Régóta téma a hazai nyilvánosságban, hogy a kormány milyen mértékben gyakorol befolyást az ellenzék működésére, mennyire épült be a papíron az ő leváltásáért dolgozó pártok soraiba. Ezek a vádak, sejtetések az ellenzéken belüli küzdelmek visszatérő elemeivé váltak, tovább erősítve a Fidesz pozícióit. Ha megpróbálunk rendet vágni az ezzel kapcsolatos feltételezések sűrű dzsungelében, érdemes a cáfolhatatlan tényekre koncentrálva feltenni minden esetben a klasszikus kérdést: kinek az érdeke?
Gyurcsány Ferenc például bizonyosan nem a kormánypártok ügynöke, ugyanakkor azok evidens érdeke, hogy továbbra is a politikai küzdőtéren maradjon. Miniszterelnökként való visszatérése józan számítás szerint kizárható, a személye viszont sok szavazót távol tarthat egy olyan ellenzéki szövetségtől, amelynek így vagy úgy részese az ő pártja is. Innen nézve gyanút foghatunk, amikor a Fidesz egyik legfőbb 2010-es választási ígéretének hézagos beteljesülésén elmélkedünk. Ha valóban mindent elsöprő politikai akarat hajtotta volna az elszámoltatást, akkor a volt miniszterelnök ma aligha vezethetne frakciót a parlamentben.
NER-fenntartó ellenzéki erők | Magyar Hang
Vajon kinek volna jó, hogy megint csak két választási lehetőség maradjon: az Orbán-rendszer és a régi baloldal?
Hatalmi pozíciójából kibillentve, szétfoszló hálózatokkal, megroppant kapcsolati tőkével a háta mögött a szebb napokat látott MSZP is ideális ellenfél, amelyet úgy tart tűz alatt a kormánygépezet, hogy a megsemmisítő csapást még véletlenül se vigye be. A cél nem a teljes legyőzés, hanem a vég és immár igazi tét nélküli küzdelem. És bizony kiszolgáltatott helyzetükben a kilenc éve történelmi és alaposan kiérdemelt vereséget szenvedett balliberálisok – a színfalak mögött vagy nyíltan – nem zárkóznak el a hatalommal való alkalmi együttműködéstől. Nem vádként, tényként érdemes rögzíteni, hogy ennek a politikai tábornak a fontosabb sajtóorgánumai a hatalom (értsd: a miniszterelnök) jóváhagyásával végzik a tevékenységüket. Mi több, fennmaradásuk záloga, az anyagi háttér is nagyrészt a kormány jóakaratából biztosított.
A Fidesz számára igazi veszélyt az innovatív, a többször megbukott ellenzéki politizálás megújítását célzó mozgolódások jelentik. Ezekkel szemben tényleg nincs kímélet: a hatalommal egylényegű médiamonstrum addig üti-vágja a kipécézett személyt, pártot, amíg mozog.
A kormányt érzékeny pontokon támadó politikusaitól megtisztított LMP ma nem tartozik ezek közé, a Vona Gábor utáni Jobbik vagy Márki-Zay Péter viszont továbbra is igen.
Ami a választások óta a legnagyobb ellenzéki pártban történik, annak forgatókönyvét mintha a Fideszben írnák. A tisztújítás szoros eredménnyel zárult, majd hirtelen kiderült, hogy a korábbi nyilatkozatokra, fogadkozásokra rácáfolva a néppártosodással kapcsolatos elvi nézetkülönbségek feszítik szét a pártot. Az új vezetés eleve kiszorítandó ellenfélként, nem pedig integrálandó csoportként tekintett Toroczkai Lászlóra és híveire, és az élet gyorsan igazolta gyanakvását. Miután nem tudta elfoglalni a Jobbikot, Toroczkai megpróbálta szétrobbantani. Hit kérdése, hogy emögött a Fideszt vagy a saját meggyőződését lássuk, a lényeg, hogy ez a helyzet főnyeremény a kormányerőknek.
Már keresi az ellenzék a budapesti kerületek esélyeseit | Magyar Hang
Gy. Németh Erzsébet, Soproni Tamás, de még az LMP-seket büntető Moldován László neve is a kalapban van.
Az ásotthalmi polgármester – aki alelnökként végigküzdötte a választás előtti éveket a néppártosodásra minden tétet feltett Vona Gábor mögött, mellett – Mi Hazánk Mozgalom néven zászlót bontott pártja érzékeny veszteségeket okoz az újabb választási évre ráfordulva a Jobbiknak.
A párt gyengítésében a Fidesz-sajtó a Mi Hazánk nem hivatalos médiapartnere. De másban is segít. Az új mozgalom politikusai előtt varázsütésre megnyíltak a kormányzati propagandagépezet kapui.
Emberileg érthető, ha például Volner János a langymeleg alákérdezést választja a karaktergyilkosság áldozati szerepe helyett, csak hát ne menjen politikusnak, akinek a komfortérzete irányítja a mozgását. A Jobbik-frakcióból kiugrott – nem mellesleg ezzel a Szent Koronára tett esküre, szimbolikusan a magyar államiságra magasról tevő – képviselők a Fidesz kétharmados hatalmának külső védvonalát alkotják az Országgyűlésben a német nemzetiségi képviselővel együtt. A Mi Hazánk persze bármikor fel tudja mondani az ellenzéki szólamokat, de a migráció ügyében a kormánypropagandát visszhangozza, s éles helyzetben – mint azt a Sargentini-jelentés elleni parlamenti állásfoglalás szavazása jelezte – a Fidesz számíthat rá.
A baloldal is tudja, hogy bármikor ők jöhetnek | Magyar Hang
A lejáratások célja az lehet, hogy éket verjenek a Jobbik és a baloldali pártok bármilyen szintű együttműködése közé.
Orbán Viktor rendszere egyre több dolgot hoz vissza a Kádár-korból. Az akkori kultúrpolitika kategorizálására emlékeztetve a Fidesznek van támogatott, tűrt és lényegében tiltott, vagyis minden eszközzel megsemmisítendő ellenzéke. De legyünk mértéktartóak! Akkor hivatalosan ellenzék sem volt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/5. számában jelent meg, 2019. február 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/5. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
