45

Minden érzés, amit adtál, jó volt nekem, minden, mi te voltál, jó volt nekem, minden szavad megérint, megéget, bezáháhár szívembe téged. Nem volt nap, sokszor óra sem, hogy Gena ne énekeljen el egy-két sort ebből az Edda-slágerből, és ahogy egyre jobban belejött a magyar nyelvbe, egyre többet énekelt, később már az egészet is, az elejétől a végéig, hiába mondtuk, hogy az első két lemez jobb, neki csak az Érzés kellett. Persze meg lehetett bocsátani ezt is, elvégre ezzel az ostoba dallal kezdődött a barátságunk.

A 148-asban laktunk a kollégiumban, fent a hegyen, a másodikon, négy ember az egyik szobában, három a másikban, kis közös előtér, közös fürdőszoba vécével és egy apró, rozsdás káddal, meleg víz ritkán volt, így ritkán is használtuk. Genát a háromágyasba osztották be, egy moszkvai fiúval és egy defektes gyerekkel valamelyik verhovinai faluból, aki költőnek mondta magát. Zavart volt, ijedt, az első pillanattól biztosra vettük, hogy nem marad az egyetemen sokáig, így is lett, a vizsgaidőszakot sem várta meg, egyik napról a másikra eltűnt valamikor novemberben, Genáék ketten maradtak a moszkvaival.

Nem értette senki, hogy a moszkvai miért az ungvári egyetemet nézte ki magának, ha megkérdeztük, azt mondta, kalandvágyból, de semennyire sem nézett ki kalandvágyónak, sokkal inkább strébernek, rengeteget készült, állandóan tanult, szemeszter közben is. Alapjában véve Genának sem lett volna sok keresnivalója köztünk, a világvégén, messziről jött ő is, Bila Cerkvából, nem a Felső-Tisza-vidéki kárpátaljai faluból, ott románok élnek, hanem Kijev mellől. Elég érdekesen beszélte az ukránt, a mi fülünknek furán, úgy ragozta az igéket, mint az oroszok. Neki jobban elhittük a kalandvágyat, laza, energikus, nemtörődöm fiú volt, magas, mint én, de jóképűbb, izmosabb, sportosabb, kedvelték a lányok is rendesen. Pedig volt egy csomó mókás szokása, szeretett kötögetni, előadásokon is csinálta, beült valamelyik hátsó padba, pár nap alatt kötött egy hosszú sálat, két-három métereset, színeset, utána lebontotta, kezdte elölről. Az egyiket elkértem, mielőtt lebonthatta volna, hordtam aztán sokáig.

Egyik nap egyedül voltam, a többiek sehol, hál istennek, nem sokkal korábban vettem fel a rádióból az új Edda-lemezt kazettára, a harmadikat, feltekertem a hangerőt. Gena átjött a háromágyasból, hogy mi ez, mondtam, egy régebben nagyon jó együttes, ami már nem annyira jó sajnos. Ez a dal jó most is, mondta, és meg kellett hallgatni még sokszor. Ez is ősszel volt még, akkor döntötte el, hogy meg fog tanulni magyarul, gyorsan ment, volt hozzá érzéke.

Az viszont már hónapokkal később történt, hogy elmentünk Técsőre, a szüleimhez, és este meglátogattuk Imrét, Kornél bátyját is ketten. Nem sokkal azelőtt szerelt le, megnézem, hogy van, gondoltam, és hátha tud valamit Kornélról is, rég nem jött tőle levél Tallinnból. Örült Imre, hogy jöttünk, lement a pincébe borért, azt mondta, az öreg előző este rakott bele valami derítőszert vagy mit, és állítólag három napig nem kéne bolygatni, de mindegy, csak nem halunk bele.

Voltak jó lemezei neki is, a Nazarethtől a Close enough for rock and roll például, Budapesten vette ötszáz forintért, ezt sokszor lejátszottuk Kornéllal még az érettségi előtt. Találtunk egy újat is, egy különös Rolling Stones-kislemezt, azt nem láttam még náluk soha. Melogyija-kiadás volt, szovjet, nem is tudtam, hogy léteznek ilyenek, Роллинг Стоунз, így írták a Stones nevét a borítóra, és nem két dal volt rajta, hanem négy. Az A oldalán a Paint it black és az As tears go by, a B-n a Ruby Tuesday és a Lady Jane. Úgy fértek el rajta, hogy nem is 45-ös fordulatszámon kellett hallgatni, mint a magyar és a nyugati kislemezeket, hanem 33-ason, mint az LP-ket. Moszkvából hozta Imre hazafelé jövet. Ez zene, mondtam Genának, amikor már hatodszor ment végig egymás után a Paint it black, ez odaver. Miről is szól pontosan, kérdezte. Nem számít, mondtam, annyit akar, hogy fessünk valamit feketére. Jó, de mit, kérdezte Gena. Mindent, mondtam, szerintem mindent. Ha mindent, akkor jó, mondta, és feltettük még egyszer a dalt, Imrének sem volt ez ellen kifogása egyáltalán.

Gazda Albert írásait itt olvashatja!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/27. számában jelent meg, 2019. július 5-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/27. számban? Itt megnézheti!