Ha férfi vagy, verekszel – fogalmazta meg felnőtté válásának elméleti alapvetését Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. A Székelyudvarhelyen született filozófus, író, intézményvezető több interjúban is részletesen kifejtette, miként keveredett különféle küzdelmekbe, már-már romantikus mítosszá alakítva az erdélyi bunyó legújabb kori történetét. A fizikai kontaktus mint létezési mód pedig nem múlt el nyom nélkül. Demeter a kulturális életben és a közéletben való eligazodáshoz egyaránt elengedhetetlennek tartja az ökölcsapások és rúgások formálta ethoszt. Véleményével nincs egyedül, az elmúlt években az erőszak a hatalmi kommunikáció természetes részévé vált. Ha férfi vagy, verekszel – sugallja a kormányzati propaganda. Ezzel párhuzamosan azonban egy másik üzenetet is megfogalmaznak nap mint nap, amelynek lényege röviden, hogy az állam úgy vigyáz a polgáraira, hogy helyettünk verekszik meg, így nekünk semmi dolgunk a küzdelemmel.
David Lynch kultikus sorozata, a Twin Peaks harmadik évadának egy jelenetében Cooper ügynök gonosz alteregója egy bűnbanda főhadiszállására érkezik. Mivel senki sem hívta, ráadásul bosszút akar állni az egyik maffiózón, nem látják szívesen. Ahelyett azonban, hogy a belépésekor agyonlőnék, a csapat hatalmas termetű főnöke párbajra hívja, nem is akármilyenre, szkanderrel döntik el, hogy a jövevény megkaphatja-e, amit akar. Az erőszak hagyományos narratíváját a feje tetejére állítva valószínűtlen formáját választják a küzdelemnek. Az emberfeletti erejűnek tűnő óriás már-már lenyomni látszik a gonosz Coopert, amikor az különösebb erőlködés nélkül visszahajlítja ellenfele karját, majd némi játszadozás után szinte belepréseli az asztalba, a vita lezárásaként pedig egyetlen ütéssel megöli a bandavezért. Lynch tehát előbb felforgatja az elbeszélést, majd ugyanezt megteszi még egyszer, ám ekkor már az erőszakkal cáfol rá az elvárásainkra.
Propaganda | Magyar Hang
„Nem csak joga, hanem már kötelessége is tudni, mire készül Brüsszel!”
Nem könnyű párhuzamot vonni az amerikai filmrendező és a magyar kormány között, a sötét lelkű Cooper ügynök esete néhány vonásában mégis emlékeztet az erőszak hazai kommunikációjára.
Bár hajlamosak vagyunk azzal áltatni magunkat, hogy vitás kérdésekben a civilizált érveléshez, súlyosabb esetben a bírósághoz fordulunk, a véleménykülönbségek mélyéről általában nagyon hamar feltör az erőszak. Sokszor úgy tűnik, mintha nem is létezne más megoldás. A nagy visszhangot kiváltó brutális Kertész utcai támadás utóélete is remekül példázza mindezt (Budapesten két, feltehetően drog hatása alatt álló férfi minden ok nélkül rátámadt egy szórakozóhely előtt álló emberekre – a szerk.). „Hát nem volt egy igazi férfi sem, aki szembeszállt volna a támadókkal?” – tették fel a kérdést kommentelők tucatjai számos fórumon. És ugyan a vélemények vélhetően ez ügyben is megoszlanak, a reakciók túlnyomó többsége mégis az erőszak alkalmazhatóságának napi tapasztalatát idézte fel.
Flaszter 26. - Miért ilyen erőszakos a Fidesz? | Magyar Hang
Dévényi István vendégei: Pápay György, az Ellensúly folyóirat felelős szerkesztője és Torkos Matild, a Magyar Hang főmunkatársa.
Látszólag a kormányzati kommunikáció is erre, a primer ösztönökre játszik rá az agresszió tematizálásával. Csakhogy a propagandaanyagok is hamar egyértelművé teszik, nem mi védjük meg magunkat, hanem a kormány véd meg mindnyájunkat. Ez az erő legitimálja a jelenlegi hatalmat, az erőszak állami monopólium. Így akárcsak Lynch, a Fidesz is kihúzza a lábunk alól a talajt, hiszen – szabad fordításban – bár férfi akkor lehetsz, ha verekszel, mégsem verekedhetsz, mert azt csak a nagyfiúknak szabad, akik így bizonyíthatják mindenkinek, hogy nagyfiúk. Borul a narratíva.
A harc kitartó emlegetése, a militáns terminológia ugyanakkor egyértelmű nyomot hagy a társadalmon. Hiába küzd meg a kormány Orbán Viktor vezetésével helyettünk is Soros Györggyel, a menekültekkel és Brüsszellel, az erőszak lendülete mindenkit mozgásba hoz. Semmi sem maradhat érintetlen, immár a kultúra is a verekedéstől hangos.
Kétévnyi propaganda százmilliárdért | Magyar Hang
Tavaly több mint 50 milliárdot, tavalyelőtt csaknem 50 milliárdot költött el erre a kormány.
Mire tehát elhisszük a hatalomnak, hogy a harc az egyetlen üdvözítő megoldás, kizár minket abból, és amikor elfogadhatnánk a teljes védelmet, rádöbbenünk, hogy a kéretlen felajánlásnak köszönhetően mégiscsak az erőszak marad számunkra.
David Lynch felforgató megoldása elbizonytalanítja a nézőt, ám ez a játék esztétikai élményt, végső soron örömet okoz. A kormány szubverzív kommunikációja a zavaron túl aligha okoz örömet. Mit kezdhet egy gyámolítandó társadalom a folyamatos erőszakkal? Verekedjek, vagy vigyáznak rám? Ha biztonságban vagyok, már nem is lehetek férfi ? És hogy kerül ide a gonosz Cooper ügynök?
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/10. számában jelent meg, 2019. március 8-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/10. számban? Itt megnézheti!
