A Hitler-bunker árnya

A Hitler-bunker árnya

Jaroslaw Kaczynski, a kormányzó Jog és Igazságosság párt (PiS) elnöke (Fotó: MTI/EPA/PAP/Radek Pietruszka)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Május óta nem ad zöld utat az új varsói német nagykövetnek munkája megkezdéséhez Lengyelország. A feltűnően udvariatlan lépés – ráadásul egy szövetséges hatalommal szemben – ritka a diplomáciában. Az agrément megadásának elhúzódását Varsó a járvánnyal és a választásokkal magyarázza, ám az immár diplomáciai botránnyá dagadt ügy mögött több van.

Az utóbbi időben érezhetően megromlottak a német–lengyel kapcsolatok. Éppen ezért javasolt a varsói nagyköveti posztra a viszony javítását forszírozó Heiko Maas német külügyminiszter egy igazi nehézsúlyú diplomatát.

A 63 éves Arndt Freytag von Loringhoven ugyanis kimondottan annak számít. Korábban vezette a moszkvai német nagykövetség politikai osztályát, volt országa prágai nagykövete, a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) alelnöke, a tavalyi év végéig pedig a NATO hírszerző szolgálatának koordinátora. Így a báró nemcsak tapasztalt diplomata, de mindig határozottan kiállt a szoros amerikai kapcsolatok mellett, és kemény bírálója az orosz politikának. A német külügyminiszter tehát jól kalkulált, amikor azt feltételezte, hogy von Loringhovennél megfelelőbb követet nem küldhet Varsóba.

Csakhogy a lengyel kormányzó elitet jobban érdekelte a nagykövet-jelölt apjának náci múltja. Arndt Freytag von Loringhoven ugyanis a második világháború végén a német hadsereg utolsó vezérkari főnökévé kinevezett gyalogsági tábornok, Hans Krebs adjutánsa volt, és ilyen minőségében 1945 tavaszán többször megfordult Hitler bunkerében tartott tanácskozásokon is. A Führert pedig halála előtt egy nappal látta utoljára. Nem véletlen, hogy a Hitler utolsó napjait feldolgozó nagy visszhangot kiváltó film, a Bukás konzultánsa volt. Ez a múlt sértette a lengyel történelmi érzékenységet, és a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) politikusait az sem érdekelte, hogy a család egyik rokona Wessel Freytag von Loringhoven részt vett a Hitler elleni 1944-es sikertelen merényletben, majd öngyilkos lett.

A rutinellenőrzés elhúzódására a lengyel külügy azt a magyarázatot adta, hogy az akkreditáció elbírálása folyamatban van, ám mint önérzetesen megjegyezték, erről a lengyel fél autonóm módon dönt. Közben ebbe a folyamatba a külügyminisztériumon kívül láthatóan más szervek is bekapcsolódtak. A PiS elnöke, Jaroslaw Kaczynski is elismerte, Lengyelországban mély felháborodást kelt, hogy ilyen terhes múltú nagykövetet küld Berlin. Aligha lepődhetünk meg ezek után azon, hogy a jobboldali lengyel sajtó durva negatív kampányba kezdett a nagykövet-jelölttel szemben. Így aztán – jegyzi meg a Rzeczpospolita – Arndt Freytag von Loringhoven munkáját ez a közhangulat akkor is jelentősen megnehezíti, ha megkapja az akkreditációt. Közben már lezajlott az elnökválasztás, a járványnak a második hulláma közeledik, így az ügy egyre nagyobb diplomáciai botránnyá duzzad, és a báró kinevezése nemhogy javítaná, de tovább rontja a német–lengyel viszonyt.

Mert nyilvánvaló, hogy nem a történelmi érzékenység miatt húzódik a jóváhagyás. A szövetséges szomszédos európai nagyhatalommal szembeni packázás tudatos, és beleillik közelmúlt történéseibe. Berlin egyre inkább rossz szemmel nézi, hogy Varsó az amerikai érdekeket követve több kérdésben élesen megosztja az Európai Uniót. Nem javította a viszonyt az sem, hogy Lengyelország folyamatosan próbálja zátonyra futtatni az Északi Áramlat gázvezeték bővítését, mint ahogy Berlinben kivágta a biztosítékot a Németországból kivont amerikai katonák egy részének Lengyelországba irányítása is. A PiS-t és Jaroslaw Kaczynskit azonban alighanem a legjobban az idegesíti, hogy ellenzéke jó kapcsolatokat ápol Berlinnel. Ezzel magyarázható alapvetően, hogy a választási kampányban a jobboldali sajtó a „szuverenitás jegyében” kikelt a kormánypárttal szemben kritikai hangot megütő német tulajdonú média ellen. Ezt tetézi be most a nagykövet akkreditációjának elhúzása.

Ezek után lassan már felmerül a kérdés, hogy a lengyel jobboldal Oroszországot vagy Németországot gyűlöli jobban?

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/36. számában jelent meg szeptember 4-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/36. számban? Itt megnézheti!