A csatár puskája

Nemrég levelet kaptam egy francia újságírótól, aki azt kérdezte, tudnék-e közelebbi információkkal szolgálni az 1919. április 6-án lejátszott Magyarország–Ausztria-mérkőzésről. Ez volt a magyar futballválogatott egyetlen fellépése a Magyarországi Tanácsköztársaság fennállásának 133 napja alatt, egyben a francia újságíró szerint az első alkalom, amikor egy futballmeccset a kommunista propaganda eszközeként használtak. Sőt, meglehet, az ideológia megjelölése el is hagyható, és általában véve az ez volt az első eset, amikor a futball az állami propaganda eszköze lett.

A régi vicc szerint, amikor Ferenc József egyszer tömeget látott az utcán, megkérdezte a kísérőitől, hogy hová tart ez a temérdek ember.

– Futballmérkőzésre, felség – hangzott a válasz.
– Tényleg? – kíváncsiskodott tovább a császár. – És kik játszanak?
– Az osztrákok és a magyarok, felség.
– Jó, jó, de kivel?

A magyar–osztrák párharcok a futballtörténelem második legnagyobb múltú és meccsszámú összecsapását jelentik az Anglia–Skócia találkozók után. A két ország válogatottja 1902. október 12-én délután háromkor, a bécsi Práterben játszott először egymással. Ez volt egyben mindkét nemzeti válogatott első mérkőzése. Igaz, akkoriban Bécs–Budapest néven emlegették ezt az összecsapást, már csak azért is, mert a fővárosokon kívül nemigen volt futballélet. A házigazdák meggyőző fölénnyel, 5:0-ra győztek. Ugyanekkor megállapodás született arról, hogy a két csapat a jövőben rendszeresen találkozik. 1907-től már Magyarország–Ausztria néven zajlott a párharc. A meccsek az Anschluss idején sem maradtak el, ám akkor ismét Bécs–Budapestként rendezték meg őket. Közülük az egyiket az osztrákok mindmáig hivatalos válogatott találkozóként tartják nyilván, a magyarok nem. Ez az oka annak, hogy a 100. magyar–osztrákot kétszer is megünnepelték 1955-ben: előbb Bécsben, az osztrák, aztán Budapesten, a magyar számítás szerint. Mostanáig 137 magyar–osztrák futballmeccset tart nyilván a futballtörténelem, 37 döntetlen mellett 67 magyar és 40 osztrák győzelem született.

A magyar–osztrák mérkőzéseket tehát a történelem viharai ellenében is lejátszották. A francia újságíró által emlegetett alkalomra két és fél héttel azután került sor, hogy Magyarországon kikiáltották a proletárdiktatúrát. A Népszava 1919. április 3-án nemcsak közölte az MLSZ által meghirdetett csapat-összeállítást, hanem kritizálta is, amiért Orth kimaradt, viszont bekerült az a Szabó, akinek játéktudása az akkori kormánylap szerint nem érte el a válogatott csapat szintjét.

Az osztrákok a szokottnál hosszabb és kalandosabb, egy egész éjszakán át tartó vonatúton jutottak el a nemzetközi bojkott alatt álló Magyarországra, azon belül is Budapestre, és egyszerre futottak be a Keleti pályaudvarra Smuts tábornokkal, aki azért érkezett, hogy az antant nevében tárgyaljon az új magyar vezetéssel. Smuts olyannyira bizalmatlan volt a helyi viszonyokat illetően, hogy ki se szállt különvonatából, ott fogadta Kun Bélát, akinek egy, a szomszédos országok által megszállt területekre vonatkozó jegyzéket adott át, hasonlót ahhoz – bár talán valamivel engedékenyebbet annál –, mint amilyet Vix alezredes két és fél héttel korábban Károlyinak. A tárgyalások kudarca nyomán Smuts rövidesen távozott Budapestről. Az osztrák válogatott maradt, és április 6-án, vasárnap megvívta mérkőzését a magyarokkal. Az Üllői úti stadionban a házigazdák 35 ezer néző előtt – a tudósítások szerint alacsony színvonalú meccsen – 2:1-re győztek. Az egyik magyar gólt Orth szerezte.

A mérkőzés előtt, után és közben toborzót tartott a Vörös Hadsereg. Munkásdalárda énekelt, majd állami vezetők mondtak beszédeket. Többek között a kiváló szónok hírében álló Bokányi Dezső munkaügyi és népjóléti népbiztos. Az ő hivatalának volt munkatársa Schaffer Alfréd, az MTK csatára, háromszoros magyar bajnok és kétszeres gólkirály. Schaffer nemcsak játszott ezen az 1919. április 6-ai magyar–osztrákon, hanem oly módon szerepel az akkor készült fényképen, hogy egy puskát tart a kezében. A proletárdiktatúra alatti hivatalvállalása és emiatt az elhíresült puskás fotó miatt a kommün bukását követően Schaffer kénytelen volt külföldre távozni. Svájci, német és cseh csapatokban futballozott, mielőtt visszatért az MTK-hoz, amelynek később edzője is lett. Csakúgy, mint a Ferencvárosnak, vagy éppenséggel az AS Romának és a Bayern Münchennek.

Abban az időben a hagyomány része volt, hogy a szokásos magyar–osztrák visszavágóját ugyan abban az évben a másik fővárosban megtartják. Bár a Rapid április 13-án még megmérkőzött Budapesten az MTK-val, a május 4-re tervezett bécsi válogatott meccs elmaradt, helyette a Vörös Hadsereg csapata játszott Pesten a Vörös Őrségével. A Forradalmi Kormányzótanács betiltotta az utcai gyülekezéseket, ami az úgynevezett hadibajnokságon kívüli futballmérkőzésekre is érvényes volt. A válogatott meccs visszavágójára végül október 5-én került sor, megváltozott körülmények között – és nem csak azért, mert az osztrákok 2:0-ra győztek.

Benedek Szabolcs Az én hangom mélyebb című sorozatának többi részét itt olvashatja.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/29. számában jelent meg, 2019. július 19-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/29. számban? Itt megnézheti!