva megüzente mindenkinek, hogy él és nem ment el sehova. Reagált a sztrájkfelhívásokra is, megjegyezve, hogy a világ most éledezik a gazdaság karantén miatti leállása után, és mindenki a piacokért harcol. „Ha most leállunk, elsüllyedünk a mocsárban. Ezt kell megérteniük a munkásoknak!” – fogalmazott Lukasenka. A belarusz elnök – aki a kiszivárgott hírek szerint a közeli órákban vagy napokban üzenetet fog intézni a nemzethez – utasította a hatóságokat a rendőri fellépés részleteinek kivizsgálására. A belügyminiszter ezt követően elnézést kért a túlkapásokért, míg a helyettese cáfolta, hogy bárki is gúnyolódott volna a letartóztatottakon.
Mostanra mintegy ezer letartóztatottat engedtek szabadon, akik embertelen bánásmódról, verésekről és az erőszakszervezetek gátlástalan cinizmusáról számoltak be. A fogház előtt csütörtök este mintegy kétezren gyűltek össze, vizet hoztak a sokszor síró szabadon bocsátottaknak, feltöltötték a telefonjaikat, és sokan felajánlották, hogy hazaviszik őket.
„Megaláztak bennünket” – kezdte az élménybeszámolóját a BBC-nek Alina Beresznyeva, akit az első éjszaka gyűjtöttek be, pedig állítólag csak nézelődött. „Még mindig látszik a karomon a karmolások nyoma. Úgy hajtottak, tuszkoltak be minket a buszokba, mint az állatokat. <Majd megtanuljátok, hogy hol kell közlekedniük a gyalogosoknak > förmedt rám egy omonos, majd amikor kikértem ezt a hangnemet, a falhoz nyomott, és azzal fenyegetett, hogy megerőszakol. A négyszemélyes zárkában 13-an zsúfolódtunk össze, és amikor telefonálási lehetőséget és ügyvédet kértünk, csak annyit mondtak, hogy <túl sok amerikai filmet néztem, és ez nem Amerika>. Amikor pedig ebédet kértünk, azt ordította a képembe az őr, hogy <majd megtanulod, kire kell szavazni>. Sokkos állapotban voltunk. Szörnyű volt” – mesélte a BBC-nek a fiatal belarusz lány.
Ismét megszólalt Litvániából az elnökjelölt Szvetlana Tyihanovszkaja is, aki arra figyelmeztette a tiltakozókat, hogy a választások eredményét csak törvényes eszközökkel és nem erőszakkal lehet megvédeni. Arról beszélt, hogy 60-70 százalékkal győzött ott, ahol tisztességesen számolták meg a szavazatokat, és ezt bizonyítani is tudja. „Fájdalommal látom, hogy mi folyik Belaruszban” – húzta alá, és az erőszak beszüntetésére, valamint a párbeszéd megkezdésére szólította fel a hatalmat.
