„Magyarország zászlaja három, egyenlő szélességű, sorrendben felülről piros, fehér és zöld színű, vízszintes sávból áll, amelyben a piros szín az erő, a fehér szín a hűség, a zöld szín a remény jelképe.” (Magyarország Alaptörvénye, I) cikk (2))
Köszönet, tisztelet, de leginkább csodálat illeti a Fidesz országgyűlésiképviselő-csoportjának azon nyolc (egyes művészettörténészek szerint kilenc, az utókor majd eldönti) tagját, akik a minap az Országház szent falai között modern művészeti előadás (leírhatnánk, hogy performansz, ám félő, hogy azt Kósa Lajos nem értené) keretében mutatták be a műértő közönségnek pártjuk kormányzásának lényegét. Önigazolásként leírhatnám, hogy hány és hány filippikában írtam le korábban a Magyar Nemzetben, majd ezen hasábokon ezen kormányzati módszert, ám hol vannak az én firkálmányaim egy ilyen progresszív, modern produkciótól, melynek láttán Alföldi Róbert visszaadná a diplomáját, és visszavonulna minden színházi tevékenységtől?
Persze ezúttal is nemzetünk fennen ragyogó vezérlő betlehemi csillaga adta a mintát a nyolc (kilenc?) előadóművésznek. Történt ugyanis, hogy miniszterelnök úr az őszi parlamenti ülésszak kezdetén, a fényes győzelemmel felérő vesztes önkormányzati választást követő hétfőn értékelte hazánk fényes állapotját. Beszéde közben azonban a karácsonyi értelemben vett alkalmatlan ellenzék egy karácsonyi értelemben vett alkalmatlan képviselője, név szerint Hadházy Ákos uram egy táblát tartott a miniszterelnök elé, melyre szöveget is pingált, hogyaszongya: „Muszáj hazudnia, mert túl sokat lopott”. No, és itt kezdődött a nyolcképviselős performansz előjátéka. Mivel a drága jó miniszterelnök ezen, táblára írt kijelentéssel aligha tudna vitatkozni, inkább azzal sietett Hadházy képviselő segítségére, hogy alátámasztván a feltartott táblára írtakat, sűrű szájnyalogatás közepette azt is igyekezett ellopni. Ebben csupán képességei és nehézkes mozgása akadályozta meg, de hát egy egyszerű tábla nem közbeszerzés, a felirat ellopásához nem csupán hatalom, hanem fizikai felkészültség is szükségeltetik.
A cirkusszá züllesztett parlament | Magyar HangEzen nyitányt követően jött a nyolc (kilenc?) hérosz kara, és a nagy performansz. Hadházy képviselő elibé perdültek, és felelősségre vonták a tábla miatt. Nem is akárhogyan! A nemzet egyes számú, a világot jelentő deszkáin ugyanis az esszenciáját adták a Nemzeti Együttműködés Rendszere közel tízéves tevékenységének. Hiszen mi más jellemezhetné jobban pártunk és kormányunk évtizedes értünk való munkálkodását, mint hogy nyolcan (kilencen?) mennek egyre? Mi más szimbolizálhatná jobban ezt a művészet nyelvén elmesélve, mint hogy, amit (ezúttal a táblát, máskor betont, földet, kastélyt stb.-t) a miniszterelnöknek nem sikerült ellopnia, azt a kisebb kényurak viszik? Férfias, lovagias, polgári, konzervatív, jobboldali és különösképp’ keresztényi világ ez.
Soroljuk is fel a művészeket, hisz beírták ezzel magukat a magyar modern művészet arany lapjaira: Kubatov Gábor, Pesti Imre, Hoppál Péter, Bánki Erik és Kerényi János azok a bátor harcosok, akik nem féltek Orbán Viktor segítségére sietni. A többieket nem sikerült felismernem, mert eddig nem nyújtottak maradandót a szellem ingoványos útján. Tisztelet a bátraknak, hiszen tudható, hogy Hadházy képviselő civilben állatorvos. Így edzett a csípések, rúgások, harapások kivédésében. Egy olyan kezdőnek, mint mondjuk Hoppál karnagy/képviselő, azért kihívásokkal jár egy ilyen ember kezéből kicsavarni egy műanyag táblát.
Orbán háborúja | Magyar HangA máskor (értsd ellenzéki képviselők esetén) még egy halk puki esetén is százezres bírságokat kiosztó Kövér László házelnök ezúttal a dulakodás közben néma maradt, ezzel szállván be a rendszert lényegét bemutató előadásba.
No, de ne feledkezzünk meg Soltvadkert fideszes (korábban MDF-es) képviselőjéről, Font Sándorról, aki a nap legemlékezetesebb, és egyben legmélyebb alakítását nyújtotta, ezzel meghazudtolva az eddig róla kialakult „60 év körüli agráros” képét. Hiszen Font képviselő egy percig sem gondolkozott, és mint a rossz helyre leszúrt karót, úgy rántotta ki a nemzet zászlaját a tartójából, amely addig az elnöki pulpitus előtt nyugodott. Majd a zászlót Hadházy Ákos lopást nehezményező felirata elé helyezte, így akadályozva meg annak vizuális befogadását. Nem szükséges magyaráznunk ezen költői képet, ugye? A piros-fehér-zölddel takarta el a lopás tényét. Hiszen mi mást is tesz Orbán Viktor forradalmi élcsapata évek óta? Nemzeti jelképekkel takarja el rendszere lényegét: a tolvajlást.
Köszönet az ezt bemutató amatőr, de annál ígéretesebb társulatnak. Az egyszerű polgár meg csak remélni tudja, hogy a közeljövőben újra összeállnak egy-egy előadás erejéig, mondjuk egy börtöntársulat tagjaiként.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/43. számában jelent meg október 25-én!
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/43. számban? Itt megnézheti!
