A boldog csirke és a halálmadár

Mit tegyünk, ha valaha véget ér a klímaváltozás egyik markáns megnyilvánulási formája, a májusi apokalipszis? A romeltakarítás után mindenekelőtt vásároljunk csibéket, vagy ha kevesebb bajt akarunk magunknak, mert amúgy is van elég, akkor előnevelteket. Lássuk a sorrendet. Először is adjunk hálát az Úrnak, hogy mindezt eddig nem tettük meg, mert ellenkező esetben amennyiben véletlenül nem viszi el őket azonnal a róka vagy a nyest, akkor beleveri a felhőszakadás a földbe, átfújja az orkán a szomszédba az egész társaságot, esetleg odafagynak az ólajtóhoz, vagy mindez egyszerre történik meg velük, ami persze még ezekben a vérzivataros időkben is túlzás.

Másodszor. Messzire kerüljük el azt a dílert, aki egyszer már eladott nekünk húsz példányt, és azokból később tizennyolc kakasnak bizonyult. Ne higgyük el, hogy ő sem tudta. De, tudta, csak hazudik. Aztán kíméletesen, ám határozottan hajtsuk ki belőlük a tápszert, az antibiotikumot, de még a foszfort is, semmi szükségünk arra, hogy világítsanak a sötétben, a csirkék korán lefekszenek. Ne higgyük el, hogy nincs bennük, újabb átverés. Állítsuk át új barátainkat kukoricára, búzára és zöldre, imádni fogják és meghálálják. Biztosítsunk számukra megfelelő nagyságú területet a kapirgáláshoz és egyéb tornamutatványokhoz. Legyen mindig vizük, szeretik. Íme a boldog csirke receptje.

Törődjünk velük a jó gazda gondosságával, beszélgetni ér, de ha elnevezzük őket, mondjunk le a rántott csirkéről. Amennyiben mégsem, ne csodálkozzunk azon, hogy nem rendelkeznek XXL-es mellmérettel, az a mezőgazdaság-ipari, borzalmas körülmények között tartott, kegyetlenül megkínzott jószágok sajátja. Amennyiben meg mégis, marad a tojás, csodás lesz az is.

Ha mindezekre nem nyílik lehetőségünk, béreljünk tyúkokat, látogassuk őket, és örüljünk a rántotta új dimenzióinak. Csupán egy adalék ahhoz, hogy ellenkező esetben mivel etet bennünket folyamatosan az állatkínzó mezőgazdaság-ipar, a gyógyszeripar és a mögöttük álló lelkiismeretlen, ám jól ismert lobbi. Egy német laboratóriumban szupermarketekben vásárolt csirkehús mintáját elemezték a szakemberek, és a minták több mint felében antibiotikum-rezisztens baktériumokat találtak. Az állatok a négy legnagyobb német vágóhídról származtak, ahonnan egész Európába szállítanak.

Most ugorjunk nagyvonalúan át azon, hogy egészséges jószágokat is antibiotikummal tömnek, holott egy egészséges lelkületű világban ezekből soha többé nem ennénk egy falatot sem, de legyen úgy, hogy ha hőkezelési eljárásnak vetjük alá ezt a húsnak nevezett dolgot, a kórokozók elpusztulnak. Ámde, a nyers hústól, például a vágódeszkáról származó keresztszennyezés révén könnyen megbetegedhetünk, sőt akár bele is halhatunk a kalandba. A szupermarketekben egyébként megjelentek a „tanyasi csirkék” (újabb hazugság, festettek) és a GMO-mentesek is. Miért, a többi tele van méreggel? Így aztán nem tűr halasztást a Nemzeti Csirkeboltok azonnali létrehozása, tizennyolcas karikával, a csomagoláson pedig közvetlenül egy szétbombázott máj vagy szilánkosra tört láb ábrája mellett fel kell tüntetni: a csirkehús halált okozhat. Esetleg impotenciát.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/20. számában jelent meg, 2019. május 17-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál! És hogy mit talál még a 2019/20. számban? Itt megnézheti!